Európai nyúl

Szokásos név: európai nyúl

Tudományos név: Lepus europaeus

Más köznapi név: nyúl

Eredet:Európa

Az állat státusza

Ez a faj Victoria államban elismert kártevő állat.

Bővebben az invazív állatok besorolásáról Victoria államban.

Az ökoszisztémákra és a vízfolyásokra gyakorolt hatás

A nyúl jelentős károkat okozhat, amikor fiatal fák és cserjék kérgét rágja. Az európai nyulak a fiatal fák szárát is lerágják, károsítva vagy elpusztítva a növényt. A nyulak súlyos károkat okozhatnak az újratelepítési területeken.

Mezőgazdasági és gazdasági hatások

A nyúl opportunista táplálkozó, és amellett, hogy elsősorban fűféléket legel, olyan növényeket is fogyaszt, mint a zöldségek, a lucerna és a gabonafélék. Ez jelentős gazdasági veszteséget okozhat azoknak a földtulajdonosoknak, akiknek a földjén vagy annak szomszédságában európai nyúl él. A nyulak jelentős távolságokat képesek megtenni, így viszonylag nagy az esélye annak, hogy egy állat széles körű kárt okoz a növényekben.

Az európai nyulak az erdészeti, dísz- vagy gyümölcstermő ültetvényekben is problémát jelenthetnek, mivel visszarágják a fiatal fák és szőlők kérgét.

Bár az európai nyulak nem számítanak jelentős kártevőnek a mezőgazdaságban, a múltban előfordult, hogy a nyúlsűrűség nagy volt. Például az 1930-as és 1940-es években, amikor a Victoria állambeli Mallee régióban a földeket mezőgazdasági művelés céljából irtották, az európai nyúl sűrűsége nagyon magas lett. Ez a példa és más példák arra utalnak, hogy a nyulak igyekeznek kihasználni a nemrégiben fásított területeket.

Gazdálkodás

Az ajánlott védekezési intézkedések közé tartoznak:

• csapdázás
• lövés
• kizáró kerítés
• riasztószerek.

A főosztály az integrált kártevőirtást ajánlja, amely az összes rendelkezésre álló, táji léptékben összehangoltan végrehajtott védekezési intézkedést alkalmazza.

Bővebben az európai nyúl kezeléséről és védekezéséről

Populációk

Az elterjedés története

Az európai nyulat először az 1830-as évek végén telepítették be Ausztráliába, Tasmániába, bár ez a vadon élő populációk létrehozására tett kísérlet sikertelen volt.

Az első sikeres nyúlkolónia Ausztráliában 1862-ben a Westernport Bay partján alakult ki. A következő évben a Victoria-i Akklimatizációs Társaság egy másik nyúlkolóniát hozott létre a Phillip-szigeten a “coursing” sportban való felhasználás céljából. A szárazföldön szabadon engedett nyulak korlátozott vadászati nyomás mellett jól éltek.

Az európai nyulak 1870-re viszonylag nagy számban és széles körben elterjedtek Délkelet-Ausztrália nagy részén. A megközelítőleg évi 60 kilométeres sebességgel terjedő nyulak 1875-ben átkeltek a Murray folyón, ahol Új-Dél-Wales nyugati lejtőin és fennsíkjain haladtak végig. A nyulak 1900-ra elérték Queensland határát, és jelentős mezőgazdasági problémává váltak Victoria északi és nyugati részén.

Elterjedés Victoria államban

A nyulak széles körben elterjedtek a nyílt füves, erdős, mezőgazdasági és városi területeken egész Victoria államban.

Az állatok biológiája

Megjelenés

A nyúl a nyúlfélék családjába tartozik, a nyulakkal együtt.

A hím európai nyulat “Jack”-nek, míg a nőstényt “Jill”-nek nevezik. Az egy év alatti utódokat “leveret”-nek nevezik.

