A hasnyálmirigy ciszták a hasnyálmirigyben kialakuló, folyadékkal teli zsákok vagy daganatok.
A hasnyálmirigy egy körülbelül 15 cm hosszú, vékony körte alakú mirigy, amely az oldalán fekszik a gyomor és a gerinc között. A hasnyálmirigy szélesebbik végét fejnek, a középső részt testnek, a keskenyebbik végét pedig farknak nevezik. A hasnyálmirigy emésztőenzimeket – olyan nedveket – állít elő, amelyek segítenek lebontani az ételt az emésztéshez, míg a hasnyálmirigyben lévő endokrin (szigetsejtek) hormonokat, például inzulint termelnek, amelyek szabályozzák a szervezet vércukorszintjét.
By BruceBlaus (Own work) , via Wikimedia Commons
- Az okok
- A hasnyálmirigyciszták típusai
- Intraduktális papilláris mucinózus neoplazmák (IPMN-ek)
- Serosus cystadenomák (SCA-k)
- Mucinózus cisztás daganatok (MCN)
- A pszeudociszták
- A hasnyálmirigy-ciszták megfigyelése
- Diagnózis
- A kezelés áttekintése
- A hasnyálmirigyciszták műtéte
- nyitott sebészeti eljárások
- Whipple-eljárás
- Disztális hasnyálmirigy-eltávolítás
- Teljes pankreatektómia
- Minimálisan invazív sebészet
- Laparoszkópia
Az okok
Egyes hasnyálmirigyciszták a hasnyálmirigy gyulladásának, a pancreasitisnek a következményeként alakulnak ki. A legtöbb azonban sporadikusan, egyértelmű etiológia nélkül alakul ki, és véletlen leletként fedezik fel egy más célból végzett CT- vagy MRI-vizsgálat során. A képalkotó technológia fejlődése, például a 64 és 256 szeletes CT-berendezések drámaian megnövelték a véletlen leletként talált hasnyálmirigy-ciszták számát.
A legtöbb hasnyálmirigyciszta jóindulatú (nem rákos), és nem okoz tüneteket. Némelyik azonban rákmegelőző, és potenciálisan hasnyálmirigyrákká fejlődhet. Ezért kritikusan fontos azonosítani a ciszta típusát és azt, hogy van-e rosszindulatú potenciálja.
A hasnyálmirigyciszták típusai
A hasnyálmirigycisztáknak körülbelül húsz típusa van. A leggyakoribbak közé tartoznak:
Intraduktális papilláris mucinózus neoplazmák (IPMN-ek)
Az intraduktális papilláris mucinózus neoplazmák a rákot megelőző ciszták leggyakoribb típusa. Ezek a hasnyálmirigy-járatokból indulnak ki, azokból, amelyek a hasnyálmirigyet a bélrendszerrel kötik össze. Az IPMN-ek nagy mennyiségben termelnek fehérjéket, amelyek nyálkát vagy mucint képeznek a ciszta bélésében és a folyadékban. nehéz megjósolni, hogy egy IPMN mikor válik rosszindulatúvá (rákossá). Úgy tűnik, hogy a hasnyálmirigy-főcsatornát érintő IPMN-ek nagyobb kockázatot jelentenek.
Serosus cystadenomák (SCA-k)
A serosus cystadenomákat vastag, rostos fal jellemzi, és tiszta folyadékból állnak. Majdnem minden SCA jóindulatú. A méretük növekedésével azonban fájdalmat, sárgaságot és egyéb kellemetlenségeket okozhatnak.
Mucinózus cisztás daganatok (MCN)
A mucinózus cisztás daganatok a hasnyálmirigy testéből és farkából kiinduló, rákot megelőző daganatok, amelyek túlnyomórészt nőkben alakulnak ki. A nagyobb, szeptátumokkal, azaz a cisztát rekeszekre osztó apró falakkal rendelkező ciszták nagyobb valószínűséggel válhatnak rosszindulatúvá.
A pszeudociszták
A pszeudociszták nem rákos (jóindulatú), heggel vagy gyulladásos szövetekkel bélelt folyadékzsebek. Mivel nem tartalmaznak olyan típusú sejteket, mint a valódi ciszták, pszeudocisztáknak nevezik őket. Gyakori szövődményei az akut hasnyálmirigy-gyulladásnak, a hasnyálmirigy gyulladásának. A pszeudociszták hasnyálmirigy-gyulladás vagy hasnyálmirigy-sérülés hiányában nem valószínű, hogy kialakulnak.
A hasnyálmirigy-ciszták megfigyelése
A UCSF hasnyálmirigy-központja egy nagy volumenű kiválósági központ. A program szakemberei minden évben a hasnyálmirigy-ciszták széles spektrumát értékelik rosszindulatú potenciáljuk szempontjából, a leggyakoribbaktól a ritka változatokig és altípusokig. A Központ emellett korszerű megfigyelési programmal rendelkezik, és kutatásokat folytat annak érdekében, hogy jobban meghatározzák, mely ciszták a legveszélyesebbek, és hogyan lehet a legjobban megfigyelni és kezelni őket.
Diagnózis
A hasnyálmirigy álcisztákat nehéz lehet diagnosztizálni, mivel tüneteik más betegségekhez és állapotokhoz hasonlóak lehetnek. Mivel a hasnyálmirigy mélyen a hasüregben helyezkedik el, a hasnyálmirigy-ciszták és pszeudociszták felkutatására és diagnosztizálására gyakran keresztmetszeti képalkotást alkalmaznak.
A következő vizsgálatok közül egy vagy több is elvégezhető az érintett ciszta típusának jellemzésére:
- Transzabdominális ultrahang – A hanghullámokat a hasnyálmirigy-pszeudociszta vagy az azt esetlegesen okozó epekövek kimutatására használják.
