Néhány testvér, amikor felnőttként összejönnek, azon viccelődnek, hogy melyik gyereket szerették a legjobban. De vajon tényleg viccről van szó, vagy van az igazságnak egy olyan csücske, ami még mindig megborzongat minket?
Egy tanulmányban a kutatók felnőtteket kérdeztek arról, hogy az édesanyjuk játszott-e kedvenceket gyerekkorukban. A válaszadók közel 85 százaléka úgy érzékelte, hogy igen.
De bizonyára amint kiköltözünk a fészekből, a testvéri kivételezéssel kapcsolatos bosszúságunk alábbhagy? Nem így van. Úgy tűnik, hogy az érzékelt kivételezés miatti felháborodás hosszan tart.
Valószínű, hogy még hosszú felnőttkorunkban is azon bosszankodunk, hogy egy adott testvér miért kapott jobb bánásmódot, mint mi.
A testvéri kivételezés valós vagy vélt?
Kiderül, hogy a szülők valóban másképp viselkednek a gyerekeikkel, és természetesen a gyerekeknek is megvan a maguk küszöbértéke arra, hogy észrevegyék ezeket a különbségeket.
A kutatók tanulmányozták a kivételezést mind úgy, hogy megfigyelték a gyerekeket a szüleikkel való interakcióik során, mind pedig úgy, hogy megkérték a gyerekeket és szüleiket, hogy számoljanak be interakcióikról. Milyen gyakran nevet vagy játszik együtt a szülő és a gyermek? Milyen gyakran veszekednek vagy vitatkoznak?
Ezeket az értékeléseket aztán összehasonlítják a különböző testvérek között, hogy megállapítsák, az egyik gyermek több pozitív vagy negatív figyelmet kap-e, mint a másik.
Az ilyen vizsgálatok egyik megnyugtató eredménye az, hogy ha a szülők által a testvérekkel való bánásmódban mutatkozó különbségek kicsik, annak alig vagy egyáltalán nincs következménye.
Csak amikor a különbségek nagyok, akkor látunk összefüggéseket a gyerekek egészségével és kapcsolataival.
A szülői stressz szerepet játszik
A különböző típusú kapcsolatokkal kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy a másokkal való kijövés nagy része a személyiségek illeszkedésén múlik. Az egyik embert könnyebbnek vagy érdekesebbnek találjuk, mint a másikat. Ugyanez érvényes a szülőkre és a gyerekekre is.
Bár a legtöbb szülő minden gyermekét szereti és gondozza, elkerülhetetlenül azt tapasztalják, hogy az egyik gyerekkel jobban ráhangolódnak, mint a másikkal. Az egyik gyerek talán egy kicsit szociálisabb, egy másik készségesebb a haragra, egy harmadik könnyebben tanul.
Ezeknek a különbségeknek, ahogyan a szülők a testvérekkel bánnak, a gyerekek génjeiben van az alapja. A szülők hasonlóbban bánnak az egypetéjű ikrekkel, akik DNS-ük 100 százalékában megegyeznek, mint a nem egypetéjű ikrekkel, akik génjeiknek körülbelül 50 százalékát osztják meg.
Minél inkább különbözik a testvérek személyisége, annál inkább eltérően bánnak velük a szüleik.
A szülői nevelés másik mozgatórugója természetesen a gyermek életkora. A szülők a gyermekeikkel való interakció és a fegyelmezés a gyermekek fejlődési képességeinek növekedésével járó változások alapján történik. Az életkor és a személyiség magyarázza a gyermekek által érzékelt szülői bánásmódbeli különbségek egy részét.
De bár az életkor és a személyiség szerepet játszik abban, hogy az egyik gyermek miért kap többet egy szülőtől, mint egy másik, ezen túlmutatnak a szülői stressz kérdései. Ha a szülők pénzügyi feszültséget, mentális egészségügyi problémákat vagy partnerkonfliktust tapasztalnak, a differenciált szülői bánásmód vagy a testvéri kivételezés még markánsabbá válik.
A fizikai és mentális jólétre gyakorolt hatások
Az érzékelt kivételezés sajnos szakadékot okozhat a testvérek között. Ez összefügg azzal, hogy a testvérek kevésbé érzik magukat közel egymáshoz, mind gyermekkorban, mind felnőttkorban.
Ezt a megállapítást mind az észlelt, mind a megfigyelt kivételezés esetében megállapították.
A közkeletű vélekedés szerint a kivételezett gyermek előnyökhöz jut a különleges bánásmódból. Bár ez igaz lehet, ha a kivételezés csekély mértékű, a kutatások azt mutatják, hogy egyik testvér sem profitál belőle, ha az markánsabb. Azaz, ha a kivételezés jelentős mértékű, akkor ez azzal jár, hogy az összes testvér kevesebb fizikai és mentális jólétet mutat.
Az okok jelenleg nem tisztázottak. Lehetséges, hogy a gyerekeket az igazságtalanság aktiválja. Vagy talán még akkor is félnek a hátrányos helyzetbe kerüléstől, ha kivételeznek velük.
A szülők számára azonban a legmegnyugtatóbbak azok az eredmények, amelyek szerint a szülői magyarázatok arra vonatkozóan, hogy miért bánnak másként a testvérekkel, valóban megváltoztatják a gyerekek tapasztalatait. Azok a magyarázatok, amelyek az eltérő személyiségükre, életkorukra vagy szükségleteikre összpontosítanak, a gyermekek számára alacsonyabb szintű distresszel járnak együtt.
Öt tipp az igazságosabb szülői neveléshez
-
Tudatosnak kell lenni. Az első lépés, hogy tudatában legyünk annak, hogy ez előfordul, és keressünk segítséget vagy támogatást a partnertől, családtagoktól, barátoktól vagy egészségügyi szakemberektől – hogy megpróbáljuk megérteni, miért történik ez. Emlékeztetőül: a kedvencek játszása nagyobb valószínűséggel fordul elő, ha magas a stressz szintje.”
-
Hallgasson. Amikor a gyermeke panaszkodik, vagy a testvérek közötti veszekedéseket látja, amelyekben megemlítik, hogy az egyik többet kap, mint a másik, próbálja meg nem elnézni a dolgot. Legyen fogékony a gyermek érzéseire, és gondolkodjon el azon, hogy miért érezhet így.
-
Magyarázatot adjon. Néha a gyerekekkel valóban másképp kell bánni, például amikor az egyik gyerek beteg, megsérült vagy különleges igényei vannak. Amikor ez megtörténik, magyarázza el, hogy elkerülje a félreértéseket.
-
Kerülje a gyerekek összehasonlítását. Bár természetes hajlam lehet azt mondani, hogy “miért nem tudsz jobban hasonlítani a húgodra?”, ez igazságtalan összehasonlítást indít el. Próbálj meg arra összpontosítani, hogy mi az, amit mindegyik gyerek jól csinál, anélkül, hogy egymás ellen állítanád őket.
-
Szánj egyéni időt minden gyerekre. Amennyire csak lehetséges, próbálj meg minden nap 10 percet szánni arra, hogy minden gyerekkel négyszemközt foglalkozz, így mindegyikükre teljes figyelmet fordíthatsz. Végezzen bármilyen tevékenységet, amit szívesen csinálnak Önnel.