Barna fakígyó egy rúdon.
Bruce Jayne
A tudósok felfedeztek egy új technikát, amelyet egyes kígyók fára mászáshoz használnak.
A korábban ismeretlen mozgásmódot a barna fakígyónál figyelték meg, amely a testével hurkot képez egy törzs körül, majd a fán tekereg felfelé.
A kígyóknak négy fő mozgásmódjuk van. A legismertebbek az “oldalirányú hullámzás” – amely a jellegzetes kígyó S alakot hozza létre – és a felületesen hasonló “oldaltekercselő” mozgás, amelyet a csörgőkígyók használnak. Van még egy “egyenes vonalú” izomösszehúzódási hullám a test mentén (ami egy földigiliszta-szerű mozgást hajt) és a “harmonikamozgás”.
A biológusok korábban úgy gondolták, hogy a kígyók csak sima, függőleges hengereken, például fatörzseken tudnak felmászni a harmonikamozgás segítségével, ahol a kígyó teste kinyúlik és két vagy több helyen megragadja a hengert, súrlódás révén a felszínhez tapad, miközben a farokvéget a fej felé húzza.
Concertina locomotion.
Savidge et al (2021) Current Biology 31: R1-R8
De egy tanulmány most kimutatta, hogy a kígyók “lasszó” mozgással is képesek mászni. A Colorado Állami Egyetem és a Cincinnati Egyetem kutatói a barna fakígyóról (Boiga irregularis) készült videók elemzése után megfigyelték, hogy az állat olyan testtartást vesz fel, amely egy nagy hurkot hoz létre, és apró kanyarulatokat tol el a lasszószerű teste mentén, hogy felfelé haladjon – kicsit olyan, mintha egy jegygyűrűt csavargatnánk le az ujjunkról.
A viselkedés lehetővé teszi a fakígyó számára, hogy szélesebb hengereket másszon meg: míg a harmonikamozgás legalább két, egyenként a fatörzs kerületének megfelelő hosszúságú kapaszkodó régiót használ, a lasszóban az egyetlen kapaszkodó régiónak csak egy kicsit kell hosszabbnak lennie, mint a kígyó testhossza.
Előnyei ellenére a lasszó-mozgás lassú és sok energiát igényel. Az új tanulmányban a kígyó néha visszacsúszott, és gyakran tartott szünetet, hogy levegőt vegyen. Percenként átlagosan csak négy centimétert tudott mászni.
Lassó mozgás.
Savidge et al (2021) Current Biology 31: R1-R8
A tanulmány egy olyan természetvédelmi projekt mellékterméke volt, amelynek célja az őshonos madarak védelme Guamon, köztük a mikronéziai szarkaláb – az egyike annak a két erdei fajnak, amely túlélte, miután a madárpopulációk megtizedelődtek, amikor az 1940-es évek végén vagy az 1950-es évek elején a barna fakígyót véletlenül betelepítették a csendes-óceáni szigetre.
A lasso mozgásképessége megmagyarázná, hogy az invazív faj miért volt olyan pusztító a sziget ökoszisztémájában, mivel a fára mászás képessége lehetővé tehette számára, hogy hozzáférjen a fészekben lévő tojásokhoz – hogy kihasználja azokat az erőforrásokat, amelyek egykor a ragadozók számára elérhetetlenek voltak. (A kígyók elektromos oszlopokra is felmásznak, hogy élelmet találjanak, rövidzárlatokat és áramkimaradásokat okozva.)
A felfedezés egyik előnye, hogy segíthet a természetvédőknek az őshonos faj védelmében. Egy méter hosszú fémhenger egy oszlop vagy törzs körül általában elég nagy ahhoz, hogy megakadályozza a kártevőket a fára mászásban, de a tanulmány kimutatta, hogy egy ilyen hengeres “terelőelem” nem jelent nagy akadályt a barna fakígyó számára.
Most, hogy a kutatók tudják, hogy a lasszó mozgása megtörténik, jobb terelőelemeket tervezhetnek – olyanokat, amelyek valóban megakadályozzák, hogy az invazív faj elérje a veszélyeztetett madarakat.
Kövessen a Twitteren vagy a LinkedInen. Nézze meg a weboldalamat vagy néhány más munkámat itt.