A hím nyulak általában kisebbek, mint a nőstények. A leveretek szőrrel és nyitott szemmel születnek, és születésük után hamarosan képesek mozogni. A nyulakhoz hasonlóan a fiatal nyulak homlokán fehér csillag van.

A nyulak élettana hasonló a nyulakéhoz, de sokkal nagyobbak. A nyulaknak nagyobb, gyakran fekete végű fülei vannak, amelyek nagy szerepet játszanak a testhőmérsékletük szabályozásában. Meleg időben a füleket távol tartják a testüktől, és kipirultnak tűnnek, míg hűvösebb időben a fülek szabadon lévő részeit a testükhöz közel tartják, hogy megakadályozzák a hőveszteséget.

A nyúlhoz hasonlóan a nyúl hátsó végtagjai hosszabbak, mint az első végtagjai. Az európai nyúl bundája foltos, barnásbarna, fekete és fehér szőrszálakból áll, felül vörösesbarna vagy szürke, alul fehér. Ez lehetővé teszi, hogy a nyúl jól elvegyüljön a száraz fűben.

A nyulakhoz hasonlóan a nyulaknak is 28 foguk van, az alsó fogsorok közelebb vannak egymáshoz, mint a felső sorok. A felső állkapocsban a nyúlnak két pár folyamatosan növő, zománccal borított felső metszőfoga van; az elülső hosszú pár vágóéllel rendelkezik, míg az ezek mögött elhelyezkedő csapfogaknak nincs vágóélük. Születéskor a nyúlnak három metszőfogsora van, de a külső pár hamarosan a születés után elveszik.

A nyulaknak egyedi felső fogazata van, amely egy pár rágó hifogból (amelyek folyamatosan nőnek) és egy pár mögötte rejtőző csapfogból áll. Ez a kettős felső fogpár csak a nyulaknál és a nyulaknál található meg, és nagyon jellegzetes, 45 fokos szögben álló vágást okoz a begyepesedett növényzetben.

Viselkedés

A nyulak késő délután és éjszaka a legaktívabbak.

A nyulak magányos állatok, de a ragadozásra adott válaszként legelés közben hajlamosak összejönni. A csoportosan legelő nyulakat általában kevesebbszer zavarják meg, mint az egyedül legelőket. A nyulak akár 3-4 km-t is megtesznek, hogy a legkülönbözőbb tápláléktípusokkal táplálkozzanak.

A nyulak elbújnak, és nagy sebességre képesek felgyorsulni, ha megzavarják vagy fenyegetik őket. Ha megközelítik, a nyúl addig mozdulatlanul marad alakjában, amíg a ragadozó 1-2 méteren belülre nem ér. Ekkor a nyúl kitör a fedezékből, és nagy sebességgel elrobog. A nyúl azzal zavarja össze a ragadozókat, hogy megkettőzi a nyomát, és így rendezetlen nyomot hagy maga után. Ilyenkor gyakran nagyot ugrik oldalra, hogy megtörje a szagnyomát.

A nyúl szíve testméretéhez képest nagy. Bár az állat lábait olyan tempóban tudja hajtani, amire sok más állat nem képes, a szíve stressz esetén nem támogatja az állatot. A nyulak könnyen stresszesek, pánikba esnek vagy traumatizálódnak.

A nyulakkal ellentétben a nyulak nem húzódnak barlangokba vagy odúkba. Ehelyett a talajban lévő sekély mélyedésben, az úgynevezett “formában” pihennek. A nyúl üregét általában hosszú fű, sziklák, fatörzsek vagy ágak között találjuk, ovális alakú és körülbelül 400 mm × 200 mm méretű. A lárvák a formán belül kialakított fészekben születnek. A nyulakkal ellentétben a nyulak a föld felett születnek.

Táplálkozás

A nyulak elsősorban növényevők és főleg napnyugta után táplálkoznak. A nyulak tápláléka száraz és zöld fűfélék leveleiből, szárából és rizómáiból áll. Emellett fogyasztanak:

• fűszernövényeket
• magvakat
• bogyókat
• zöldségeket
• fát és fakérget
• magvakat
• magvakat
• magvakat
• diót
• néhány gombát.

