A tömegmédia mellett a propaganda is nagy szerepet játszik az etnikai gyűlöletre vonatkozó üzenetek terjesztésében. A propaganda a huszadik század totalitárius rendszereihez kötődik, mint például George Orwell 1984 és az Állatfarm című művei, amelyek a korabeli rezsimek kommentálására szolgáltak.A propaganda azonban veszélyes, ha negatívan használják. Eredeti jelentése szerint a propaganda a cselekvéshez vezető hiedelmeket népszerűsíti.Jowett és O’Donnell alternatívaként a propagandát úgy határozza meg, mint “szándékos, szisztematikus kísérlet az észlelések alakítására, a kogníciók manipulálására és a viselkedés irányítására, hogy olyan választ érjenek el, amely elősegíti a propagandista kívánt szándékát.” A meghatározás önérdekű manipulációt mutat – ez a feltételezés nehezen bizonyítható. Negatív értelemben a propaganda “szervezett mítoszt” mutat be, amely korlátozza az igazság felfedezésének esélyét. A propaganda Sztálin, Hitler és Mussolini általi felhasználása népszerűsíti a propaganda hamis benyomását, amely hosszabb időre elrejtette az igazságot. emellett a Nagy Háború (1914-18) és az orosz forradalom (1917) propagandakampányai során olyan komplex hatások is megjelentek, mint a távíró, az újságok, a fényképezés, a rádió, a film, az új piacokat kereső nagyvállalatok, a reformszellemű újságírás felemelkedése, valamint a művészeti mozgalmak, a pszichológia, a szociológia és a marketing hatása. a propaganda és a pszichológiai hadviselés változatai lényegében a meggyőzés szervezett folyamatai.
Az empirikus kutatások azonban kétségbe vonják a propaganda gyűlöletkeltő szerepét, és megállapítják, hogy sokkal kevésbé képes megváltoztatni a gondolkodásmódot, mint azt gyakran feltételezik. Egy 2017-es szakirodalmi áttekintés például így fogalmaz: “Először is, a propaganda gyakran kudarcot vall. A náci propaganda példájával élve, nem sikerült támogatást generálnia a fogyatékosok eutanáziájának (Kershaw, 1983a; Kuller, 2015), nagyrészt nem sikerült az embereket fanatikus antiszemitákká változtatnia (Kershaw, 1983b; Voigtländer & Voth, 2015), nem sikerült nagy tetszést kiváltania a náci párt iránt (Kershaw, 1983b, 1987), és hamarosan nem sikerült optimistábbá tennie a németeket a háború kimenetelét illetően (Kallis, 2008; Kershaw, 1983a; a sztálini propagandára vonatkozó hasonló példákat lásd Brandenberger, 2012; Davies, 1997; maoista propagandát lásd Wang, 1995; észak-koreai propagandát lásd B. R. Myers, 2011).