Szerkesztő megjegyzése: Ma ünnepeljük a pünkösdöt! Szentlélek tüze! Ha a pünkösdi megemlékezés új számodra, vagy csak szeretnél emlékezni a Szentléleknek Krisztus első követőire való lehullására Jeruzsálemben, olvasd el az ApCsel 2:1-4-et, majd olvasd tovább, hogyan változtak meg az életek, amikor Isten Szentlelke hatalommal szabadult ki az első században.
*
Karakter
Az egyik első dolog, ami eszedbe jut, amikor a keresztények Jézusra gondolnak, az az erkölcsileg tökéletes jelleme. Amikor Jézus legyőzte az ördög kísértését, “Szentlélekkel telve” (Lukács 4:1) ment be a pusztába, és negyven nappal később “a Lélek erejével” (Lukács 4:14) jött ki a pusztából. Ennek eredményeként Jézus “nem követett el bűnt” (1Pt 2,22). Hasonlóképpen a Lélek ma is segít nekünk, hogy legyőzzük a kísértést és a bűnt a saját életünkben.
A Lélek egyszer segített nekem, amikor frusztrált voltam az egyik gyermekemmel. Városunkat hó borította, ezért a családommal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk szánkózni. Mindannyian felvettük a hónadrágot, kesztyűt és télikabátot, és beültünk a kisbuszunkba, hogy átvágjunk a városon. Amikor megérkeztünk a prérivárosunk legnagyobb dombjához, leparkoltam a furgont a tetején. És ahogy kimásztunk a szánkókkal, az egyik lányom kimondta azt a hét szót, amit minden szülő retteg hallani, amikor a gyermeke téli időjárás miatt felöltözik: “Ki kell mennem a mosdóba.” Természetesen nem volt mosdó sem a szánkódombon, sem sehol máshol sétatávolságon belül. “Nem”, mondtam neki. “Most értünk ide… És mondtam, hogy menj ki a mosdóba, mielőtt elindultunk otthonról”. Elmagyarázta, hogy otthon már elment a mosdóba, de újra ki kell mennie.
Úgy gondoltam, hogy nem fogunk jól szórakozni, ha egész idő alatt panaszkodik, hogy ki kell mennie a mosdóba, ezért azt mondtam a feleségemnek, hogy maradjon a dombon a többi gyerekünkkel, amíg én elviszem a lányomat egy mosdóba. Akkor a feleségem azt hitte, hogy kedves voltam, de én egész úton a kisboltig morgolódtam, és morgolódtam, miután beértünk. Aztán, amikor a mosdó előtt a falnak támaszkodtam, a Lélek segített felismerni a szívemben lévő haragot, és elítélt engem “a bűnről és az igazságról” (János 16:8 NASB). És a Lélek nem csak a bűneim tudatában hagyott. Abban a pillanatban olyan volt, mintha a Lélek “új szívet” is adott volna nekem (Ezékiel 36:26). Választhattam, hogy “a test szerint” vagy “a Lélek szerint” (Róma 8:5) élek, és a Lélek segített, hogy türelemmel és szelídséggel válaszoljak a lányomnak. A szánkódombra való visszautazásunk sokkal kellemesebb volt.”
Ez alkalommal a “Lélek gyümölcse” nyilvánvalóvá vált az életemben. Választhatjuk, hogy engedünk a kísértésnek, és “szexuális erkölcstelenséget… gyűlöletet, viszályt, féltékenységet, dühkitöréseket, önző becsvágyat… irigységet, részegséget… és hasonlókat” (Galata 5:19-21). A Lélek azonban azon munkálkodik, hogy beoltja a
szeretetet, örömöt, békességet, türelmet, kedvességet, jóságot, hűséget, szelídséget és önuralmat. – Galata 5:22-23 NLT
Amikor önuralmat tanúsítunk, és kedvesek vagyunk valakivel, aki hátba szúrt minket, akkor a Lélek vezetését követjük. Amikor türelmesek vagyunk a házastársunkkal, még akkor is, ha az őrületbe kerget minket, a Lélekkel való kitöltöttség jeleit mutatjuk. És amikor szelídek vagyunk azokkal, akik vétkeznek ellenünk, a Lélek gyümölcsét és szentséget mutatunk a jellemünkben.
