The Story Behind The Song:
“Act Naturally”
(írta Johnny Russell & Voni Morrison)
Buck Owens (#1, 1963)
Buck Owens és Ringo Starr (#27, 1989)
Amikor az 1960-as évtized kezdődött, Johnny Russell fiatalember volt, aki a kaliforniai Fresnóban élt. Az énekes, aki tehetségkutatók hosszú sorát nyerte meg, és most a környék kisebb klubjaiban dolgozott, nagyobb hírnévvel rendelkezett, mint a legtöbb olyan ember, aki épp csak megélte a huszadik születésnapját. Még Johnny barátai is tisztában voltak vele, hogy a szórakoztatóművésznek korát messze meghaladó tehetsége van. Ám bármennyire is fontos volt a zenéje, voltak olyan pillanatok, amikor Russell egyszerűen csak el akarta felejteni a füstös szórakozóhelyeket, és el akart menni a barátnőjével egy rendes randira, moziba. Végre kapott egy lehetőséget, hogy ezt meg is tegye. Minden el volt tervezve, de aztán a sors közbeszólt.
Russell kapott egy hívást néhány ismerősétől, akik Los Angelesben voltak, hogy felvételeket készítsenek, és azt akarták, hogy Johnny jöjjön le Fresnóból, és segítsen nekik ebben. Ez tehát azt jelentette, hogy meg kell szakítani a mozis randit, amit a barátnőjével tervezett. Mondanom sem kell, hogy a lány nem volt túl boldog emiatt. Hogy oldja a hangulatot, amikor a lány megkérdezte Johnnytól, hogy miért kell Los Angelesbe mennie, azt mondta neki: “Be fognak tenni a filmekbe, és nagy sztárt csinálnak belőlem”. Mindketten nevettek.
Az utazás alatt Russell elkezdett gondolkodni ezen a soron és azon, hogy Hollywoodba viszik, és filmsztárt csinálnak belőle. Elkezdett kidolgozni egy horgot, amely a viccet egy egyedülállóan friss megközelítésű country szerelmes dallá változtatná. Amikor előállt egy ötlettel, amelyről úgy gondolta, hogy illik hozzá, tovább játszott a sorokkal és a zenét is behálózta az új koncepciójához. Mire megérkezett a Los Angeles-i sessionre, a dal már nagyjából készen állt, és megpróbálta megtanítani a fiúnak, akivel felvették, de úgy tűnt, nem tudta felvenni, így Johnny hazavitte a dalt. Russell maga is készített egy kis felvételt abban az időben, így elküldte a dallam egy példányát a producerének, aki gyorsan elutasította, mondván, hogy a filmekről szóló daloknak nincs kereskedelmi potenciáljuk.
Johnny nem értette, hogy az “Act Naturally” című egyedi kis dallama miért nem kelt feltűnést. Pedig elég jónak tűnt neki. Mégis, ahogy tovább mutogatta a zeneiparral kapcsolatban álló embereknek, újra és újra azt mondták neki, hogy menjen vissza, és írjon egy dalt bármelyik standard, hagyományos témáról, ami a legtöbb country-dalhoz kapcsolódik, ne pedig egy olyan “giccses” számról, mint amilyet ő próbált bedugni. Russell azonban biztos volt benne, hogy működni fog, ha csak a megfelelő embert ráveszi, hogy higgyen benne. Abban az időben Johnny egy Voni Morrison nevű fiatal nővel írt dalokat. Amikor Russell végül eljátszotta Voni számára az “Act Naturally”-t, a lánynak nagyon tetszett, és úgy gondolta, hogy tökéletes dal lenne Buck Owens számára. Mivel rendszeresen dolgozott Buckkal, Morrison biztos volt benne, hogy rá tudja venni, hogy felvegye a dalt.
Johnny Russell és Voni Morrison megállapodtak, hogy bármit is írnak (együtt vagy külön-külön), mindkettőjük neve szerepel majd a dalon. Így történt ez az “Act Naturally” esetében is. Johnny úgy gondolta, hogy Voni mindenképpen megérdemli a társszerzői elismerést, különösen, ha rá tudja venni Buck Owens-t, hogy vegye fel a dalt. Készítettek egy acetátot öt közös dalukkal, köztük az “Act Naturally”-val, és Voni odaadta Bucknak. Miközben Russell várta, hogy Buck mit szól hozzá, visszatért a klubmunkához. Amikor Voni végül néhány héttel később felhívta, a hírek nem voltak jók. Az öt dal közül, amit a demóra tettek, Owensnek csak egy tetszett. A legkevésbé az “Act Naturally” tetszett neki.”
Russell és Morrison tudta nélkül, Don Richnek, Buck egyik legfontosabb zenekari tagjának és tenor háttérénekesének nagyon tetszett az “Act Naturally”. Amikor a zenekar útra kelt, Don folyamatosan énekelte vagy dúdolta a dalt. Végül Buck is dúdolni kezdte. Nem sokkal később Russell épp a kaliforniai Eurekában énekelt egy szállodai klubban, amikor telefonhívást kapott Bakersfieldből. A vonal másik végén Buck Owens volt, aki megkérdezte, hogy felvehetné-e az “Act Naturally”-t. Johnny azt mondta, hogy neki megfelel. Russell később megtudta, hogy Owens a telefonhívás idején már felvette a dalt, és csupán a kiadói jogok megszerzése érdekében lépett kapcsolatba Russellel. Johnny örömmel adta át Bucknak a jogokat, hogy a dal piacra kerüljön.
