Tipp #2: Készítsd el az önéletrajzod vázlatát
Miután a diákok kiválasztották a legmeggyőzőbb epizódokat az ötletelésből, vázlat formájában kell rendszerezniük őket.
Egy jó módszer erre, ha időrendben, egy egyszerű idővonalra fekteted őket. Az epizódok ilyen vizuális módon való szemlélése segíthet a tanulóknak egy olyan elbeszélés felépítésében, amely a tanuló legkorábbi gyermekkorától egészen napjainkig vezet.
A tanulóknak tudomásul kell venniük, hogy az önéletrajz nem csupán életesemények sorozatának időrendi sorrendben történő elbeszélése. Olyan témákat kell azonosítaniuk, amelyek összekötik az önéletrajzukban szereplő eseményeket.
A témák azok a szálak, amelyeket az események oka és hatása között szövünk, hogy formát és értelmet adjunk az életnek. Érintik a szerző cselekedetei mögött álló motivációt, és táplálják a személy fejlődésének növekedését.
Egy önéletrajz vázlatában azonosítható témák közé tartozhatnak a következők:
● A viszontagságok leküzdése
● Alkalmazkodás egy új élethez
● A veszteségek kezelése
● A barátság fontossága
● A bosszú hiábavalósága
● A megbocsátás megváltó ereje.
Ezek a témák egy személy élettörténetének nagy gondolatai. Azt képviselik, hogy az események hogyan formálják azt a személyt, aki most ott ül és írja a történetét. Ahhoz, hogy a tanulók ezeket a felismeréseket megszerezzék, szükség lesz a szükséges időre és térre, hogy némi elmélkedést folytathassanak.
Ezért az önéletrajzírás jól működik hosszabb, például több héten át tartó projektként.
Tipp #3: Végezze el a háttérkutatást az önéletrajzával kapcsolatban
Még ha senki sem tud többet az önéletrajz témájáról, mint a szerző, a kutatás mégis szükséges része az önéletrajzok írási folyamatának.
A diákok az általuk készített vázlatot felhasználva a kulcsfontosságú események egyes részleteit másokkal való beszélgetéssel kell kibővíteniük, különösen, ha a legkorábbi élményeikről írnak.
A legkézenfekvőbb források a szülők és más családtagok, akik beavatottak voltak a csecsemőkor és a legkorábbi gyermekkor örömeiben.
Mindenesetre a barátok és a volt tanárok is kiváló információforrások. Ők lehetővé teszik a diák számára, hogy más szemszögből is megismerjen valamit, amire emlékszik, így segítve egy kerekebb képet alkotni a múltbeli eseményekről.
Az idősebb és haladóbb diákok akár kutatást is végezhetnek a tágabb társadalom történelmi és kulturális eseményeiről abban az időszakban, amelyről írnak. Ez segít mélyebbé és meghatóbbá tenni az írásukat, miközben felfelé és lefelé haladnak az absztrakció létráján a személyesből az egyetemesbe és vissza.
Amikor a diákok igyekeznek párhuzamot vonni személyes tapasztalataik és az őket körülvevő világ között, segítenek áthidalni a szerző és az olvasó közötti szakadékot, bensőségesebb kapcsolatot teremtve, ami fokozza az olvasó élményét.
4. tipp: Találd meg a hangodat
A tanulóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy az önéletrajz nem pusztán szenvtelenül és szubjektíven megírt személyes történet.
Hogy önéletrajzuk működjön, valamit saját magukból kell belevinniük az írásukba. Az önéletrajzok olvasói különösen érdekeltek abban, hogy megismerjék az író belső működését.
Veszély azonban van. Tekintettel arra, hogy az önéletrajzírók olyan közel állnak az anyagukhoz, vigyázniuk kell, nehogy írásuk szentimentális hányattatássá silányuljon. Ennek a veszélynek az elhárításához a szerzőtanoncnak egy kis perspektívát kell találnia az élményeihez, és ebben nagy segítségére lesz a kutatással kapcsolatos előző tipp követése.
Egy még ijesztőbb akadály lehet a diák számára az a nehézség, amellyel akkor szembesül, amikor megpróbálja megtalálni a hangját az írásában. Ez nem könnyű. Időbe telik, és sok írásgyakorlatra van szükség.
Létezik azonban néhány egyszerű, hasznos stratégia, amelyet a tanulók használhatnak, hogy gyorsan felfedezzék autentikus hangjukat az írásukban.
1. Írj egy közeli barátodnak vagy családtagodnak
Minden írás azért íródik, hogy elolvassák – talán a naplók és a naplók kivételével. A probléma az, hogy ha a diák túlságosan tudatában van az olvasónak, azon kaphatja magát, hogy a közönségnek játszik, és eltávolodik attól, amit ki akar fejezni. A magamutogatás helyettesítheti az őszinteséget, ami a jó írás elengedhetetlen része.