Amikor a jellemről, a szentségről és a bűn elkerüléséről beszélek, néhányan automatikusan aggódni kezdenek, hogy törvényeskedő vagyok. A legalizmus általában azokra a szabályokra utal, amelyeket nem Isten, hanem az emberek állítanak fel annak érdekében, hogy elnyerjék Isten jóváhagyását, mintha inkább a cselekedeteink, mint a kegyelem által üdvözülnénk. Bár Istennek bizonyára vannak etikai elvárásai velünk szemben, a legalizmus azért problematikus, mert inkább a törvénynek való rabszolgaságot támogatja, mint a bűntől való szabadságot. Egy másik probléma a legalizmussal az, hogy a szabályok nem változtatnak meg minket – a Lélek változtat meg.
Amikor a Lélek formál bennünket, nem csak azért nem tesszük azt, ami helyes, mert akik a bűnös természetük szerint élnek, “nem öröklik Isten országát” (Galata 5:21). Ehelyett, ahogy a Lélek kiárad ránk, mint a víz, hogy megtisztítsa a szívünket, a Lélek elmozdít minket a kötelességtudatból, hogy azt tegyük, ami helyes, az Isten iránti engedelmességben való gyönyörködésbe (119. zsoltár). Összességében, amikor szentséget, vagyis Krisztus jellemét mutatjuk, és kerüljük a bűnt, akkor olyan emberek vagyunk, akiket a Biblia lelki embereknek nevez (Galata 6:1 NASB).
Az evangélium hirdetése
A Lélek nemcsak azt tette lehetővé, hogy Jézus bűntelen maradjon, hanem a Lélek felhatalmazta Jézust a szolgálatára is. Az ószövetségi prófétákhoz hasonlóan, akik “Istentől szóltak, amint a Szentlélek vitte őket” (2Péter 1:21), Jézus azt mondta, hogy azért kapta a Lelket, hogy “jó hírt hirdessen” (Lukács 4:18). Jézus azt mondta a tanítványoknak,
Erőt kaptok, amikor a Szentlélek leszáll rátok; és ti lesztek az én tanúim. – ApCsel 1:8
Az Apostolok Cselekedeteinek könyve számos olyan esetet jegyez fel, amikor a hívők “mindnyájan beteltek Szentlélekkel, és bátran szólták az Isten igéjét” (ApCsel 4:31). A lelkiség egy másik aspektusa tehát az, hogy a Lélek inspirál, vezet és felhatalmaz bennünket arra, hogy megosszuk a Jézus Krisztusról szóló jó hírt azáltal, hogy szolgáljuk a családunkat és a szomszédainkat, a munkahelyünkön lévőket és a körülöttünk élőket.
Amikor tizenéves voltam, a nagynénémnek volt egy kis fehér Geo Metroja. Néhány nyáron át nála laktam, hogy a városban dolgozhassak, és időnként kölcsönvettem az autóját. Tudtam vezetni az autóját, és tudtam vele közlekedni, de nehéz volt rávenni az autóját arra, amerre én akartam, mert kézi kormányzású volt. Különösen akkor kellett rángatnom a kormányt, amikor parkolni akartam. Ezzel szemben most egy hosszú, zöld kisbuszom van, amely kétszer-háromszor akkora, mint az a kis Geo Metro. De könnyedén tudok vele közlekedni, mert olyan erőforrással rendelkezik, amivel a Geo Metro nem. Valójában valószínűleg a kisujjammal is be tudnék parkolni a kisbuszommal. Nem kell küzdenem a kormánykerékkel, mert szervokormányom van. Hasonlóképpen, a Szentlélek képessé tesz minket arra, hogy hatékonyabbak legyünk a szolgálatunkban. Ezzel szemben, ha a Szentlélek felhatalmazása nélkül próbálunk szolgálatot végezni, az olyan, mintha kormányszervó nélkül próbálnánk autót vezetni.”
