Finnugor nyelvek (fĬn´ō-ōō´grĬk), más néven finnugor nyelvek, az ural-altáji nyelvcsalád uráli alcsaládjának uráli alcsaládjába tartozó nyelvcsoport (lásd uráli és altaji nyelvek). A finnugor nyelvcsoport két alcsoportra osztható, a finnugor és az ugor nyelvekre. E nyelveknek mintegy 24 millió beszélője van, akik Norvégiától keletre a szibériai Ob folyóig és délre a Kárpátokig terjedő területen szétszórt enklávékban élnek. Közülük körülbelül 10 millióan beszélik a finn nyelveket, amelyek közé tartozik a finn, amelyet Finnországban körülbelül 5 millióan, máshol pedig körülbelül 1 millióan beszélnek; a karéliai, amelyet az északnyugat-oroszországi Karéliában közel 100 000-en használnak; az észt, amely Észtországban több mint 1 millió ember anyanyelve; a szamii (lapp), amelyet Norvégiában, Svédországban, Finnországban és Oroszországban élő, főként nomád népességből álló körülbelül 60 000 ember beszél; a mordvin nyelv, amelyet körülbelül 1 millióan beszélnek Oroszországban a Volga folyó kanyarulata alatt; a cseremisz, amely 550 000 ember anyanyelve a Volga és a Káma folyók találkozásánál (az Urál-hegységtől nyugatra); és a permi nyelvek, a votyak, amelyet körülbelül 600 000 ember beszél az európai oroszországi Káma és Vjatka folyók között, valamint a zyri vagy komi, amelyet körülbelül 400 000 ember beszél a Pecsora, a Mezen és a Káma folyók között (az Urál-hegységtől nyugatra). Az ugor alcsoport legfőbb tagja a magyar, amelynek mintegy 13 millió beszélője van, akik közül 10 millióan Magyarországon, további 3 millióan pedig a szomszédos országokban élnek. Az ostyakot mintegy 25 000-en beszélik a nyugat-szibériai Ob folyó környékén, a vogul nyelvet pedig mintegy 5000-en beszélik a nyugat-szibériai Ob és Irtysh folyók környékén. A finnugor nyelvek agglutináló nyelvek, mivel nagyszámú utótagot adnak egy változatlan gyökhöz (egyik utótag követi a másikat), hogy olyan jellemzőket jelezzenek, mint az eset, a szám, a személy, az idő és a hangulat. A származékokat is gyakran képezik szuffixumokkal.
Vö. B. Collinder, An Introduction to the Uralic Languages (1965) és Survey of the Uralic Languages (2d ed. 1969); A. Raun, Essays in Finno-Ugric and Finnic Linguistics (1971, repr. 1977).