Faciális arthralgia és myalgia: megkülönböztethetők-e a trigeminális szenzoros értékeléssel?

A hő- és elektromos érzékelési küszöbértékeket 72 fájdalmas temporomandibuláris zavarban szenvedő betegnél vizsgálták. Széles körben elfogadott kritériumokat alkalmazva 44 beteget soroltak be temporomandibuláris ízületi (TMJ) artralgiában (azaz a TMJ-ből eredő fájdalomban) és 28 beteget myalgiában (azaz a rágóizmokból eredő fájdalomban) szenvedőnek. A nagy myelinizált idegrostok (Abeta) küszöbértékének felmérésére elektromos ingerlést, a nem myelinizált idegrostok (C) küszöbértékének felmérésére pedig hőalkalmazást alkalmaztak. Az érzékszervi vizsgálatokat kétoldalt három trigeminális idegterületen végeztük: az auriculotemporalis idegterületen (AUT), a bukkális idegterületen (BUC) és a mentális idegterületen (MNT). Ezenkívül 22 egészséges, tünetmentes kontrollt vizsgáltak. Tíz arthralgiás betegből álló alcsoportban artrocentézist végeztek, és az eljárást követően az elektromos érzékelési küszöbértékeket is értékelték. Az elektromos érzékelési küszöbértékek arányát úgy számították ki, hogy az érintett oldalt elosztották a kontrolloldallal, így a csökkent arányok az érintett oldal túlérzékenységét jelzik. A kontrollbetegeknél az összes oldalon kapott arányok nem tértek el szignifikánsan az “egy” várt értéktől (átlag 95%-os konfidenciaintervallummal; AUT, 1:0,95-1,06; BUC, 1,01:0,93-1,11; MNT, 0,97:0,88-1,05, minden területen egy mintás elemzés P>0,05). Az arthralgiás betegeknél az AUT területre kapott átlagos arányok (+/-SEM) (0,63+/-0,03) szignifikánsan alacsonyabbak voltak, mint az MNT (1,02+/-0,03) és a BUC (0,96+/-0.04) területekhez képest (ismételt mérések varianciaanalízise (RANOVA), P<0,0001), valamint a myalgia (1,27+/-0,09) és a kontrollszemélyek AUT-arányaihoz képest (1+/-0,06, ANOVA, P<0,0001). A myalgia csoportban az AUT-területen az elektromos észlelési küszöbérték arányai szignifikánsan emelkedtek a kontrollszemélyek AUT-arányaihoz képest (Dunnett-teszt, P<0,05), de csak az MNT (1,07+/-0,04) és a BUC (1,11+/-0,06) területekhez képest közelítették meg a statisztikai szignifikanciát (RANOVA, F(2,27)=3,12, P=0,052). A BUC és MNT idegterületek elektromos észlelési küszöbarányai, valamint a hőérzékelési küszöbök tekintetében az összes vizsgált területen nem volt szignifikáns különbség a csoportok között és a csoportokon belül. Az arthrocentézist követően az AUT-területen az átlagos elektromos detektálási küszöbarányok szignifikánsan 0,64+/-0,06-ról 0,99+/-0,04-re emelkedtek, ami a túlérzékenység megszűnését jelzi (páros t-próba, P=0,001). Összefoglalva, a nagy myelinizált rostok túlérzékenysége megtalálható a klinikai fájdalommal és patológiával járó TMJ-k feletti bőrben, de a kontrolloknál nem. Az izommal összefüggő arcfájdalomban szenvedő betegeknél szignifikánsan emelkedett az elektromos észlelési küszöb az AUT régióban.