Az emberi fejtetűt (Pediculus humanus) általában tetűnek nevezik.
CDC/Dr. Dennis D. Juranek
A tetvek szárnyatlan ektoparaziták. Az ektoparaziták olyan paraziták, amelyek a gazdatestükön kívül élnek.
A Phthiraptera rendbe tartozó tetvek két fő fajtája létezik. Ezek a harapós tetvek, amelyek leggyakrabban madarakon fordulnak elő, és a szopós tetvek, amelyek többnyire emlősökön élnek. A rend tudományos neve a görög phtheir (tetű) és aptera (szárnyatlan) szavakból származik.
Harapótetvek
A harapótetvek (Mallophaga) a madarak, esetenként az emlősök ektoparazitái. Tudományos nevük a görög mallos (gyapjú) és phagein (enni) szóból származik.
Szájszerveik rágásra alkalmazkodtak, és bőrdarabokat, bőrváladékot, tollat és szőrt rágcsálnak. Néhány faj a gazdatest vérével is táplálkozik, különösen a meglévő sebekből.
A madártetvek rendkívül gazdaspecifikusak, ami azt jelenti, hogy bizonyos madárfajokhoz ragaszkodnak. Ez a tény arra késztette a zoológusokat, hogy felülvizsgálják egyes madarak evolúciós kapcsolatait és osztályozását, mert a hasonló tetűfajokon osztozó madarak szorosabb rokonságban lehetnek egymással, mint korábban gondolták.
A harapós tetvek ritkán gyakorolnak káros hatást gazdájukra. Ember által létrehozott helyzetekben, például csirkefarmokon azonban nagy számban fordulhatnak elő. Ilyen körülmények között sok irritációt okozhatnak a tenyésztett madaraknak, ami miatt sokat vakaróznak. A madarak ekkor a fájó bőr miatt bőrfertőzést kaphatnak.
Szívótetvek
A szívótetvek (Siphunculata) hosszú, ovális testűek, és a fejük kisebb, mint a harapótetveké. Tudományos nevük a latin siphunculus szóból származik, ami kis csövet vagy szifont jelent.
A szívótetvek szúró szájszervekkel rendelkeznek, amelyekkel a gazdatestük – többnyire emlősök, köztük az ember – vérét szívják. Erős lábaik végén egyetlen nagy karommal kapaszkodnak a hajba. A kizárólag vérrel táplálkozó tetvek nem kapnak kiegyensúlyozott étrendet, és ezt úgy pótolják, hogy bélrendszerükben baktériumok biztosítják a további tápanyagokat.
Majdnem minden emlősfajt megfertőzhet egy szívótetű – még a fókák és a rozmárok is rendelkeznek velük! Ezek a “tengeri tetvek” mind az Echinophthiriidae családba tartoznak, és hosszú ideig képesek a víz alatt létezni, mivel speciálisan módosított testszőrzetük között egy légréteget visznek le magukkal, vagy a gazdatest testszőrzetébe szorult levegőt lélegeznek be.
Az emberi tetvek
A legismertebb tetvek egyike a Pediculus humanus – az emberi tetű -, amelynek két különböző fajtája van. A capitis faj a fej hajában található meg, és a hajszálakra tapadt petéiket nittnek nevezzük. Ezek eltávolítása nagyon nehéz és időigényes lehet – innen származik a “nit-picking” kifejezés.
A corporis faj a testen található. A testtetvek olyan betegségeket hordozhatnak, mint a relapszusos láz (amelyet a Borellia recurrentis okoz) és a tífusz (Rickettsia prowazeki), bár csak akkor, ha olyan valakin táplálkoznak, aki már megbetegedett. A háziállatokon szívó tetvek szintén terjeszthetnek betegséget.
A tetvek által terjesztett betegségek különösen gyakoriak háborús időkben, amikor a katonák zsúfolt és egészségtelen körülmények között kénytelenek élni. A lövészárok-láz (Rickettsia quintana) különösen az első világháborúban volt elterjedt, és valószínűleg jelentős szerepet játszott az orosz hadsereg végső összeomlásában.
A két emberi tetű közül a fejtetű a gyakoribb, és néha az iskolákban is előfordulnak fejtetűfertőzések. A fejtetű bármilyen mennyiségű mosakodást és fésülködést túlél, ezért nem hozható összefüggésbe a higiénia hiányával. Szerencsére, bár a fejtetvek irritálóak lehetnek, nem hordoznak betegséget.
Klasszifikáció
A fejtetvek nem teljes metamorfózison mennek keresztül (azaz tojás, nimfa, kifejlett egyed), és közeli rokonságban állnak a valódi poloskákkal, valamint a könyvtetvekkel és a kérgekkel.
A rendet négy alrendre osztják (Ischnocera, Amblycera, Rhynchophthirina és Anoplura), amelyeket olyan jellemzők alapján különböztetnek meg, mint a fej mérete, a harmadik antennaszegmens alakja és a maxilláris tapogatók jelenléte vagy hiánya.
A világon mintegy 5000 ismert faj van, 26 családba osztva. Európában mintegy 500 harapós tetűfaj és 50 szopós tetűfaj él.
Hogyan lehet megtalálni őket
A tetvek megtalálásának legjobb módja a nemrég elhullott gazdatest vizsgálata, valamint a szőrzet kifésülése és vizsgálata. A tetvek kis mérete és a megtalálásuk nehézsége nem segítette e rovarcsoport tanulmányozását, és még sok felfedezni való van róluk.
Hivatkozott linkek: Harapó és szívótetvek (rend: Phthiraptera)
- Phthiraptera – Életfa
http://tolweb.org/Phthiraptera - Phthiraptera – Wikipedia
http://en.wikipedia.org/wiki/Phthiraptera - Phthiraptera Central
http://www.phthiraptera.org/
Back to Insect Orders.
Tovább a rovarrendekhez.