Egy hasznos trükk, amivel segíthetünk a diákoknak leküzdeni ezt az akadályt, ha azt mondjuk nekik, hogy képzeljék el, hogy egy bizalmas barátjuknak vagy családtagjuknak írják az önéletrajzukat. Valakinek, akinek a közelében jól érzik magukat a bőrükben. A diákoknak úgy kell írniuk, mintha annak a személynek írnának, akinek a legmélyebb titkaikat is elmondhatják. Ez őszinte és bensőséges hangot ad az írásuknak, ami nagyon magával ragadó az olvasó számára.
2. Olvassa fel hangosan az írást
Nem véletlenül beszélünk az író “hangjáról”. Az általunk ismert emberek tényleges hangját számos tulajdonságáról ismerjük fel, a hangszínről, a hangszínről, a tempóról, az akcentusról, a szóhasználatról stb. Az írás ebből a szempontból nagyjából ugyanez.
Az egyik nagyszerű módja annak, hogy segítsünk a diákoknak felismerni, hogy az írásuk megragadja-e a hiteles hangjukat, ha hangosan felolvastatjuk velük, vagy meghallgatunk egy felvételt, amelyen a művüket hangosan felolvassák.
Noha nem feltétlenül írunk pontosan úgy, ahogyan beszélünk – több időnk van arra, hogy kidolgozzuk, amit mondunk -, mégis képesek leszünk felismerni, hogy az írás úgy hangzik-e, mint mi, vagy tele van-e affektálással.
Amíg a tanuló a saját szavait hallgatja, bátorítsuk arra, hogy tegye fel a következő kérdéseket:
● Úgy hangzik, mint én?
● Természetesnek hangzanak a szavak a hangomon?
● Hiszek az elbeszélt eseményekben és azok összefüggésében?
A valódi hangjuk megtalálása az írásukban segít a diákoknak abban, hogy őszinteséggel és személyességgel ruházzák fel az írásukat, amit az olvasók szeretnek.
Tipp #5: Vázlat, átdolgozás és finomítás az önéletrajzodon
Az első vázlatban az ecsetvonások nagyok és szélesek lesznek, végigsöpörnek a legfontosabb eseményeken. A dallam fő hangjai ott lesznek, de néha túl sok díszítéssel, máskor pedig nem eléggé. Ezért az átdolgozás az írás folyamatának lényeges része.
A tanulóknak meg kell érteniük, hogy minden írásnak szüksége van átdolgozásra, szerkesztésre és korrektúrára ahhoz, hogy a lehető legjobb legyen. Nincs olyan remekmű, amely egyetlen vázlatban teljes egészében világra jön.
Egy írás szigorítása sokak számára a halott szavak kíméletlen kivágásával jár. Egyesek számára azonban az átdolgozás és finomítás több leírás és részlet hozzáadását követeli meg.
A legtöbbek számára azonban egy kicsit az A oszlopból és egy kicsit a B oszlopból.
A diákok számára gyakran nehézséget okoz, hogy kellő rálátásuk legyen a munkájukra ahhoz, hogy képesek legyenek észrevenni a szerkezeti, nyelvtani, írásjel- és helyesírási hibákat. Ilyenkor az lehet a legjobb, ha egy barát vagy családtag szemét vonjuk be a szerkesztő vagy kritikus szerepébe.
Az osztályban ennek egyik hatékony módja, ha a tanulókat szerkesztőpárokba szervezzük, akik kölcsönösen szerkesztik egymás munkáját.
Ezek a “szerkesztési cserék” folytathatók a lektorálási szakaszig és a végső, csiszolt műig.
Egy utolsó gondolat
A fenti 5 tipp alkalmazása nagyban hozzájárul a jól megírt és lebilincselő önéletrajz elkészítéséhez.
Az önéletrajz ugyan nem fikciós műfaj, de nyilvánvaló, hogy az elbeszélésre helyezett hangsúlyával sok közös vonása van más fikciós műfajokkal. Ezért az önéletrajz tanításakor fontos, hogy a diákok megtanulják felismerni a történetmesélés fontos szerepét ebben a műfajban is.
Mint minden jó történetmesélésnek, ennek is vannak szükséges elemei, köztük egyfajta cselekmény, egy szereplőgárda és néhány központi téma feltárása. Emiatt az önéletrajz tanítása gyakran jól működik azután, hogy a diákok elvégezték a fiktív történetírásról szóló egységet.
Amikor minden el van mondva, a legjobb módja annak, hogy a diákok önéletrajzát érdemes legyen elolvasni, az, hogy a történetet a saját életükben találják meg.
Egyáltalán, mások életének megszállottjai vagyunk.