Kezdeményezés címe:
Elbocsátás javítása egy elbocsátási nővér pozíció létrehozásával – a University of Texas M.D. Anderson Cancer Center, Houston, Texas
Cél:
Egy hatékonyabb elbocsátási folyamat biztosítása a betegek számára és támogató munkakörnyezet az ápolók számára.
Innováció:
A munkatársak létrehoztak egy speciális személyzeti pozíciót – az egység-alapú elbocsátó nővért -, amelynek feladata a klinikai nővérek, a betegek és más csapattagok támogatása a betegek elbocsátásának felgyorsítása érdekében.
Eredmény:
A nővéreknek több idejük van a kijelölt betegekre, az elbocsátási folyamat hatékonyabbá vált, és a betegek jobban felkészültek a további ellátásra. A kísérleti egységben elért siker egy éven belül a kórház összes fekvőbeteg osztályán történő átvételhez vezetett.
Intézmény:
The University of Texas M.D. Anderson Cancer Center
1515 Holcombe Blvd. Box 82
Houston, TX 77030
P: (800) 392-1611
From the C-Suite:
“A lassú elbocsátási folyamatok frusztrálták a betegeinket és a személyzetet – és zavart okoztak a betegforgalomban is. Azzal, hogy minden egységben munkatársakkal bővítettük a folyamatok irányítását és felgyorsítását, drámaian javítottuk a hatékonyságot és az ellátás minőségét az elbocsátáskor.”
Barbara L. Summers, Ph.D., R.N.
Alelnökhelyettes és vezető ápoló, ápolási részleg
University of Texas M.D. Anderson Cancer Center
Profil:
A University of Texas M.D. Anderson Cancer Center egy 507 ágyas, átfogó rákközpont.
Az érintett klinikai területek:
- Az egész kórház
Az érintett személyzet:
- Klinikai ápolók
- Ápolási vezetők és menedzserek
- Kórházi vezetés
Időpont:
Az egyik osztályon 2005 végén három hónapos kísérleti tesztet végeztek. Ezt később kiterjesztették az összes egységre, és 2006 végén fejezték be. A kórház vezetése a 2007-es pénzügyi évre új pozíciókat irányzott elő.
Kapcsolat:
Beverly A. Nelson M.S., R.N., C.N.A.A., B.C.
igazgató, ápolási gyakorlati programok
P: (713) 792-7112
Innováció megvalósítása:
A betegeknek az elbocsátáskor gyakran összetett szükségleteik vannak, amelyek más ügynökségekkel való koordinációt, gyógyszerek és kellékek beszerzését vagy szakmai/klinikai szolgáltatások megszervezését igénylik. A betegeknek jelentős utasításokra is szükségük van a további gondozáshoz. Ezeknek az igényeknek az ellátása megnövelte azt az időt, amelyet a regisztrált ápolóknak az elbocsátási feladatokra kell fordítaniuk, így az elbocsátás sokkal időigényesebbé vált.
Az egység e problémák megoldására egy tapasztalt ápolót kezdett alkalmazni, aki támogatja a klinikai ápolókat az elbocsátási tevékenységek koordinálásával, összekötőként szolgál a csapat többi tagjával, és biztosítja, hogy a betegek és a családok számára az elbocsátás minden szempontból teljes legyen. A rendszeresen beosztott ápoló továbbra is együtt dolgozik a beteggel az elbocsátás megtervezésén és a szükséges támogatás biztosításán, de az elbocsátó ápoló segíti a folyamatot. Ő veszi fel a kapcsolatot és telefonál, hogy megszervezze a nyomon követési szolgáltatásokat, felszereléseket és ellátást, valamint megerősíti a beteg utasításait és az elbocsátásra való felkészülést.
Az új szerepkört két vagy három tapasztalt ápolóval próbálták ki, akik az elbocsátó ápolói szerepkörben időblokkokat cseréltek. Sikerük alapján más egységek is kipróbálták az új pozíciót. Gyorsan világossá vált, hogy ez az új szerepkör minden fekvőbeteg-ellátó egységben alkalmazható, és hogy ezeket az új pozíciókat a költségvetésbe kell betervezni. A kórház vezetése egyetértett ezzel, mivel az újítást egy nagyobb stratégia részének tekintették, amelynek célja a betegáramlás növelése, a tartózkodási idő csökkentése, az elbocsátási idők javítása, valamint a betegek és a családok számára jobb elbocsátási élmény biztosítása.
Tanácsok és tanulságok:
- Az elbocsátó nővér szerepét minden kórházi egységben egységesítsék. Ezen a helyszínen a nővérek vezetői dokumentumokat készítettek, amelyek elmagyarázzák a szerepkörben lévő egyének tevékenységeit és elvárásait. Rendszeres megbeszéléseket is tartottak az elbocsátó nővérek és a nővérek vezetői között, hogy megvitassák az egységenként közös problémákat, ami fórumot biztosított a problémamegoldáshoz és a következetes változtatásokhoz.
- Előre meghatározzák, hogy milyen mérőszámok alapján fogják értékelni a szerepet és annak hatékonyságát. Ez a helyszín nyomon követte az elbocsátási időre, a tartózkodási idő hosszára, az időben történő elbocsátás akadályaira és a betegek elégedettségére vonatkozó adatokat.
Költség/haszon becslés:
Az adatok azt mutatják, hogy javult az elbocsátás ideje, és jobb és teljesebb a dokumentáció az elbocsátással kapcsolatban. A klinikai ápolószemélyzet értékeli a támogatást, és a betegek általában pozitív tapasztalatokról számolnak be az elbocsátási folyamattal kapcsolatban.