El kellene hagynunk a vertebrobasilaris elégtelenség pozíciós vizsgálatát?

A vertebrobasilaris elégtelenség (VBI) pozíciós vizsgálatát a fizioterapeuták a manipuláció előtti szűrési protokollok részeként alkalmazzák. Az utóbbi időben megkérdőjelezték a tesztek érvényességét, mivel a negatív teszt nem következtet a nyaki manipulatív terápia biztonságára, de az ezt a véleményt övező érvelés megkérdőjelezhető. Míg a pozíciós teszteket a fejmozgás irányával kontralaterálisan elhelyezkedő vertebralis artéria áramlásának és a tünetek reprodukciójából következtetett, az agyi vérellátásra gyakorolt későbbi hatásnak a vizsgálatára fejlesztették ki, az ultrahangvizsgálatok kimutatták, hogy a vertebralis artéria áramlása eredendően változó. A vizsgálatokat inkább úgy kell tekinteni, mint amelyek inkább a kollaterális áramlás megfelelőségét vizsgálják bizonyos fejpozíciókban, mint egy adott artéria csökkent véráramlását, nagyobb figyelmet fordítva a tünetek reprodukálásának jellemzőire. Azt állítjuk, hogy a VBI pozíciós vizsgálata továbbra is értékes a kollaterális áramlás megfelelőségének vizsgálatára, és fontos helye van a szédüléssel vagy egyensúlyzavarral küzdő egyének differenciáldiagnózisának részeként is. A fizioterapeuta képessége a szédülés differenciáldiagnózisára és a VBI jelenlétének vagy hiányának felismerésére nemcsak az azonnali orvosi kivizsgálás és kezelés szempontjából kritikus, mivel ez az átmeneti iszkémiás események és a stroke kockázati tényezője, hanem fontos befolyással van a nyaki mozgásszervi kezeléssel kapcsolatos kezelési döntésekre is, beleértve a mozgásintervenciókat. Fontos, hogy a pozicionális tesztek nem tekinthetők az artériák integritásának vizsgálatának, és nem használhatók a vertebralis vagy a belső nyaki verőér károsodásának kockázatára vagy a nyaki artériás disszekció jelenlétére. Sürgős kutatásra van szükség, mielőtt idő előtt elhagynánk a pozíciós vizsgálatokat.