- Hasi CT (komputertomográfia) vizsgálat, amely részletesebb információt nyújt a környező anatómiáról és patológiáról, mint az ultrahang.
- MRI (mágneses rezonancia képalkotás) és MRCP (mágneses rezonancia kolangiopankreatográfia), amelyek a CT-vizsgálatoknál pontosabb képet adnak az álcisztákban lévő folyadékokról és törmelékekről.
- EUS (endoszkópos ultrahang) és biopszia – Ennél az eljárásnál egy vékony tűt vezetnek be egy endoszkópba, majd ultrahangos felvételek segítségével vezetik a tűt a cisztába, hogy a folyadék és a sejtek eltávolíthatók legyenek. A karcinoembryonális antigén (CEA) vérvizsgálat egyidejűleg elvégezhető a hasnyálmirigy-ciszta jelenlétének megállapítására. Ezt követően a patológus mikroszkóp alatt elemzi ezt a szövetet, hogy megállapítsa, milyen típusú ciszta vagy pszeudociszta van jelen.
- Az ERCP (endoszkópos retrográd kolangiopankreatográfia) lehetővé teszi a közös epevezeték, más epevezetékek és a hasnyálmirigyvezeték szerkezetének teljes és részletes megjelenítését.
AUCSF patológusai szakértők a hasnyálmirigy-ciszták folyadékának elemzésében és annak meghatározásában, hogy az valószínűleg jóindulatú lefolyást képvisel-e, vagy rosszindulatú potenciállal rendelkezik.
A kezelés áttekintése
A rosszindulatú potenciállal rendelkező hasnyálmirigy-cisztákat idővel gondosan nyomon kell követni. Az a döntés, hogy a ciszta műtéti úton történő eltávolítása vagy az aktív megfigyelés fenntartása a ciszta rákos voltának vagy rosszindulatúvá válásának kockázatától vagy valószínűségétől függ, vagy attól, hogy a ciszta bármikor rosszindulatúvá válhat. E kockázattal szemben mérlegelni kell azt a tényt, hogy a hasnyálmirigyműtét fizikailag nagy megterheléssel járó műtét. A szerv elhelyezkedése miatt a hasnyálmirigyben lévő cisztákat nem lehet egyszerűen lecsapolni vagy kiszívni (aspirálni).
A hasnyálmirigyciszták egyes formáinak eltávolítására irányuló műtét a következő esetekben lehet indokolt:
- A ciszta nagyobb, mint 3 cm
- A cisztának szilárd összetevője van
- A hasnyálmirigy fő elvezető rendszere, a hasnyálmirigyvezeték kitágult vagy kitágult.
- A ciszta növekszik és nyomást vagy fájdalmat okoz más struktúrák vagy szervek epevezetékére.
A hasnyálmirigyciszták műtéte
Sebészeink számos lehetőséget kínálnak a hasnyálmirigyciszták eltávolítására, méretüktől és elhelyezkedésüktől függően. A betegeknek számos tényezőtől függően nyílt, laparoszkópos vagy robotasszisztált műtétet ajánlunk.
A műtét céljai közé tartozik a rosszindulatú vagy rosszindulatúságot megelőző elváltozás eltávolítása és az emésztőfunkció megőrzése.
A tanulmányok azt mutatják, hogy a hasnyálmirigy-ciszták eltávolításának műtéti eredményei azokban a kiválósági központokban a legjobbak, ahol a ráksebészek, más néven sebészeti onkológusok nagyszámú hasnyálmirigy-műtétet végeznek, és ahol egy multidiszciplináris szakembercsoport egészíti ki őket. Az UCSF hasnyálmirigyrák sebészei az Egyesült Államokban az egyik legtapasztaltabbak a hasnyálmirigy-ciszták diagnosztizálásában és kezelésében.
nyitott sebészeti eljárások
Whipple-eljárás
A Whipple-eljárás (más néven pancreatoduodenectomia) a hasnyálmirigy fejében lévő ciszták eltávolítására szolgál. A sebészek eltávolítják a hasnyálmirigy fejét; a duodenumot, a vékonybél egy részét; az epevezeték alsó felét; a környező nyirokcsomókat; az epehólyagot és egyes esetekben a pylorust, a gyomor egy részét (ahol a pylorust nem távolítják el, ott az eljárást pylorust megőrző Whipple-eljárásnak nevezik). A gyomor, az epevezeték és a hasnyálmirigy fennmaradó része a vékonybélhez csatlakozik, hogy lehetővé tegye a táplálék megemésztését.
Disztális hasnyálmirigy-eltávolítás
Ha a ciszta a hasnyálmirigy farkában vagy bal oldalán található, a sebészek distális hasnyálmirigy-eltávolítást végezhetnek, eltávolítva a hasnyálmirigy farkát és a legtöbb esetben a lépet (splenektómia).
Teljes pankreatektómia
A teljes pankreatektómia, a hasnyálmirigy teljes eltávolítása akkor javasolt, ha a ciszta az egész szervet érinti. A betegeknek ekkor életük végéig inzulint és hasnyálmirigy enzimeket kell szedniük.
Minimálisan invazív sebészet
AzUCSF hasnyálmirigy-sebészek a hasnyálmirigy-ciszták kezelésére a legkorszerűbb, minimálisan invazív sebészeti módszereket alkalmazzák, ami kisebb bemetszést, rövidebb kórházi tartózkodást, gyorsabb visszatérést a munkába és a mindennapi tevékenységekhez, valamint kevesebb szövődményt eredményez.
Laparoszkópia
A sebész egy vékony, megvilágított csövet vezet be egy videokamerával a hegyénél (laparoszkóp) a hasfalon egy apró bemetszésen keresztül, amelyen keresztül a sebész speciális műszerekkel operál.