Tizenhat éves koromban találkoztam először Istennel. Baloldali értelmiségi és ateista szülők gyermekeként ez emlékezetes esemény volt a világomban. Bevallom, ezt az élményt egy kis adag “varázsgomba” váltotta ki, amelyet egy barátaimmal az Egyesült Államokban tett kempingezés során fogyasztottam el. Nem voltak elvárásaim azzal kapcsolatban, hogy a pszichogén gomba mit fog tenni velem azon túl, hogy felerősíti az érzékelésemet (különösen vizuálisan), ahogyan a barátok beszámoltak az utazásaikról. Az utam másképp alakult, mint amire számítottam. Nemcsak intenzív kapcsolatot tapasztaltam az univerzum minden teremtményével, hanem azt az érzést is éreztem, hogy Isten egy absztrakt változatával találkoztam, amely a tiszta szeretet érzett érzéseként tárult elém. Ez az esemény alapvetően formálta a világról alkotott felfogásomat és a bizalmamat abban, hogy mély és szeretetteljes módon kapcsolódom az élethez.”
A pszichedelikus szerek lehetőségei
Az élmény óta, és az azt követő pszichológusi pályafutásom során végig érdekeltek a pszichedelikus szerek lehetőségei, és különösen a pszichoterápiában való felhasználásuk. Miután a pszichedelikus szerek az 1960-as és 1970-es években a legtöbb országban sajnálatos módon felkerültek az illegális szerek feketelistájára, most régóta esedékes reneszánszukat élik. Az USA-ban az olyan anyagokat, mint a pszilocibin (varázsgomba), az MDMA (ecstasy) és a ketamin (pszichedelikus tulajdonságokkal rendelkező erős nyugtató) ma már áttörést jelentő terápiaként ismerik el, és ezért hozzáférhetőek a szisztematikus pszichológiai és farmakológiai kutatások számára. A krónikus depresszió, a poszttraumás stressz zavarok és a halálos betegségekhez, például a rákhoz kapcsolódó halálfélelmek kezelésében elért sikerek olyan figyelemre méltóak, hogy a pszichedelikus anyagok előnyeit már nem lehet tagadni.
Aki többet szeretne megtudni a kutatások jelenlegi állásáról, annak ajánlom Rick Doblin TEDtalkját, azaz A pszichedelikusan támogatott pszichoterápia jövője, Tim Ferris podcastját a Pszichedelikus szerek – mikrodózisok, tudatmódosító módszerek és még sok más, vagy a Hogyan változtassuk meg az elménket című könyvet: What the New Science of Psychedelics Teaches Us About Consciousness, Dying, Addiction, Depression, and Transcendence (Mit tanít nekünk a pszichedelikumok új tudománya a tudatosságról, a halálról, a függőségről, a depresszióról és a transzcendenciáról), Michael Pollan. Ezek a hozzászólások jó betekintést nyújtanak a pszichedelikus szerek démonizálásának történelmi hátterébe, az évtizedek óta fennálló előítéletekbe és az ezekkel a szerekkel kapcsolatos tényleges kockázatokba.
Készülődöm az utazásomra
Minél többet tudtam meg a pszichedelikus szerekről, annál jobban érdekelt egy újabb pszichedelikus élmény. Ezúttal olyan környezetet választottam, amely biztonságos környezetet biztosít számomra az élményemhez. Úgy döntöttem, hogy részt veszek egy három és fél napos workshopon, amelyet a British Psychedelic Society (Brit Pszichedelikus Társaság) szervez, amely Hollandiában professzionálisan moderált pszichedelikus workshopokat tart, és kiváló hírnévre tett szert.
Elindultam hollandiai utamra, magam mögött hagyva berlini életemet. A workshop kiindulópontja a tizenhat résztvevő találkozója volt egy amszterdami kávézóban. Hollandiában a “varázsgomba szarvasgomba” értékesítése és fogyasztása legális. A szarvasgomba a gomba gyökérzetének része, és ugyanolyan pszichedelikus tulajdonságokkal rendelkezik, mint a valódi gomba.
