A fixáció az a folyamat, amelynek során egy allél egy populáción belül fixált alléllá válik. Egy allél sokféleképpen rögzülhet, de leggyakrabban több, együttesen ható folyamat hatására. A rögzülés két fő hajtóereje a természetes szelekció és a genetikai sodródás. A természetes szelekciót Darwin tételezte fel, és számos olyan folyamatot foglal magában, amely a szervezetek genetikai vagy fenotípusos különbségek miatti eltérő túléléséhez vezet. A genetikai sodródás az a folyamat, amelynek során az allélfrekvenciák a populációkon belül ingadoznak. A természetes szelekció és a genetikai sodródás hajtja előre az evolúciót, és az evolúció révén az allélok rögzülhetnek.
A természetes szelekciós folyamatok, mint például a szexuális, konvergens, divergens vagy stabilizáló szelekció előkészítik az utat az allélrögzüléshez. E természetes szelekciós folyamatok némelyikének egyik módja a rögzülést az, hogy egy bizonyos genotípus vagy fenotípus előnyben részesül, ami a variabilitás konvergenciájához vezet, amíg egy allél rögzül. A természetes szelekció működhet a másik irányba is, amikor két allél fixálódik két specifikus genotípus vagy fenotípus előnyben részesítése révén, ami a populáción belüli divergenciához vezet, amíg a populációk annyira szét nem válnak, hogy két fajjá válnak, mindegyiknek saját fixált allélja van.
A szelektív nyomás előnyben részesíthet bizonyos genotípusokat vagy fenotípusokat. Ennek egyik közismert példája a baktérium-populációkon belüli antibiotikum-rezisztencia kialakulásának folyamata. Mivel az antibiotikumokat a baktériumok elpusztítására használják, a kedvező mutációkkal rendelkező baktériumok egy kis része túlélhet és újratelepülhet a most már versenytől mentes környezetben. Az antibiotikum-rezisztencia allélje ekkor fix alléllá válik a túlélő és a jövőbeli populációkban. Ez a szűk keresztmetszeti hatás egyik példája. A szűk keresztmetszet akkor lép fel, amikor egy populáció erős szelekciós nyomásnak van kitéve, és csak bizonyos egyedek maradnak életben. Ezeknek a túlélő egyedeknek a populációjában kevesebb allél van jelen, mint a kezdeti populációban, azonban a jövőbeni populációkban – mutáció vagy migráció nélkül – csak ezek a megmaradt allélok maradnak meg. Ez a szűk keresztmetszethatás természeti katasztrófák esetén is megfigyelhető, amint azt a fenti nyúl-példa is mutatja.
A szűk keresztmetszethatáshoz hasonlóan az alapítói hatás is okozhat allélrögzülést. Az alapító hatás akkor jelentkezik, amikor egy kis alapító populáció egy új területre költözik, és szaporítja a későbbi populációt. Ez megfigyelhető a kanadai Új-Fundlandon élő Alces alces jávorszarvas-populációban. A jávorszarvasok nem őshonosak Új-Fundlandon, és 1878-ban és 1904-ben összesen hat jávorszarvast telepítettek be a szigetre. A hat alapító jávorszarvas szaporította a jelenlegi, 4000-6000 egyedre becsült jávorszarvas-populációt. Ez drámai hatással volt az alapító jávorszarvasok utódaira, és az újfundlandi jávorszarvas-populáció genetikai variabilitásának nagymértékű csökkenéséhez vezetett a szárazföldi populációhoz képest.
Más véletlenszerű folyamatok, például a genetikai sodródás is vezethet fixációhoz. E véletlen folyamatok révén néhány véletlen egyed vagy allél eltávolodik a populációból. Ezek az allélfrekvenciákon belüli véletlenszerű ingadozások bizonyos allélok fixálódásához vagy elvesztéséhez vezethetnek egy populáción belül. Jobbra egy kép, amely alaposan bemutatja az egymást követő generációkat; az allélfrekvenciák véletlenszerűen ingadoznak egy populáción belül. Minél kisebb a populáció mérete, annál gyorsabban következik be az allélok rögzülése vagy elvesztése. Azonban minden populáció az allélrögzülés felé halad, és ez elkerülhetetlen; csak a populáció mérete miatt különböző ideig tart, amíg ez bekövetkezik.
Az allélrögzülés további okai közé tartozik a beltenyésztés, mivel ez csökkenti a populáció genetikai variabilitását, és ezáltal a tényleges populációméretet. Ez lehetővé teszi, hogy a genetikai drift a vártnál gyorsabban okozzon fixációt.
Az izoláció is okozhat fixációt, mivel megakadályozza az új változó allélok beáramlását a populációba. Ez gyakran megfigyelhető a szigetpopulációk esetében, ahol a populációk korlátozott allélkészlettel rendelkeznek. Ezekbe a populációkba csak mutációkon keresztül lehet variabilitást bevinni.