Buck Owens messze a legnépszerűbb country előadó volt a nyugati parton. A kaliforniai Bakersfieldet “Nashville West”-é változtatta, és a honky-tonk zenének az oklahomai csípősséggel énekelt egyedi keveréke (annak ellenére, hogy valójában Texasban született és Arizonában nőtt fel) alig több mint három éve zajongott az országos lejátszási listákon. Owens már nyolc top tízes slágerrel büszkélkedhetett, amelyek közül kettő alig maradt le az első helyről, és a 2. helyen tetőzött. Mivel nem tudott #1 lemezt gyűjteni, sokan azt jósolták, hogy Owensből nem lesz top kaliberű sztár, hacsak nem teszi át a székhelyét Music Citybe. Johnny Russell dala mindezt megváltoztatta.
A Capitol Records ’63 májusában adta ki Buck Owens “Act Naturally” című felvételét, amely júniusra az #1 helyig vitorlázott, és egy teljes hónapig tartotta a csúcsot. Összességében a kislemez több mint fél évet töltött az országos lejátszási listákon. Hirtelen Buck Owens közismert név lett, Johnny Russellre pedig nagy kereslet mutatkozott. A kiadók folyamatosan hívogatták, tudni akarták, milyen új dalokat írt mostanában. Johnny azon is észrevette magát, hogy szebbnél szebb klubokban dolgozik, és lemezszerződések iránt érdeklődött (ez utóbbival kivárta az időt, míg végül 1971-ben leszerződött az RCA-val). Russell koronája az RCA-nál a “Rednecks, White Socks and Blue Ribbon Beer” című Top Five sláger volt, amely 1973 nyarán a Billboard Hot Country Singles listájának 4. helyére emelkedett.
Néhány évvel az “Act Naturally” kezdeti sikere után Johnny Russell számára egy rendkívül valószínűtlen új ajtó nyílt meg a rockzene területén. 1965-ben a Beatles éppen befejezte egy másik, a legnagyobb példányszámban eladott albumának elkészítését. Még egy dalra volt szükségük a befejezéshez. Paul McCartney okosan megjegyezte, hogy dobosuk, Ringo Starr szárnyaló népszerűségével talán fel kellene venni egy olyan számot, amelyben énekel, ahelyett, hogy csak a dobokat szolgáltatná. Ahogy kilépett a hangszere mögül, a srácok megkérdezték Starrt, hogy milyen dalt szeretne csinálni. Az egybegyűltek valami Buddy Hollyra vagy Elvis Presleyre számítottak, esetleg egy régi Chuck Berry-standardre. Ringo mindenkit padlóra küldött, amikor bejelentette: “Buck Owens ‘Act Naturally’ című számát akarom eljátszani.”
A számot egyenesen hillbilly stílusban rögzítve a világ legmenőbb rockegyüttese a countryzene egyik legegyenesebb twang dalára tette le a síneket, brit akcentussal és mindennel együtt. A dolog nagyon jól sikerült, és az utolsó simításokat tette egy olyan rockalbumon, amely később milliós példányszámban kelt el világszerte, és Johnny Russellnek néhány további szép jogdíjcsekket is biztosított. Az “Act Naturally” olyannyira Owens és Starr identitásának részévé vált, hogy több mint 25 évvel később Ringo csatlakozott Buckhoz, hogy felvegyék a dal duett verzióját. Az ő verziójuk körülbelül négy hónapot töltött a slágerlistán, és egy tiszteletreméltó 27. helyet ért el, ami a csúcsot jelentette.
Johnny Russell 2001-ben hunyt el, de nagyon élvezte, amikor elmesélt néhány dolgot, ami az “Act Naturally” miatt történt vele. Egyszer az angliai Londonban, a Royal Garden Hotelben vacsorázott, amikor belépett Mick Jagger a Rolling Stonesból. Jagger leült a Russell melletti asztalhoz, és megrendelte az ételt. Mick észrevette, hogy Johnny egy sapkát visel, amire a “Nashville” szó volt nyomtatva. Jagger érdeklődött, hogy Russell a nashville-i zeneiparban dolgozik-e. Johnny azt mondta neki, hogy igen, dalszerző. Mick megkérdezte, hogy Johnny írt-e olyan dalt, amit esetleg ismer, mire ő azt mondta, hogy a Beatles felvett egy dalt, amin Ringo énekelte a főszerepet. Jagger nagyon vigyorgott, és azt mondta: “Act Naturally!”, és elénekelte az egészet Johnnynak ott az asztalnál. Egy másik alkalommal Russell egy zenei fesztiválon dolgozott, amikor a szervező odahívta, hogy találkozzon a híres angol balladaénekessel, Roger Whittakerrel. Roger nagy slágere a “The Last Farewell” című világsláger volt. Amikor Whittaker megtudta, hogy Johnny Russell-lel találkozik, ő is azonnal elkezdte énekelni az “Act Naturally”-t. Úgy tűnt, bárhol is lépett fel Johnny, mindenki ismerte ezt a dalt, még a pop- és rockszámok is.
Valószínűleg a legjobb lépés, amit Johnny Russell valaha is tett, hogy felbontotta a randevút és Los Angelesbe indult azon a régmúltbeli végzetes napon, mert ez a rövid utazás a nagyvárosba inspirálta a countryzene egyik legmaradandóbb klasszikusát, egy olyan valószínűtlen forgatókönyvvel a színészetről, amelyről senki sem gondolta, hogy működni fog. Még Hollywoodban sem lehetett volna jobban megírni a forgatókönyvet. – JH