A bizonyítási jog egyik fontos fogalma az estoppel elve. Ez a magatartáshoz kapcsolódik. Nem engedi meg, hogy egyszerre viselkedjünk egy bizonyos módon, máskor pedig egy másik módon. A bizonyítási jogban nincs helye az elhangzottak ellentmondásának. Ezt nevezik a kiesés tanának is.
Doctrine of Estoppel: Bevezetés
Estoppel szó szerint azt jelenti- ‘megállítani’. Eszerint, ha valaki egyszer mond egy dolgot, máskor pedig egy másik dolgot, akkor akadályoztatva van abban, hogy ezt tegye. Ez az estoppel.
Az 1872. évi indiai bizonyítási törvény 115. szakasza definiálja az estoppelt. Eszerint-
“Ha egy személy nyilatkozatával, cselekedetével vagy mulasztásával szándékosan okozta vagy megengedte egy másik személynek, hogy egy dolgot igaznak higgyen, az ilyen meggyőződésen alapuló cselekedetével, sem ő, sem a képviselője nem tagadhatja az adott dolog igazságát a közte és az ilyen személy vagy képviselője közötti perben vagy eljárásban.”
Egyszerű szavakkal azt lehet mondani, hogy- Ha valaki cselekményével, mulasztásával vagy nyilatkozatával szándékosan elhiteti egy másik személlyel, hogy egy dolog igaznak minősül, és ez a másik személy e hit alapján cselekszik, akkor ez a személy később egy perben vagy eljárásban nem tagadhatja e dolog igazságát. Ez azt jelenti, hogy egy személy nem tagadhatja meg a dolgot, miután igaznak nyilvánította azt. A B. Manjunath kontra C.G.Srinivas (AIR 2005 Karnataka 136) ügyben a Karnataka High Court kimondta, hogy az estoppel elve alapján a felperest meg lehet akadályozni abban, hogy visszalépjen az állításától. Ez az Estoppel doktrína.
Ezt egy illusztrációval lehetne elmagyarázni. Egy személy elfogadja a fizetési kötelezettségét egy választottbírósági ítélet alapján. Az ilyen személy később nem támadhatja meg az ítéletet. (Mr. Govingji Javet and Co. kontra Sri Saraswati Mills Ltd., AIR 1982 Bombay 76.) A 115. szakasz jó példát ad. “A” szándékosan és hamisan elhiteti “B-vel”, hogy egy bizonyos földterület “A” tulajdona, és ezzel ráveszi B-t, hogy megvásárolja és megfizesse azt. A földterület ezt követően “A” tulajdonába kerül, és “A” arra hivatkozva kéri az adásvétel érvénytelenítését, hogy az adásvétel időpontjában nem volt tulajdonjoga. Nem szabad megengedni neki, hogy bizonyítsa a tulajdonjog hiányát.”
Az esztoppel kapcsolatban a ‘Shammim Beg kontra Najmunnissa Begum (AIR 2007 N.O.C. 2085 Mumbai) ügyet lehet idézni. Ebben az ügyben a férj és a feleség között egy dokumentumot hajtottak végre egy olyan szándékot, hogy a feleség a házasság előtt nemzett a férjjel. A férj elfogadta a gyermek ismeretének tényét. A feleség a házasságkötés napján gyermeket szült. A férj nem tudta megtámadni e gyermek törvényességét. Őt kötik a korábbi nyilatkozatai.”
Ez a példa alapján világossá válik, hogy az esztoppel doktrína azon alapul, hogy a cselekvés igazságos és méltányos legyen. Szintén a Jindal Thermal Power Co. Ltd. v. Karnataka Transmission Corporation Ltd., (AIR 2005 N.O.C. 55 Karnataka) azt mondták, hogy az estoppels doktrína a méltányossághoz és a tisztességes eljáráshoz tartozik.
Ezzel összefüggésben a “Pickard v. Spears” (1837 A and E. 469) ügy is jó példa. Ebben az ügyben az estoppels doktrína elvét a következőképpen fogalmazták meg: – Ha valaki szándékosan arra késztet egy másik személyt, hogy szavaival vagy magatartásával elhiggye, hogy egy bizonyos dolog mint létező, és ezáltal arra ösztönzi ezt a személyt, hogy e hit alapján úgy cselekedjen, hogy az eredeti helyzete megváltozik, akkor az első személyt meg kell akadályozni abban, hogy azt állítsa, hogy a tényleges helyzet létezése más jellegű volt.
Lényeges elemek
Az esztoppel fenti meghatározásából a következő lényeges elemek tükröződnek-
- A személy cselekményével, mulasztásával vagy nyilatkozatával tévesen állít,
- Az ilyen téves állítás bármely tény fennállására vonatkozik;
- Az ilyen valótlan állítás szándékosan történik, hogy egy személyt valamilyen dologban hitegessen;
- A másik személy az ilyen valótlan állítást igaznak hiszi;
- A másik személy az ilyen valótlan állítás hitében tesz valamilyen cselekményt;
- Az ilyen cselekmény a másik személynek kárt okoz; és
- Az ilyen személy nem ismeri a tényleges helyzetet.
A kimentés fajtái
- Kimentés, jegyzőkönyv alapján- Bármely illetékes bíróság határozata által jön létre. Amikor bármely bíróság véglegesen dönt egy tárgyban, akkor az véglegessé válik, és a feleket, képviselőjüket, végrehajtójukat, vagyonkezelőjüket stb. köti ez a döntés. Ugyanebben a tárgyban nem indíthatnak újabb pert, és nem vitathatják ugyanazt a tárgyat. Ezt nem tehetik meg. Ez hasonlóan res judicata.
- Kizáró okirat általi jogvesztés – Ha egy személy egy kevés tényre vonatkozó jegyzőkönyv alapján kötve lesz egy másik személyhez, sem ez a személy, sem a rajta keresztül igényt támasztó személy nem tagadhatja ezt.
- Viselkedés általi jogvesztés – Ez olyan jogvesztés, amely bármelyik fél cselekménye, magatartása vagy félrevezető kijelentése miatt keletkezik. Ha bármely személy szavával vagy magatartásával arra késztet egy másik személyt, hogy azt higgye, és a másik személy e hit alapján cselekszik, és változást okoz a helyzetükben, akkor az első személy nem tagadhatja a korábban tett kijelentéseinek valóságtartalmát. Tulajdonképpen ez egy általános jellegű estoppel.
- Equitable Estoppel- Az ilyen, jogszabályban nem szabályozott estoppelt nevezzük méltányos estoppel-nek. A méltányos esztoppel legjobb példái az 1882. évi tulajdonátruházási törvény 41. és 43. szakaszában találhatók.
- Promissory Estoppel- A szerződési jog területén az ellenszolgáltatás alóli kivételként jött létre. Amikor ant személy megígéri egy másiknak, hogy bizonyos könnyítést vagy hasznot ad neki, és a másik az ígéret alapján megváltoztatja az álláspontját, akkor az ígéretet tevő személy nem hivatkozhat arra, hogy ígérete ellenszolgáltatás nélkül történt.
Kivételek:
- Nem alkalmazható olyan ügyekben, ahol mindkét félnek tudomása van a valóságtartalmáról.
- Nem alkalmazható jogszabályokkal szemben. Nem mondhat ellent a jogszabályok rendelkezéseinek. Nem szüntetheti meg a törvények feltételét sem.
- Nem vonatkozik a rendeletekre.
- Nem vonatkozik az ultra virus rendeletekre és határozatokra.
- Nem vonatkozik a jogi kérdésekre.
- Nem vonatkozik a kormány szuverén aktusaira.