Csodák
Amellett, hogy az örömhír hirdetésével szolgált, Jézust a Lélek felhatalmazta arra, hogy csodákat tegyen. Azt mondta, hogy felkenték a Lélekkel, hogy hirdesse “a vakok látásának helyreállítását” (Lukács 4:18), és hogy “Isten Lelke által űzte ki a démonokat” (Máté 12:28 NLT). Az evangéliumok tele vannak olyan történetekkel, amelyekben Jézus csodákat tesz, a halottak feltámasztásától az étel megsokszorozásáig. Amikor Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy “hatalommal lesznek felöltözve a magasságból”, amikor megkapják a Szentlelket (Lukács 24:49), ez azt is magában foglalta, hogy képesek lesznek Jézushoz hasonló csodákat tenni. Ennek eredményeként pünkösd után
mindenkit félelemmel töltött el, és az apostolok sok csodát és csodás jelet tettek. – ApCsel 2:43
A Léleknek ez a felhatalmazása azonban nem csak az apostolokra vonatkozott. Másokat is találunk csodákat tenni, például Istvánt, aki “Isten kegyelmével és erejével teljes ember volt”, és aki “csodálatos csodákat és jeleket tett a nép között” (ApCsel 6:8 NLT).
A Lélek ma is felhatalmazza a keresztényeket, hogy csodákat tegyenek. Nem azért kapjuk ezt a képességet, hogy szellemieknek tűnjünk. Inkább ez egy másik módja annak, hogy a Lélek képessé tesz minket a tanúságtételre (ApCsel 1:8). Ahogyan “sokan látták a jeleket, amelyeket tett, és hittek az ő nevében” (János 2:23), úgy ahogyan a keresztények is csodákat tesznek “Isten Lelkének ereje által”, a csodák “jelek”, amelyek rámutatnak az emberekre az evangéliumi üzenet igazságára (Róma 15:19). Ezért az első században, amikor “az apostolok sok jelet és csodát tettek a nép között…, egyre több férfi és nő hitt az Úrban” (ApCsel 5:12, 14).
Egy általam ismert lelkipásztor visszaemlékszik arra, hogy a Lélek csodákat tett, amikor egy vidéki francia közösségben hirdette az evangéliumot. Az általa ott alapított gyülekezet egy szerény, húszszor hatvan méteres üzlethelyiségben tartott istentiszteletet, ahol még fürdőszoba sem volt. Egy este egy alacsony, zömök, negyvenéves farmer, Marcel érkezett a templomba, akinek a jobb kezén egy csomó volt. A terem közepére sétált, és leült az egyik régi, fából készült színházi székre, amelyet a templom padként használt. Az istentisztelet végén a lelkész kiállt a gyülekezet elé, és imádkozott mindenkiért, akinek gyógyulásra volt szüksége. Marcel még mindig a helyén ült, lenézett a kezére, és leesett az álla – a csomó eltűnt. Amikor legközelebb együtt volt a lelkipásztorral, Marcel beszámolt a történtekről. Bár Marcel korábban csak néhányszor járt a gyülekezetbe, miután meggyógyult, más családokat is meghívott a gyülekezetbe, és bibliatanulmányokat kezdett tartani otthonában. Isten továbbra is arra használta a lelkipásztort, hogy csodákat tegyen a gyülekezetében, hogy megerősítse az általa hirdetett igazságot. Ennek eredményeként néhány hónap múlva a gyülekezet kinőtte azt a helyet, ahol összejöttek, és találtak egy nagyobb helyet, amelyet kibérelhettek az istentiszteleteikhez.”
Míg egyesek izgalmasnak találják az elképzelést, hogy a Lélek felhatalmazza őket arra, hogy csodákat tegyenek, mások ezt kissé lehangolónak találják, mert nem látják ezt jelen lenni a saját életükben. Egyrészt úgy gondolom, hogy megszabadulhatunk attól a nyomástól, hogy elvárjuk, hogy gyakran tegyünk csodákat, tekintve, hogy csak néhány ember rendelkezik a csodák és a gyógyítás ajándékával (1Korinthus 12:29-30). Másrészt, bár nem mindenki rendelkezik ugyanazokkal az ajándékokkal, ez nem jelenti azt, hogy a Lélek ne használhatna minket ezeken a területeken. Ahogy egy korábbi fejezetben jeleztem, nem mindenki rendelkezik a bátorítás ajándékával, de a Lélek bárkit felhasználhat arra, hogy másokat bátorítson. Hasonlóképpen, a Lélek bárki által működhet, hogy meggyógyítson egy másik embert.
De ha soha nem imádkozunk azért, hogy emberek meggyógyuljanak, akkor nincs okunk arra számítani, hogy a Lélek arra fog használni minket, hogy emberek meggyógyuljanak.
Az Egyszerűen Lélekkel Betöltve című könyvből vettünk kivonatot Andrew Gabriel engedélyével, szerzői jog: Andrew K. Gabriel.