A nyulakhoz hasonlóan a caecotrófia (az ürülékanyag újraemésztése a vakbélből) az európai nyulak által alkalmazott viselkedés, amelynek célja, hogy a lehető legtöbb tápanyagot nyerjék ki a táplálékukból.

Kedvelt élőhely

A nyulak kedvelt élőhelye a nyílt terep, ahol a nyulak elrejtőzhetnek csenevész vagy sziklás területek között. Széles körben elterjedt Victoria állam legelőin, erdőségeiben, mezőgazdasági és városi területein.

Ragadozók

A nyulak mind kölyökként, mind felnőttként veszélyeztetettek a ragadozókkal szemben. A rókák vadásznak a kifejlett nyulakra és a leveretekre, míg az ékfarkú sasok a kifejlett nyulakra, az elvadult macskák pedig a leveretekre jelentenek komoly veszélyt.

Betegségek és paraziták

A nyulak többféle parazitára és betegségre hajlamosak, amelyek a ragadozóknál nagyobb arányban okoznak pusztulást. Az európai nyulakat megbetegítheti az RHDV2 is, amely a calicivírus egy formája. Fontos, hogy az RHDV1 K5-ről soha nem mutatták ki, hogy a nyulakon kívül más fajokat is megfertőzött volna.

Az Ausztráliában élő európai nyulakat négyféle fonálféreg, 6 féle kokcidium, májférgek és a kutyaféreg kétféle belső élősködője fertőzi. Több külső élősködőfajt is megfigyeltek az európai nyulakon Ausztráliában, köztük:

• Európai nyúlbolha (Spilopsyllus cuniculi)
• stickfast bolha (Echidnophaga myrmecobii)
• tetű (Haemodipsus setoni és Haemodipsus lyriocephalus)
• moly (Leporacarus gibbus).

Szaporodás

A nyulak kedvező körülmények között évente több mint négy (egyenként 2-5 kölyökből álló) almot hozhatnak világra. A kutatások szerint minél több alom van, annál kisebb az alom mérete. Keveset tudunk az európai nyulak ausztráliai szaporodási szokásairól.

Az európai nyulak átlagos vemhességi ideje 42 nap, de ez 38 és 46 nap között mozog. Születéskor a nyulak teljesen szőrösek, 13-17 cm hosszúak és 80-180 g súlyúak. Születésükkor a szemük nyitva van, és prekoszociálisak, ami azt jelenti, hogy születésük után hamarosan képesek mozogni. A leveretek formába születnek, és sűrű növényzetben rejtőznek el.

Az anya 24 óránként egyszer látogatja meg a kicsinyeket, hogy megszoptassa őket. Körülbelül három nap múlva a fiatalok szétszélednek a születési helyükről, és külön rejtekhelyet keresnek. Az ugyanabból az alomból származó fiatalok visszatérnek egy központi helyre szopni.

Szétszóródás

A nyulak lakóterülete lényegesen nagyobb, mint a nyulaké, a nyulak akár négy kilométert is megtehetnek. Ez a nyulak nyulakhoz képest nagyobb mobilitásának köszönhető. A nyulaknak korlátozott területük van, mivel az odúrendszerükre támaszkodnak menedék és védelem céljából; ez azt jelenti, hogy az odújuk körüli táplálékot kell elfogyasztaniuk.

Életciklus

Az európai nyulak jelenleg Délkelet-Ausztrália mérsékelt éghajlatára korlátozódnak, amely megismétli az európai nyulak hűvös európai eredetű éghajlatát.

A nyulak egész évben képesek szaporodni, de a szaporodás serkentéséhez magas fehérjetartalmú zöld növényzetre van szükségük.

A nyulak vemhességi ideje körülbelül 42 nap, és évente legfeljebb 4 almot hoznak világra, almonként 1-7 kölyökkel (átlagosan 2-3). A szülés után azonnal képesek párosodni.

