Engedi-e Irán, hogy 2021-ben egy nő induljon az elnökválasztáson?

A 2021. júniusi iráni elnökválasztás közeledtével újra felszínre tört az örökös nyilvános vita arról, hogy a nőknek joguk van-e indulni az elnökválasztáson.

A szeptember 13-i nyilatkozatában Abbasz-Ali Kadkhodaei, az iráni Őrök Tanácsának szóvivője – amely a választott tisztségre jelöltek ellenőrzéséért felelős – kijelentette, hogy nincs jogi akadálya annak, hogy női elnök legyen, és lehetséges, hogy a jövőben erre sor kerül. Kadkhoadei megismételte a 2017-es elnökválasztás előtt kifejtett álláspontját. Akkor azt is megjegyezte, hogy az Őrök Tanácsa még nem adott kötelező érvényű alkotmányértelmezést a kérdésben.

A kérdéses az iráni alkotmány 115. cikke, amely kimondja, hogy az elnökjelöltek egyik kritériuma, hogy rajol-e siasi, egy arab kifejezés, amelyet “politikai emberként” vagy “politikai személyiségként” lehet értelmezni.

Az iráni nők az 1990-es évek vége óta kérik az elnökjelöltség engedélyezését. 1997-ben Azam Taleghani, az akkor 53 éves nőjogi aktivista történelmet írt azzal, hogy az első nőként regisztráltatta magát elnökjelöltként. “Irán lakosságának felének a sorsa forog kockán” – mondta akkoriban. Az Őrök Tanácsa azzal érvelve, hogy a 115. cikk csak férfiakra vonatkozik, elutasította Taleghani jelöltségét, valamint az összes olyan nő jelöltségét, aki azóta megpróbált indulni.

Faezeh Hashemi, a nők jogainak szószólója és Akbar Hashemi Rafszandzsani volt elnök lánya a múltban kacérkodott az elnökjelöltséggel, és szeptember 28-án úgy vélekedett a kérdésről, hogy bár Kadkhodaei megjegyzései jó hír, az Őrök Tanácsának hivatalosan is el kellene döntenie, hogy a nők megfelelnek a rajol-e siasi kritériumainak. Hashemi megjegyezte, hogy néhai édesapja azzal érvelt, hogy az 1979-es forradalom után az alkotmányt kidolgozó iráni Szakértők Gyűlése a “radzsol” kifejezés használatával azt akarta elérni, hogy a nők is indulhassanak az elnökválasztáson. A társadalmi légkör azonban a forradalom után konzervatívabbá vált, és a nők jogait súlyosan korlátozták. Hashemi azt állította, hogy most mind a konzervatív, mind a reformpárti politikai táborban támogatják, hogy egy nő is indulhasson.

Parvaneh Salahshouri szociológus és volt reformpárti parlamenti képviselő (2016-2020), aki négyéves mandátuma alatt bírálta az Iszlám Köztársaság nem demokratikus aspektusait, szkeptikusabban fogadta Kadkhodaei megjegyzéseit, megjegyezve, hogy nagy különbség van a szavak és a tettek között. Salahshouri több olyan nőt is megemlített, akik rendelkeznek a szükséges politikai és közigazgatási tapasztalattal, többek között: Masoumeh Ebtekar, Hassan Rouhani elnök nőügyi helyettese és a legmagasabb rangú nő a kormányban; Shahindokht Molavardi, Rouhani első kabinetjének korábbi nő- és családügyi alelnöke; és Marziyeh Vahid-Dasdjerdi, orvos és korábbi konzervatív parlamenti képviselő, aki Mahmoud Ahmadinejad elnök egészségügyi minisztere volt.

A 2017-es elnökválasztás előtt Hossein Anvari, a konzervatív Iszlám Koalíció Párt központi tanácsának tagja annak a véleményének adott hangot, hogy egy nő nem tölthet be hatalmat egy iszlám társadalomban. Azt állította, hogy az iráni alkotmány az elnököt a végrehajtó hatalom vezetőjeként és a legfőbb politikai hatalomként ismeri el, a Legfelsőbb Vezető után másodikként, és ezért nők nem tölthetnek be ilyen szerepet.

