Egy online enciklopédia Guatemaláról

Guatemala vulkánjai a csendes-óceáni tűzgyűrű részét képezik – amely a Csendes-óceán partvidékét, az Aleut-szigetek, Japán és Indonézia területét foglalja magában -, így Guatemala a világ egyik legsűrűbben borított területe az ilyen óriásoknak (Valdéz, Muralles és Muralles, 2010). Az országnak 37 vulkánja van Prahl (1999) szerint, és ezek közül három aktívnak minősül.

Az országot átszelő hegységrendszer kettéválik a Sierra Madre és a Cuchumatanes rendszerekre, amelyekben az ország területének több mint 300 kitörési fókuszpontja oszlik meg (Valdéz, Muralles és Muralles, 2010).

A legtöbb vulkanikus csúcs az úgynevezett Sierra Madre területén található, amely a Csendes-óceáni vulkáni vonulatnak vagy a guatemalai hegység vulkáni tengelyének nevezett lánc formájában helyezkedik el (Gil, 1999).

Eruptív fókuszok és fő vulkánok

Guatemalában körülbelül 324 vulkáni eredetű struktúrát azonosítottak (DISSG, é. n. d.). Ezeket a struktúrákat kitörési gócoknak nevezik, amelyek leggyakoribb formája a vulkáni kúp. A kifejezés olyan lyukakra utal a földkéregben, amelyeken keresztül magmás anyagok kerültek a felszínre, így mindegyik egy-egy kisebb vulkánt jelenthet (Bohnenberger, 1969).

Ezek a struktúrák azonban nem kifejezett csúcsok formájában fordulnak elő. Ami a vulkáni csúcsokat illeti, Gil (1999) szerint Guatemalában 30 és 34 között van a vulkáni csúcsok száma. Valdéz és társai (2010) a maguk részéről 32 elismert vulkánt említenek. Prahl (1999) 37-et, Godoy (1999) és Piedra Santa (2011) 34-et említ, így a pontos szám szerzőnként változik.

A Prahl által a Guatemalai vulkánok kalauzában említett 37 vulkán ábécésorrendben a következő:

Volcán Acatenango

Volcán de Agua

Volcán Alzatate

Volcán Amayo

Volcán Atitlán

Volcán Cerro Quemado

Cerro Redondo vulkán

Cruz Quemada vulkán

Culma vulkán

Cuxliquel vulkán

Chicabal vulkán

Colcán Chingo

Volcán de Fuego

Ipala vulkán

Ixtepeque vulkán

Jumay vulkán

Jumaytepeque vulkán

Jumaytepeque vulkán

Jumaytepeque vulkán

Volcán Lacandón

Vulkán Las Víboras

Vulkán Monte Rico

Vulkán Moyuta

Vulkán Pacaya

Vulkán Quetzaltepeque

Vulkán San San Antonio

San Pedro vulkán

Santa María vulkán

Santo Tomás vulkán

Santiaguito vulkán

Siete Orejas vulkán

Siete Orejas vulkán

Vulkán

Vulkánok

Tolimán vulkán

Zunil vulkán

A vulkánok általános jellemzői

A köztársaság egész területén található vulkánokat a kráterüktől a 30%-os lejtőkig véglegesen lezárt területté nyilvánították az 1956. június 21-én az akkori köztársasági elnök által aláírt kormánymegállapodás értelmében, Carlos Castillo Armas (Godoy, 1999).

Másrészt a legmagasabb vulkánok az ország nyugati és középső területein találhatók, míg a déli és keleti területek vulkánjai a legalacsonyabbak és a leggazdagabbak. Guatemala vulkánjai közül tizenegy meghaladja a 3000 méteres tengerszint feletti magasságot (Gil, 1999).

A vulkáni vonal a mexikói határon kezdődik a Tacaná vulkánnal és az El Salvador határán végződik a Chingo vulkánnal ( Valdéz, et al., 2010).

A vulkánok sajátosságai

Három aktív vulkán: a Santiaguito vulkán, a Fuego vulkán és a Pacaya vulkán ( Valdéz, et al., 2010).

Az Ipala vulkán és a Chicabal vulkán krátertavakkal rendelkezik ( Valdéz, et al., 2010).

A legmagasabb a Tajumulco vulkán, amelynek tengerszint feletti magassága 4 220 méter ( Valdéz, et al., 2010).

A legnagyobb térfogatú az Agua vulkán, amelynek átmérője a tövénél körülbelül 15 kilométer, és megközelítőleg 40 köbkilométernyi sűrű kőzetet tartalmaz ( Valdéz, et al., 2010).

A Santiaguito a leggyakrabban aktív, mivel 1922-es keletkezése óta nem állt le, és a leghevesebb is, mivel tüzes kitöréseket képes produkálni. A Fuego az, amely a legnagyobb kitörési oszlopot bocsátotta ki, amely közel 29 000 méter magasra emelkedett (DISG, é. n. d.).

Figyelembe véve, hogy a földrengések és a vulkánkitörések ugyanannak a geológiai jelenségnek a termékei, nem meglepő, hogy évente nagyszámú ilyen robbanás történik Guatemalában (Gil, 1999).

A közép-amerikai ország egyike azon kevés helyeknek a világon, ahol három tektonikus lemez találkozik (Gil, 1999). Az észak-amerikai és a karibi lemezek, ahogy áthaladnak az országon, létrehozzák a Chixoy-Polochic, Motagua-San Agustín és Jocotán-Chamalecón törésrendszereket, amelyek viszont az országban bekövetkező földrengések többségéért felelősek (Gil, 1999).

A Csendes-óceánnal szemben található továbbá a szubdukciós zóna, ahol a Cocos-lemez a karibi lemez alá ágyazódik. Más szóval, a földrengések rendkívül gyakoriak itt, akárcsak a kitörések. Ennek következtében az ország legtöbb aktív vulkánja a Csendes-óceán partvidékén található (Gil, 1999).

Bibliográfiai hivatkozások

• Bohnenberger, O. (1969). Guatemala negyedidőszaki kitörési fókuszpontjai. Guatemala: Instituto Centroamericano de Investigación y Tecnología Industrial: http://www.insivumeh.gob.gt/folletos/folleto%20vulcanologia.ZIP
• Gil, A. (szerk.) (1999). Guatemala tömör enciklopédiája. 1. kötet. Spanyolország. Editorial Océano
• Godoy, J. (1999). Guatemala vulkánjai: a védett területek nemzeti rendszerének fejlesztési stratégiáján belül a vulkánok azonosítása és kezelésük prioritásainak meghatározása. Retrieved August 26, 2011 from: www.reservasdeguatemala.org/web/documentos/docto.volcanes.pdf
• Departamento de Investigación y Estudios Geológicos del Instituto Nacioanal de Sismología, Vulcanología, Meteorología e Hidrología (n. d.). Los Volcanes . Guatemala: Szerző. Elérhető a következő címen is: http://www.insivumeh.gob.gt/folletos/FVQGT.pdf
• Piedra Santa, J. (2011). Geografía Visualizada Guatemala. Guatemala: Piedra Santa.
• Prhal, C. (1999). Útikalauz a guatemalai vulkánokhoz. Negyedik kiadás. Guatemala: ismeretlen.
• Valdéz, J., Muralles, S. és Muralles, J. de (2010). Guatemala rövid történelmi-földrajzi szótára. In De la Peña, L., Diccionario enciclopédico szokásos Larousse. Mexikó: Ediciones Larousse.

.