A becslések szerint az ivadékok körülbelül 20-40 százaléka pusztul el ragadozók vagy természetes okok miatt.

A nyulak körülbelül nyolc hónapos korukban kezdenek szaporodni.

Az európai nyulak évi 40-60 százalékos pusztulási aránya a nyulakéhoz hasonló. A nyulak halálának számos oka van, többek között betegségek, paraziták, ragadozók, időjárás, táplálkozási hiányosságok, mezőgazdasági tevékenységek és a közúti közlekedés.

Az európai nyúl élettartama 1-2 év.

Hasonló fajok

A nyulak a nyúlhoz hasonló megjelenésűek. A nyulak nagyobbak, mint a nyulak, hosszabb fülekkel és hosszabb lábakkal rendelkeznek. Általában a nyulakat és a nyulakat a futásuk alapján lehet megkülönböztetni egymástól. A nyulak lefelé fordított farokkal futnak, és a farkuk fekete, míg a nyulak felfelé fordított farokkal futnak, és a farkuk fehérnek tűnik.

Begnoche, D 2002, Lepus capensis, megtekintve 2010. január 4-én az URL-en: http://animaldiversity.ummz.umich.edu/site/accounts/information/Lepus_capensis.html

Gullan, P dátum ismeretlen, The other lagomorph (hare-like animal), megtekintve 2009. október 23-án az URL-en: http://www.viridans.com/INTRO/lagomorph.htm

Hamerton, D dátum ismeretlen, Lepus capensis (Cape hare), megtekintve 2009. október 23-án, az URL-en: http://www.biodiversityexplorer.org/mammals/lagomorpha/lepus_capensis.htm

Hillgrove, A 1981, Studies of the European Brown Hare (Lepus capensis L.), La Trobe University School of Agriculture.

Jurasovic, Anton dátum ismeretlen, Hunting European brown hare, megtekintve 2009. november 11-én az URL-en: http://www.ssaa.org.au/stories/hunting-european-brown-hare.html

Kuijper, D. P. J, Wieren, S. E. van és Bakker, J. P 2004, ‘Digestive strategies in two sympatrically occurring lagomorphs’, Journal of Zoology, London, vol. 264 part 2. pp. 171 – 178.

Menkhorst, P és Knight, F 2004, The Field Guide to the Mammals of Australia, 2nd Ed. Oxford University Press, South Melbourne, Ausztrália, pp. 212 – 213.

Myers, K, Parer, I és Richardson, B. J 1989, Fauna of Australia 1B kötet Mammalia 45. kötet. Leporidae, AGPS, Canberra.

Queensland Government Department of Natural Resources and Mines 2005, A guide to pest animal management in Queensland – Vertebrate pest manual, The State Government of Queensland, Queensland, Ausztrália.

Sharp, T és Saunders, G 2004, Standard Operating Procedure HAR001 ground shooting of hares, Policy Document, New South Wales Department of Primary Industries, New South Wales.

Van Dyck, S és Strahan, R 2008, The Mammals of Australia, 3rd Ed. Reed New Holland, Chatswood, Ausztrália, pp. 748 – 749.

Vu, Alan 2008, Lepus europaeus European hare, megtekintve 2010. január 18-án az URL-en: http://animaldiversity.ummz.umich.edu/site/accounts/information/Lepus_europaeus.html

Wildlife Information Network dátum ismeretlen, Lepus capensis – Cape hare, megtekintve 2009. október 23-án az URL-en: http://wildlife1.wildlifeinformation.org/S/0MLagomorph/Leporidae/lepus/Lepus_capensis.html

Wildlife Information Network dátum ismeretlen, Lepus europaeus – barna nyúl, megtekintve 2010. január 18-án az URL-en: http://wildlife1.wildlifeinformation.org/S/0MLagomorph/Leporidae/lepus/Lepus_europaeus.html

Wong, V és Hickling, G. J 1999, Assessment and management of hare impact on high altitude vegetation, Department of Conservation, New Zealand.

.