Ezúttal azonban egyes konzervatív aktivisták – bár fenntartásokkal – jobban támogatták a női jelöltek ötletét. Elham Aminzadeh, egy korábbi konzervatív törvényhozó és a Rouhani-kormány korábbi jogi ügyekért felelős alelnöke október elején egy interjúban azt mondta, hogy most már nagyobb a társadalmi elfogadottsága egy nő elnöki posztjának. Megjegyezte, hogy amikor alelnökként szolgált, soha nem találkozott problémákkal a tartományi látogatások során, sőt még a klerikusokkal folytatott konzultációk során sem.

Morteza Talaei, a teheráni városi tanács volt konzervatív tagja és a teheráni rendőrség volt vezetője azt mondta, hogy ha a nők elnökválasztáson való részvételének kérdését az Őrök Tanácsa jogilag rendezi, akkor a konzervatívok indíthatnak női jelöltet. Szerinte nem az számít, hogy a jelölt férfi vagy nő, vagy katonai háttérrel rendelkezik-e, hanem az, hogy a jelölt képes-e az államügyek irányítására.

Az Őrök Tanácsának hajlandósága a kérdés újragondolására azt jelzi, hogy a vallási vezetés egyre inkább felismeri, hogy a nőkkel szembeni széleskörű diszkriminációval szembeni nyilvános követelésekkel kell szembenéznie.

A forradalom után a nők számos jogukat elveszítették, hidzsáb viselésére kényszerültek, és a házasságkötési korhatárt tizennyolcról kilenc évre csökkentették. A nők megtartották a választójogot és a parlamenti választásokon való indulás jogát, de nemzeti szinten szinte teljesen kizárták őket a döntéshozatali folyamatokból. Csak az 1990-es évek közepén neveztek ki nőt miniszterhelyettesnek. Aztán 1997-ben a reformpárti Mohammad Khatami elnök Ebtekart nevezte ki egyik alelnökének. Ebtekar, aki az 1979-ben az amerikai nagykövetséget elfoglaló iráni diákok szóvivője volt, azóta az iráni reformtábor egyik meghatározó személyiségévé vált.

Ahmadinezsád 2009-ben három nőt nevezett ki a kabinetjébe, de csak egy, Dastjerdi kapott parlamenti jóváhagyást. Rouhani viszont nem teljesítette választási ígéretét, miszerint nőket nevez ki kabinetminiszternek, és beérte azzal, hogy többeket alelnöknek nevezett ki.

Az elmúlt évtizedekben az emberi jogi aktivisták némi sikert értek el olyan törvények elfogadásával, amelyek csökkentik a nőkkel szembeni megkülönböztetést a házasságkötés (a nők törvényes korhatára ma már tizenhárom év), a válás, a gyermekelhelyezés, az öröklés és a biztosítási kártérítés tekintetében. A 2016. februári parlamenti választások előtt társadalmi aktivisták tucatjai indítottak nyilvános kampányt, amelynek célja a nők képviseletének jelentős növelése volt. Ez a kampány némi sikert hozott, mivel a női képviselők száma az akkor még soha nem látott – bár még mindig alacsony – tizenhétre emelkedett.

A jelentős változás elérése nehéz a keményvonalas klerikális intézményrendszer folyamatos ellenállása miatt, amely a nőket veszélyesnek és a forradalmi értékek aláásására alkalmasnak tartja. Az Őrök Tanácsának szóvivőjének megjegyzései ellenére továbbra is csekély az esélye annak, hogy a Tanács a közeljövőben engedélyezi egy női jelölt indulását az iráni elnökválasztáson.

A múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy a konzervatív női politikusok nem feltétlenül támogatják a nők jogait, és néha még a nők helyzetének javítását célzó törvényjavaslatok ellen is szavaztak. A 2016-os parlamenti választások előtt adott interjújában a női jogvédő Szalahshouri bírálta azokat a női törvényhozókat, akik támogatták a nők jogait korlátozó jogszabályokat, azt sugallva, hogy “ezek a nők nem nők.”

Az iráni társadalmi és demográfiai változások – beleértve azt is, hogy egyre több nő rendelkezik főiskolai végzettséggel – mindazonáltal ösztönzik a nők közéletbe való integrálódását, és fokozzák a klerikusokra és politikusokra nehezedő nyomást az alkalmazkodásra. Így, még ha az Őrök Tanácsa továbbra is húzza is az időt a női elnökjelölt kérdésében, nem állíthatja meg a nők jogaiért folytatott mozgalmat.

Dr. Raz Zimmt a Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézetének (INSS) Iránra szakosodott kutatója. Emellett az Izraeli Védelmi Erők veterán Irán-megfigyelője. Kövesse őt a Twitteren: @RZimmt.