A rögbi biztonságos sport az amerikai fiatalok számára?
by Lyle J.Micheli, MD
Az American College of Sports Medicine korábbi elnökének megjegyzése
(Az USA Rugby honlapján található)
Támogatom az amerikai középiskolákban és főiskolákon rögbi csapatok létrehozására irányuló erőfeszítéseket, és szeretném eloszlatni a sportág viszonylagos biztonságával kapcsolatos esetleges aggodalmakat.
Úgy gondolom, hogy egyedülálló nézőpontot kínálok a témával kapcsolatban, mivel játékosként és támogatóként szorosan érintett vagyok a rögbiben az 1960-as évek eleje óta, amikor a Harvardon végzett egyetemistaként elkezdtem játszani a sportot, és orvos vagyok, aki az Amerikai Sportorvosi Kollégium korábbi elnöke. Több mint 200 sportorvosi tudományos folyóiratcikk szerzője vagyok (köztük a rögbi sérüléseiről az Egyesült Államokban elsőként publikált tanulmány); praxisomban minden korosztályból kezeltem sportolókat olyan különböző sportágakban, mint a műkorcsolya és a futball; és elnöke vagyok a Massachusetts állam kormányzójának testmozgással és sporttal foglalkozó tanácsának.
A rögbi egy dinamikus kontakt sport, amelyet az egész világon játszanak a legkülönbözőbb osztályokhoz, hitvallásokhoz és rasszokhoz tartozó férfiak és nők. Elősegíti a játékosok közötti barátságot és bajtársiasságot. A közelmúltban egy karácsonyi ünnepség alkalmából az amerikai és az új-zélandi antarktiszi kutatóállomások emberei rögbit játszottak egymás ellen a legdélebbi fagyos pusztákon. A legtöbb rögbijátékos játszott már más nemzetekből származó emberekkel és ellenük.
A rögbit több mint 100 országban játsszák, és olyan nemzetek legnépszerűbb csapatsportja, mint Japán, a Fidzsi-szigetek és Wales. Ez a sport nem lehetne ennyire népszerű ennyi különböző kultúrájú nép között, ha veszélyes lenne! Valójában a rögbi sérülésveszélye viszonylag alacsony az amerikaiak által kedvelt sportágakhoz – mint például a futball, a jégkorong és a lacrosse – képest, amit számos, a különböző tevékenységek sportsérülésveszélyét vizsgáló tanulmány is alátámaszt. Ennek okai meglehetősen egyértelműek azok számára, akik sportorvosi tanulmányokkal foglalkoznak.
Miért biztonságos sport a rögbi – paradox módon
A fő ok, amiért a rögbijátékosok viszonylag alacsony sérüléskockázattal rendelkeznek a focistákhoz képest, paradox módon – a rögbijátékosoknem viselnek védőfelszerelést. Így a rögbijátékosok nem figyelnek ugyanúgy a fejük, nyakuk és vállaik biztonságára, amikor szerelnek vagy megpróbálnak áttörni egy szerelést. A másik ok az, hogy a futballtól eltérően a rögbi a labdabirtoklásról szól, nem pedig a yardokról. Következésképpen a rögbijátékosok nem úgy támadnak, hogy “áthajtanak a számokon”, ahogyan a futballistáknak megtanítják, hogy fejjel lefelé támadjanak, amikor megtámadnak egy játékost. A rögbiben a játékosokat arra tanítják, hogy a karjukkal tekerjék be a játékos lábát, és hagyják, hogy a játékos lendülete miatt a földre kerüljön. Ráadásul a rögbiben nincs blokkolás, így a labdával nem rendelkező játékosok nem kapnak ütést, amikor nem számítanak rá.
Az egyik ok, amiért a rögbi “veszélyes” hírében áll az Egyesült Államokban, az az, hogy amikor az amerikai átlagember rögbit lát játszani, akkor egy szabadon űzött kontakt sportot lát. Mivel a rögbi nem rendelkezik a futball és más tévés sportok megszokott stop-and-start jellegével, a beavatatlanok számára a rögbi zavarosnak és “ijesztőnek” tűnhet.
Továbbá, bár a sok rögbijátékos könyökén, térdén és arcán látható dudorok, zúzódások és horzsolások riasztónak tűnhetnek, ezek lényegesen kevésbé aggasztóak, mint az elülső keresztszalag-szakadások, ujjtörések és ficamok, valamint mellkasi zúzódások, amelyek olyan sportokra jellemzőek, mint a futball, ahol nehéz védőfelszerelést viselnek.
Sérülési arányok
A rögbi sérüléseinek egyik első vizsgálatát végeztem az Egyesült Államokban, amely kimutatta, hogy a labdarúgáshoz képest a rögbiben a sérülések előfordulása meglehetősen alacsony (10 százalék az amerikai klubrögbiben, szemben az NCAA egyetemi futball 52 százalékával). Tanulmányomat a szakmailag lektorált AmericanJournal of Sports Medicine című folyóiratban tették közzé. A későbbi tanulmányok alátámasztották eredményeimet.
Az álságos lenne azt állítani, hogy a rögbijátékosok soha nem sérülnek meg. A számos elvégzett tanulmány alapján azonban azt a tudományos következtetést kell levonnunk, hogy a rögbi nem olyan sérülésveszélyes, mint más kontakt- és ütközési sportok, amelyekről a legtöbben úgy gondoljuk, hogy NCAA-státuszt érdemelnek, és viszonylag biztonságos sport a fiatal férfi és nő sportolóink számára elérhető sportágak palettáján.
Az általam készített korai tanulmány óta a sportorvostan szakterületként fejlődött, és jelentős mennyiségű szakirodalom jelent meg az összes sportág, köztük a rögbi biztonságáról. Ha átnézzük a szakirodalmat, nem találunk bizonyítékot arra, hogy a rögbi nem kaphatna legitim helyet a középiskolákban és főiskolákon szerte a világon.
A fentiekben vázolt okok miatt személyes és szakmai tapasztalataim alapján nincs kétségem afelől, hogy a rögbi méltó arra, hogy helyet kapjon az amerikai főiskolákon és középiskolákban.
Dr. Lyle Micheli a bostoni gyermekkórház sportorvosi részlegének igazgatója és a Harvard Medical School ortopédiai sebészetének docense. Az Amerikai Sportorvosi Kollégium korábbi elnöke, jelenleg pedig a Massachusetts állam kormányzójának testmozgással és sporttal foglalkozó tanácsának elnöke. Dr. Micheli az USA Rögbi orvosi & kockázatkezelési bizottságának elnöke.