Tegnap írtam : “Whit’s Fur Ye’ll No Go By Ye” a rugalmasság témája körül és megkérdeztem, milyen eszközeid vannak ehhez.
A másik a “This too shall pass”, amelyről ma ugyanaz a közelmúltbeli személyes kudarc jutott eszembe, ami miatt a tegnapi posztot írtam.
Ma megosztom a mondás mögött álló mesét, amely a szúfi és a héber folklórból ered. Számomra mély bölcsességnek tűnik, amit gyakran úgy definiálok, hogy “valami tömör, amit ha egyszer hallasz, úgy érzed, hogy mindig is tudtad”. Úgy érzem, hogy ez a mondat, különböző formákban és nyelveken, egyidős az emberiséggel.”
Remélem, hogy ez a történet lehorgonyozza számotokra, és totemként hordozhatjátok magatoknál, amikor rugalmasságra van szükségetek.”
“Egy nap Salamon úgy döntött, hogy megalázza Benajáh Ben Jehojádát, legmegbízhatóbb miniszterét. Azt mondta neki: “Benaja, van egy bizonyos gyűrű, amit szeretném, ha elhoznál nekem. Szukkotkor szeretném viselni, ami hat hónapot ad arra, hogy megtaláld.”
“Ha létezik valahol a földön, felséged”, válaszolta Benaja,
“Megkeresem és elhozom neked, de mitől olyan különleges ez a gyűrű?”. “Varázsereje van” – felelte a király. “Ha egy boldog ember ránéz, szomorúvá válik, ha pedig egy szomorú ember ránéz, boldoggá válik”. Salamon tudta, hogy ilyen gyűrű nem létezik a világon, de egy kis ízelítőt akart adni miniszterének az alázatból.
Telt a tavasz, majd a nyár, és Benaja még mindig nem tudta, hol találja a gyűrűt. A Szukkot előtti éjszakán elhatározta, hogy sétát tesz Jeruzsálem egyik legszegényebb negyedében. Elhaladt egy kereskedő mellett, aki éppen az aznapi árut kezdte kirakni egy kopott szőnyegen. “Nem hallottál véletlenül egy varázsgyűrűről, amely a boldog viselőjét elfeledteti az örömét, és a megtört szívű viselőjét elfeledteti a bánatát?” – kérdezte Benaja.
Nézte, ahogy a nagyapa kivesz a szőnyegből egy egyszerű aranygyűrűt, és belevés valamit. Amikor Benaiah elolvasta a gyűrűn lévő szavakat, széles mosolyra húzódott az arca. Aznap este az egész város nagy ünnepléssel köszöntötte a szukkot ünnepét.
“Nos, barátom – mondta Salamon -, megtaláltad, amiért küldtelek?” Az összes miniszter nevetett, és maga Salamon is elmosolyodott. Mindenki meglepetésére Benája felemelt egy kis aranygyűrűt, és kijelentette: “Itt van, felséged!”. Amint Salamon elolvasta a feliratot, a mosoly eltűnt az arcáról. Az ékszerész három héber betűt írt az aranygyűrűre: gimel, zayin, yud, amiből a következő szavak kezdődtek: “Gam zeh ya’avor” – “Ez is elmúlik.”
Ebben a pillanatban Salamon rájött, hogy minden bölcsessége, mesés gazdagsága és óriási hatalma csak múló dolog, mert egy nap csak por lesz belőle.”
Vagy, ahogy a római sztoikusok mondanák: “Memento Mori”
.