A legfontosabb hozzávalónk megvásárlása után autóbusszal utaztunk az elvonulási központba, amely másfél órával Amszterdam külterületén, egy festői természetvédelmi terület szélén található. A péntek délutáni megérkezés után a péntek hátralévő részét és a szombat felét az útra való érzelmi, lelki és fizikai felkészülésnek szenteltük. A facilitátorok nagy empátiával vezettek minket különböző önreflexiós gyakorlatokon keresztül, és gondoskodtak arról, hogy nyitott szemmel, nyitott szívvel és világosan megfogalmazott szándékkal induljunk az “útra”. A felkészülés része egy négyszemközti beszélgetés az egyik facilitátorral, melynek során a személyes szándékot, a félelmeket és a megfelelő adagolást beszélik meg.
A szertartás
Szombaton ebédidőben felkészültünk a szertartásra (az elvonulás pszichedelikus része). Mint a gyerekek, akik még mindig hisznek a Mikulásban, izgatottan gyűltünk össze a nagy étkezőasztal körül. A facilitátorok elkezdték kiosztani a kávézóban vásárolt szarvasgomba csomagokat. Mindannyian egy-egy nehéz tárggyal elkezdtük ütögetni az egyik légmentesen lezárt, kissé nedves szarvasgombás csomagot, hogy krémes masszát kapjunk. Ahhoz, hogy minden egyes személy jókívánságai minden egyes szarvasgombás csomagba kerüljenek, futószalagos alakzatban dolgoztunk. Mindenki egy ideig dolgozott egy szarvasgomba-csomagon, majd továbblökte a következő személynek, hogy az energiáját és szándékát a szarvasgombába öntse.
A tényleges szertartás egy nagy teremben zajlott, amelyet szeretettel díszítettek fel virágokkal, gyertyákkal és tizenhat matraccal. Minden matracot egy-egy szemmaszkkal láttak el, amit a gomba elfogyasztása után vettünk fel, mert a szándék az volt, hogy befelé összpontosítsunk.
A gombaszarvasgombát infúzió (tea) formájában fogyasztjuk. A szarvasgombapépet egy csészében forró gyömbéres vízzel keverjük össze (a gyömbért a gombaszarvasgomba által néha okozott hányinger megelőzésére használjuk). A tea íze nem jó, de nem volt olyan rossz, mint amire számítottam. Bárki, aki valaha is túlélt egy, a hagyományos kínai orvoslásban használt gombával végzett kezelést, a pszichogén gombaszarvasgomba ízét nem találja figyelemre méltónak. Olyan adagot vettem be, amelyet Timothy Leary állítólag “hősies adagnak” nevezett – megerősíthetem, hogy az volt, legalábbis számomra! Miután megittuk a teát, mindannyian lefeküdtünk a matracunkra, és felhúztuk a szemellenzőnket, így lehetővé téve, hogy a belső utazásra koncentráljunk. Az egész utazás alatt egy csodálatos lejátszási lista kísért bennünket, amelyet kifejezetten a pszichedelikus gombás utazás különböző szakaszaihoz állítottak össze.
A kérdések és a szándék, amellyel az elvonulásra érkeztem, gyorsan lényegtelenné váltak. Úgy tűnik, egy úgynevezett “transzperszonális élményben” volt részem – olyanban, amely nem a személyes életemre, kérdéseimre vagy küzdelmeimre összpontosított, hanem valami univerzálisat csapolt meg. Amit megtapasztaltam, az nagyrészt meghaladja a szavakat, de megpróbálom kifejezni, amennyire csak tudom. Lényegében csak úgy tudom leírni, mint az önmagát megtapasztaló teremtés extázisát. Vagy a filozófus Syd Banks szavaival élve, megtapasztaltam az Elmét, a Tudatot és a Gondolatot.
