Ha nem változtatunk alapvetően az életmódunkon, a világot egész ökoszisztémák pusztulása, a part menti területek elárasztása és egyre szélsőségesebb időjárás fenyegeti. Ez volt az éles figyelmeztetés az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legutóbbi jelentésében. A feladat óriási.
Az egyik módja a megközelítésnek, ha visszatekintünk egy olyan időszakra, amikor a tudományos gondolkodásnak sikerült forradalmi változásokat elindítania szemléletünkben. A 17. században Francis Bacon filozófus “nagy újrakezdésre” szólított fel a természetről való gondolkodásunkban, és hozzájárult ahhoz a tudományos forradalomhoz, amely felváltotta az akkori megrögzött gondolkodást. Rosszabbul tennénk, ha ismét követnénk a példáját – ezúttal a társadalmi és politikai gondolkodásunkban -, ha meg akarunk birkózni korunk legnagyobb kihívásával.
Novum Organum című fő művében Bacon azonosította az elme “négy bálványát” – hamis elképzeléseket vagy “üres eszméket” -, amelyek nem csupán “elfoglalják az emberek elméjét, hogy az igazság nehezen tud bejutni, hanem amikor az igazságot beengedik, akkor is visszaszorítják azt”. Az igazi tudománynak, mondta, “ünnepélyesen és határozottan el kell határoznia, hogy mindezeket megtagadja és elutasítja, megtisztítva értelmünket azáltal, hogy megszabadítja tőlük”.
Bacon – alább felsorolt – bálványai ma már nem részei a szokásos tudományos gondolkodásnak, de erkölcsi és politikai gondolkodásunkban még mindig jelen vannak, és hasznos modellt nyújtanak az előttünk álló kihívások megértéséhez, és ahhoz, hogy hogyan válaszoljunk rájuk.
A törzs bálványai
Bacon számára ezek “magában az emberi természetben … az emberek törzsében vagy fajában találhatók meg”. Az emberi értelem, mondja Bacon, “olyan, mint egy hamis tükör, amely … eltorzítja és elszínezi a dolgok természetét azáltal, hogy saját természetét keveri vele”.
Bacon a minket körülvevő világról alkotott képünkre utalt. De mondanivalója az erkölcsünkre is érvényes. Ahogy Dale Jamieson filozófus érvelt, természetes erkölcsi felfogásunk túlságosan korlátozott ahhoz, hogy felfogjuk az erkölcsi következményeket és felelősséget, amely egy olyan problémával jár, mint az éghajlatváltozás, amelyben emberek diffúz csoportjai diffúz károkat okoznak egy másik diffúz csoportnak, diffúz időben és térben.
Mivel a “törzs bálványai” természetesek és veleszületettek, ezért nehéz őket megváltoztatni. Ahogy Jamieson érvelt, az ellenük való küzdelem egyik módja az, hogy az egyének tudatosan ápolják a zöld erényeket, például az anyagelvűség elutasítását, a saját fontosság iránti alázatot és az ökoszisztémával való széles körű empátiát.”
A barlang bálványai
“Mindenkinek van egy saját barlangja vagy odúja” – írta Bacon – “amely megtöri és elszínezi a természet fényét”. A barlang az a tudáskészlet, amely minden egyes emberre sajátosan jellemző, neveltetésük és tanulásuk eredményeként.
Ez az utóbbi években még inkább széttöredezetté vált, mivel az emberek a saját online információs silójukat követik. Például, bár az Egyesült Királyságban a legtöbben úgy gondolják, hogy a globális hőmérséklet emelkedése az ember okozta kibocsátás következménye, egy jelentős kisebbség (25%) nem így gondolja. Az IPCC legutóbbi jelentésének napján a brit sajtó nagy része egy valóságshow két versenyzője közötti részeg csókot közölt fő hírként.
A barlangi bálványok elleni küzdelem érdekében az oktatás, a média és a kultúra segítségével biztosítanunk kell, hogy az éghajlatváltozás mögötti tudományos konszenzus jól ismert legyen.
A piac bálványai
Bacon számára ezek “a társas érintkezésből, a közösülésből, a kereskedelemből” eredtek. A mindennapi nyelv – érvelt – csökkenti a világról alkotott képünket azáltal, hogy a “közönségesek felfogása által erőltetett” fogalmakat támogatja a “tanultak” fogalmaival szemben.
A mai politikai és gazdasági diskurzust uraló nyelv hasonló módon csökkenti a természethez való viszonyunkat. A hangsúly a jólét és a fenntarthatóság helyett a profiton, a fogyasztáson és a folyamatos növekedésen van. Következésképpen a gazdasági rendszerünk nem jól igazodik a környezethez.
A “Donut Economics” és a “post-growth” mozgalom hasznos javaslatok gazdasági rendszereink átformálására és a Bacon-féle piaci bálványok elleni küzdelemre. Világpolitikai szinten az ENSZ 17 Fenntartható Fejlődési Célja alapvető politikai szókincset nyújt az éghajlatváltozás kezeléséhez.”
A színház bálványai
Ezek “olyan bálványok, amelyek az emberek elméjébe bevándoroltak a filozófiák különböző dogmáiból, amelyek saját maguk által teremtett világokat képviselnek”. Ezek olyan – vallási, politikai vagy filozófiai jellegű – előítéletes dogmák, amelyek aláássák a világról való világos, tényeken alapuló gondolkodást.”
A kortárs politikában az előítéletes dogmák – gyakran érdekek formájában – továbbra is befolyást gyakorolnak az éghajlatváltozásra adott válaszainkra. A műsorszolgáltatók például rendszeresen meghívnak (gyakran az ipar által finanszírozott) klímaváltozás-tagadókat, hogy a “kiegyensúlyozottságra” hivatkozva vitassák meg a tudományos bizonyítékokat.
A színházi bálványok elleni küzdelemhez szükségünk van egy elismert globális központra, ahol a szakértői testületektől származó releváns információkat értékelni és cselekvésekbe átültetni lehet. Ez lenne a 17. századi francia matematikus, Marin Mersenne modern megfelelője, akinek széles körű kapcsolatai (Hobbes-tól Pascaltól Descartes-on át Galileiig) lehetővé tették, hogy – ahogy Peter Lynch fogalmaz – “egyszemélyes internetes csomópontként” működjön a kialakuló tudományos forradalom számára.
Az éghajlatváltozás leküzdéséhez sürgősen szükségünk van egy messzemenő helyreállító projektre, amely a tudományos forradalomhoz hasonló méretű és hatókörű. Az ilyen változás néha távolinak és nehezen elképzelhetőnek tűnik. Mégis, ahogy maga Bacon fogalmazott:
A tudomány fejlődésének – új projektek elindításának és új kutatási területek megnyitásának – messze a legnagyobb akadálya az, hogy az emberek kétségbeesnek és lehetetlennek tartják a dolgokat.