leírás
Termőtest: 8-30 cm átmérőjű, húsos, kezdetben fehér, idővel világosbarna vagy sárgás, a keskeny alapból néhány főág ered, minden főág számos kisebb ágat bocsát ki, amelyeken sűrű és tömött tüskék sorakoznak.
Tüskék: hengeresek, csúcsukon hegyesek, 0,5-1,5 cm hosszúak.
Pórusnyom: fehér.
Sporák: színtelenek, simák, ellipszoidok vagy szubglobózusak, amiloidok, hialin, 5-8 x 4,5-6 µm.
Élhely: magányos vagy csoportos csomókban, általában elhalt keményfákon; szaprobita; késő nyáron és ősszel; gyakori.
Árszag: nem meghatározható.
Étrendszer: ehető.
Bioaktív vegyületek
A gombából izolált poliszacharidok korai vizsgálata kimutatta, hogy lineáris molekuláról van szó, amely csak α-1,4 glükozidos kötéseket tartalmaz. A poliszacharid abban is különbözik a magasabb rendű növényekétől, hogy csak rövid láncú amilózmolekulákból áll (32-45 glükózegység hosszúságúak), míg a növényekben a poliszacharidok lánchosszúsága a fajtól függően akár több ezerre is rúghat (McCracken és Dodd, 1971).
A radioaktívan jelzett glükózzal végzett kísérletek arra utalnak, hogy a H. coralloides kultúrákból izolált D-xilozid herikálról feltételezhető, hogy a ciatán-szkeleton molekulák, köztük az alább tárgyalt erinacin E szintézisének egyik prekurzora. A herikálról ismert, hogy gátolja a gombák és baktériumok széles spektrumát, valamint citotoxikus és hemolitikus tulajdonságokat mutat (Anke és mtsai., 2002).
Medicinális tulajdonságok
Nematicid aktivitás
A H. coralloides kultúrákból nematicid zsírsavkeveréket nyertek. Ez a keverék, amely elsősorban linol-, olaj- és palmitinsavat tartalmazott, toxikus hatást mutatott a Caenorhabditis elegansra (Stadler et al., 1994).
1998-ban egy Pfizer kutatócsoport a H. coralloides fermentációs leveséből izolálta az erinacin E-t (lásd alább a szerkezetet) (Saito et al., 1998). Az erinacin E rendkívül szelektív agonista a κ opiod receptoron (IC50 0,8 µM, szemben a µ opiod receptoron való kötődéssel, IC50 >200 mM). Ezt a molekulát korábban a H. erinaceum termőtestéből izolálták, ahol az idegnövekedési faktor szintézisének erős stimulátoraként jelentették (Kawagishi és mtsai., 1996). Az idegnövekedési faktor szintézisének stimulálóit potenciális gyógyszerként vizsgálják a degeneratív neuronális rendellenességek, például az Alzheimer-kór és a perifériás idegek regenerációjának kezelésére (Yamada és mtsai., 1997). Az erinacin E teljes szintéziséről nemrégiben számoltak be (Watanabe és Nakada, 2008).
Linkek
Gomba szakértő
Lengyelország gombái
Gombák a fán
Anke T, Rabe U, Schu P, Eizenhofer T, Schrage M, Steglich W.
Studies on the biosynthesis of striatal-type diterpenoids and the biological activity of herical.
Z Naturforsch C. 2002 57(3-4):263-71.
Ginns J.
Hericium coralloides N. amer auct (Hericium americanum sp nov) és az európai Hericium alpestre és Hericium coralloides.
Mycotaxon. 1984 20(1):39-43.
Hallenberg N.
Hericium coralloides és Hericium coralloides (basidiomycetes) Európában.
Mycotaxon. 1983 18(1):181-9.
Kawagishi H, Shimada A, Hosokawa S, Mori H, Sakamoto H, Ishiguro Y, Sakemi S, Bordner J, Kojima N, Furukawa S.
Erinacines E, F, and G, stimulators of nerve growth factor (NGF)-synthesis, from the mycelia of Hericium erinaceum.
Tetra Lett. 1996 37(41):7399-402.
McCracken DA, Dodd JL.
Molecular structure of starch-type polysaccharides from Hericium ramosum and Hericium coralloides.
Science. 1971 174(7):419.
Pubmed
Saito T, Aoki F, Hirai H, Inagaki T, Matsunaga Y, Sakakibara T, Sakemi S, Suzuki Y, Watanabe S, Suga O, Sujaku T, Smogowicz AA, Truesdell SJ, Wong JW, Nagahisa A, Kojima Y, Kojima N.
Erinacine E mint kappa opioid receptor agonista és új analógjai egy bazídiumgombából, a Hericium ramosumból.
J Antibiot. 1998 51(11):983-90.
Pubmed
Stadler M, Mayer A, Anke H, Sterner O.
Fatty acids and other compounds with nematicidal activity from cultures of Basidiomycetes.
Planta Med. 1994 60(2):128-32.
Pubmed
Watanabe H, Nakada M.
Biomimetic total synthesis of (-)-Erinacine E
J Am Chem Soc. 2008 130(4):1150-1.
Yamada K, Nitta A, Hasegawa T, Fuji K, Hiramatsu M, Kameyama T, Furukawa Y, Hayashi K, Nabeshima T.
Orálisan aktív NGF szintézis stimulátorok: potenciális terápiás szerek az Alzheimer-kórban.
Behav Brain Res. 1997 83(1-2):117-22.
Pubmed
.