Az első aktus:
A 7 órás út nagy részében teljesen elmerültem az “Elmében” – a leglélegzetelállítóbb képek és színek tengerében. Minden geometria volt, fraktálok, kibontakozó, összeomló, engem körülölelő, rajtam átcsatornázó világok. Ősi szimbólumok és olyanok voltak, mintha hindu istenek lennének – erőteljesek, félelmetesek és földöntúli szépségűek. Volt forma és formátlanság. Volt fény és sötétség.
Aztán voltak a Tudatosság pillanatai. Még azt sem mondhatom, hogy tudatos voltam, mert az “én” nem sokat szerepelt az élményben. Tudatosság volt az élményben, annak felismerése, hogy mi történik. Néha-néha teljes boldogság volt egy testrész “megtalálása”, egy láb tudatossága, egy kéz tapintása a padlóhoz, egy szövetdarab a szájban (gyanítom, a párnahuzatom a számban), egy másik emberi lény keze (egy segítő, aki eljött, hogy megfogja a kezemet). Minden fizikai élmény hihetetlenül intenzív volt, ugyanakkor testetlen, mert alig tudtam magamra vonatkoztatni. Végül elutaztam az univerzum középpontjába, mindannak a forrásához, ami van. Más (rövid) pillanatokban Gondolat volt; egy metaperspektíva, amelyben elgondolkodtam a történtekről – más emberi tapasztalatokkal, állapotokkal és más gondolatokkal kapcsolatba hozható kapcsolatok.
Az utazás ezen szakaszában teljes extázisban voltam. Még csak örömnek sem nevezhetem, egyszerűen csak az a döbbenetes csoda volt, hogy a Teremtő vagyok, és egyidejűleg tanúja vagyok az egész teremtésnek. Azt hiszem, többször is beleordítottam a párnámba: “Ez annyira gyönyörű; túl szép ahhoz, hogy egyetlen embernek is gyönyörű legyen.”
A második felvonás: Gyász
Az utazás következő részében mindenre kiterjedő és megrázó gyásszal találkoztam. Ez megint nem személyes gyász volt, hanem az emberiséget gyászoltam: a holokausztot, Dél-Afrikát, Venezuelát, egy barátomat, akit megerőszakoltak, és azzal, hogy őt gyászoltam, minden nőt gyászoltam, akit valaha is bántalmaztak. A gyász feneketlennek tűnt, és azt hiszem, sokáig zokogtam és üvöltöttem, és határozottan átáztattam az engem ebben az időszakban tartó csodálatos segítő nadrágját.
A harmadik felvonás: Szerelem
Amikor a gyász elhalványult, jött a szerelem. Élénken haladt előre az összes ember az életemben, akit szeretek. Az időtlen kapcsolat, a bőséges szeretet és a legmélyebb hála érzése vett rajtam erőt, amiért az életemben vannak. Úgy éreztem, mintha a szeretet pókhálója mindent összetartana, engem is beleértve.
Én én vagyok. Én vagyok ők. Én vagyok a köztes tér.
Az egész élmény alatt néhai édesanyám nagyon is jelen volt, és gyászoltam, hogy nem oszthatom meg vele ezt a látványt, ugyanakkor úgy éreztem, mintha ott lenne és vezetne engem a folyamatomban. Az egyik másik résztvevő másnap arról számolt be, hogy az utazás alatt egy filmet “készített” a fejében. Filmjének alcíme a következő volt: “Az vagy, akit szeretsz”. Úgy érzem, hogy ez igaz. Sok embert szeretek. Én én vagyok. Én vagyok ők. Én vagyok a köztes tér. Ez a felismerés újra kapcsolatba hozott azzal az isteni energiával, amellyel már tizenhat éves koromban találkoztam.
Mihelyt a drog hatása alábbhagyott, és kezdtem felemelkedni, én-érzésem újra összeállt. Aztán órák óta először kinyitottam a szemem, és élveztem a gombás szarvasgomba vizuális utófényét: a fák leveleinek vibrálását az ablak előtt, a szivárványos ragyogást, amely minden egyes személyt körülvett, aki a fókuszomba került, és az étel intenzitását, amely varázslatosan megjelent a szoba közepén. A málna és az általam elfogyasztott csokoládé íze már önmagában is transzcendens élmény volt!
