(2014. június 4.) A skizofréniában szenvedő egyének ma nagyobb valószínűséggel ölhetik meg magukat, halhatnak meg idő előtt vagy követhetnek el erőszakos bűncselekményt, mint 38 évvel ezelőtt, az intézménytelenítés kezdetén – derül ki a Lancet Psychiatry című szaklapban ma közzétett, 25 ezer svéd kórházi betegre vonatkozó tanulmányból.
A Seena Fazel, az Oxfordi Egyetem munkatársa által vezetett tanulmány összehasonlította a skizofrénia vagy hangulati komponens nélküli pszichotikus zavarok diagnózisával rendelkező emberek “kedvezőtlen kimenetelét” mind az általános népességgel, mind az érintett testvérekkel. A jelentés szerint ez az első ilyen jellegű tanulmány:
- Az első diagnózis felállítása után öt évvel a férfiak 10,7%-át, a nők 2,7%-át ítélték el erőszakos bűncselekményért. Ennek meghatározása szerint ide tartozott az emberölés, emberölési kísérlet, testi sértés, rablás, gyújtogatás, bármilyen szexuális bűncselekmény, illetve jogellenes fenyegetés vagy megfélemlítés.
- A skizofréniában és rokon betegségben szenvedő betegek körében az erőszakos bűncselekmények aránya 4,8-szor magasabb volt, mint a testvéreik körében, és 6,6-szor magasabb, mint az általános populációban élő megfelelő személyek körében.
- Három olyan kockázati tényezőt találtak, amely előre jelezte a jövőbeli erőszakot, és ezek a kockázati tényezők mindhárom csoportban (skizofréniában szenvedők, testvéreik és az általános populáció) jelen voltak: korábbi erőszakos viselkedés, kábítószerrel való visszaélés és korábbi önkárosítási kísérletek.
- Az erőszakos bűncselekmények előfordulása nőtt a betegek kórházi tartózkodásának csökkenésével, ill, ahogy a betegek kevesebb időt töltöttek kórházban a pszichiátriai betegek svédországi intézménytelenítésének eredményeként, úgy nőtt az erőszakos bűncselekmények előfordulása.
“Fontos megjegyezni, hogy a skizofréniában és a kapcsolódó rendellenességekben szenvedők többsége nem erőszakos” – mondta Dr. E. Fuller Torrey, a Treatment Advocacy Center alapítója. “Egy kis részük azonban, ha nem kezelik őket, a betegségük tünetei miatt erőszakossá válik”.
“Ez a tanulmány azt mutatja, hogy az ilyen erőszakos viselkedés 38 év alatt nőtt Svédországban, amikor a betegeket az intézetből eltávolították” – folytatta Torrey. “A legaggasztóbb ebben a tanulmányban az, hogy az erőszakos viselkedésnek ez a szintje Svédországban történik, ahol a pszichiátriai járóbeteg-ellátás sokkal jobb, mint az Egyesült Államokban, ahol az erőszak általános aránya alacsonyabb, és ahol az intézménytelenítés sem haladt olyan messzire. Ez arra utal, hogy az erőszakos viselkedés szintje nagy valószínűséggel még rosszabb az Egyesült Államokban.”
A tanulmány 24 297, ilyen diagnózissal rendelkező, 1972 és 2009 között kórházból elbocsátott svédországi beteget vizsgált. Összehasonlította őket 26 357 testvérükkel és 485 940, az általános populációban lévő, megfelelő egyénekkel.
A Lancet Psychiatry című folyóiratban olvasható összefoglaló.