leírás: A kifejlett folyami békák (Rana heckscheri) nagyméretű, 7-13 cm (3-5 hüvelyk) hosszú békák. A rekordhosszúság meghaladja a 6 hüvelyket (15,5 cm). A hátfelületük a zöldtől a sötétzöldön át a zöldesfeketéig változhat. A hátoldal szinte teljesen fekete lehet, de általában középszürke vagy sötétszürke. A hasán rövid hullámos vonalak vagy világos foltok is vannak. A folyami békák hasonlítanak a bikabékákra (Rana catesbeiana) és a disznóbékákra (Rana grylio), de megkülönböztethetők az ajkakon, különösen az alsó állkapcson található világos foltok alapján. A hímek torka sárgásabb, mint a nőstényeké. Emellett a timpanum, vagyis a dobhártya a hímeknél nagyobb, mint a szem. A nőstényeknél azonban a dobhártya vagy ugyanolyan méretű, vagy kisebb, mint a szem. A folyami békáknak nincsenek dorsolaterális bordáik, ami segít a hasonló zöld békák (Rana clamitans) jellemzésében. A folyami békák bőre is rücskösebb, mint más futóbékáké, más szóval a bőrük érdesebb és erősen ráncos. Ezek a békák az ágyékot körvonalazó halvány övről is felismerhetők. A fiatal egyedek szemei feltűnően vörösek. Az ebihalak nagyon nagyok, és a farokúszójukon feltűnő fekete szegélyt viselnek.
Kiterjedési terület és élőhely: A folyami békák az Egyesült Államok délkeleti részén, a part menti síkságon, Észak-Karolina déli részétől Mississippiig találhatók. Számos vízi élőhelyen megtalálhatóak, de a leggyakoribbak a “fekete vizű” patakok mentén és a ciprus mocsarakban.
Életmódok: Ezek a békák éjszakai életmódot folytatnak, és könnyebben megközelíthetőek, mint más békák. A folyami békák ahelyett, hogy elmenekülnének, gyakran halottnak tettetik magukat és elernyednek, vagy kellemetlen szagot választanak ki. Áprilistól augusztus elejéig szaporodnak. A folyami békák nagyméretű ebihalak akár 5 hüvelyk nagyságúak is lehetnek. Az ebihalak iskolázó viselkedést is mutatnak, ami a nagy ebihalakkal rendelkező békáknál szokatlan.
Hívja fel! Ezeknek a békáknak a hívása mély, mély hangú, gördülő horkolásként írható le.
Megőrzési státusz: A folyami békák némileg gyakoriak a Georgia déli parti síkságán, ahol még rendelkezésre áll megfelelő élőhely. Keleten azonban láthatóan visszaszorult, és Észak-Karolinában kihaltnak tartják. A csökkenés oka feltehetően az élőhelyvesztés. Nincs olyan állami vagy szövetségi törvény, amely ezt a fajt védené. Az IUCN (Vörös lista) szerint a faj státusza LC (Least Concern).