Alexander Hamilton, az Amerikai Egyesült Államok első pénzügyminisztere
Alexander Hamilton – 1790-ben pénzügyminiszterként Hamilton tervet javasolt a Kongresszusnak Amerika gazdaságának fejlesztésére. Mire befejezte tervének kidolgozását, megalapította a Federalista Pártot, amiről akkor még nem is tudott. Hamilton költségvetési politikája magában foglalta a COnföderáció régi értékpapírjainak kamatozó kötvényekre való cseréjét, az államok által felvett adósságok átvállalását a szövetségi kormányba, egy szövetségi bank alapítását, belső jövedéki adók bevezetését az adósságpolitika fenntartásához szükséges bevételek növelése érdekében, valamint védővám bevezetését a feldolgozott árukra. Hamilton Nagy-Britannia politikai rendje iránti csodálata miatt vágyat érzett arra, hogy Amerikában összeházasítsa a gazdagságot és a kormányzatot. Hamilton legfőbb célja pénzügyminiszterként a gazdaság nemzeti növekedésének ösztönzése volt; nem csak az üzletemberek és a bankárok védelmében volt érdekelt, azt akarta, hogy politikája minden amerikai számára kreatív, széles körű vonzerőt tükrözzön.
A forradalmi háború alapító atyjának és finanszírozójának, Robert Morrisnak írt levelében Hamilton így írt:
“…Az első lépés annak meghatározásához, hogy mit kell tenni ennek az országnak a pénzügyei terén, az, hogy a lehető legjobban felbecsüljük a bevételi képességét, valamint az arányt aközött, amit az ország megengedhet magának, és amire szüksége van a polgári és katonai intézményei kiadásaihoz. Ennek két módja merül fel számomra: 1. megvizsgálva, hogy más országok bevételei milyen arányban álltak vagyonukkal, és ezt a szabályt magunkra alkalmazva, a körülmények különbözőségének megfelelő figyelembevételével. 2. azáltal, hogy összehasonlítom e szabály eredményét azon államok adóbevételeivel, amelyek a legkomolyabban adóznak. Az első módszerhez azért folyamodtunk, mert saját tapasztalataink e tekintetben nem voltak elég világosak vagy egységesek ahhoz, hogy biztos következtetést vonhassunk le; így kielégítőbb lesz, ha más nemzetek példájából levont általános elv alapján ítéljük meg őket, összehasonlítva azzal, amit mi magunk elértünk, mintha kizárólag az utóbbira támaszkodnánk.
A nemzetek, amelyek gazdagságát és bevételeit ⟨we⟩ a legjobban ismerjük, Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Tartományok. Egy nemzet valódi vagyonát, amely a munkából és az árucikkekből áll, e vagyon jele, a forgalomban lévő készpénz alapján kell megbecsülni. Lehetnek időszakok, amikor bizonyos balesetek következtében a ⟨ez⟩ mennyisége meghaladja vagy elmarad az igazságos képviselőtől, de ⟨ez⟩ újra visszatér a megfelelő szintre, és a dolgok általános menetében fenntartja magát ebben az állapotban…”