Mi maradt
A hét (!) óra alatt minden olyan gyorsan, olyan intenzíven és olyan felfoghatatlan szépséggel fejlődött, hogy nem volt idő foglalkozni a félelem és a sötétség múló pillanataival, amelyek szintén felbukkantak. Az élet állandóan változónak, változékonynak és gyönyörűnek mutatkozott. Vizuálisan a Dr. Strange című film egy jelenete elképesztően pontos referencia az élményemhez, természetesen Tilda Swinton és Benedict Cumberbatch nélkül.
Az elvonulás utolsó másfél napja az élmény feldolgozásának szólt. A vasárnap felét az utazás élményeinek megosztására szántuk. A történetek, amelyeknek tanúja lehettem, inspirálóak, meghatóak és néha viccesek voltak. A 16 fős csoportunkból csak egy résztvevőnek volt kellemetlen útja – de még ő is úgy érezte, hogy ez az élmény hozzáadott értéket jelentett.
Mióta visszatértem, sokan kérdezték tőlem, hogy ajánlanék-e egy ilyen utat. A legtöbb esetben igen. Mindenképpen tanácsos jól megismerni magunkat, mielőtt belevágunk, és tisztában kell lenni pszichénk árnyoldalaival, és azzal, hogy mely élettémák jelentenek még fájó pontokat. A rossz utazások, amelyektől a legtöbb ember fél, ritkák, de léteznek. Ez tehát csak egy nagyon személyes beszámolónak tekinthető a varázsgomba szedéséről. Az ezekkel a drogokkal kapcsolatos egyéni tapasztalatok nagyon eltérőek, és nem mindegyiket érzékeljük pozitívnak. Az utóbbi évek tudományos eredményeit figyelembe véve (lásd a fenti linkeket), úgy gondolom, hogy a természetes pszichoaktív drogokat nem szabad egykönnyen elvetni, mint az öngyógyításra való veleszületett képességünk katalizátorát, és mint az egység olyan állapotába való belépési pontot, amely gyakran csak a hosszú ideje meditálók számára elérhető. Ennek ellenére nem támogatom a drogok felügyelet nélküli környezetben történő használatát, sem a pszichoterápia, a coaching, a szomatikus munka vagy a rendszeres spirituális gyakorlat helyettesítését. Ha a beszámolóm felkeltette az érdeklődését, erősen ajánlom, hogy foglaljon egy szakmailag támogatott utat, ahol képzett személyzet kíséri végig a folyamatot.
Most, hetekkel e misztikus élmény után még mindig tele vagyok csodálattal. Kiváltságosnak érzem magam, hogy megtapasztalhattam valamit, ami olyan, mintha bepillantást nyerhettem volna a létezés függönye mögé. Hálás vagyok, hogy képes voltam ilyen teljesen és félelem nélkül átadni magam annak, hogy elmerüljek abban, ami egyes pillanatokban az őrület élményével határosnak tűnt. Még soha nem engedtem meg magamnak, hogy ennyire teljesen átadjam magam az irányításnak és átadjam magam egy tiszta élménynek. Számomra ez az átadás csak azért volt lehetséges, mert teljesen megbízhattam az elvonulás biztonságos környezetében és a Brit Pszichedelikus Társaság szerető és figyelmes segítőiben. Mély hálával tartozom nekik és minden útitársamnak.
Ha tetszett ez a cikk, talán tetszeni fog a “Tudatos Te – Légy a saját történeted hőse” című könyvem.
A könyvet megvásárolhatod az Amazonon, vagy feliratkozhatsz itt, hogy értesítést kapj a hamarosan megjelenő “The Conscious Tribe Playbook” című könyvemről.
Kövess engem a Twitteren, LinkedIn-en vagy Instagramon
.