A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) diagnosztizálása gyermekeknél és serdülőknél egy klinikai interjú segítségével történik, amelyet a gyermek mentálhigiénés szakember végez, aki az értékelésre és a diagnózis felállítására képzett. Ezek a szakemberek leggyakrabban pszichiáterek, pszichológusok vagy neurológusok, akik a gyermekekkel és serdülőkkel való munkára szakosodtak. A neuropszichológiai tesztek utalhatnak a diagnózisra, de klinikai értékelés nélkül nem elegendőek a diagnózis felállításához. Az ADHD-t még nem lehet diagnosztizálni egy-egy gyermeknél olyan agyi képalkotó eljárásokkal, mint az MRI, a PET vagy a CT. Technikailag ahhoz, hogy ADHD-t diagnosztizáljanak, a gyermeknek legalább hat ADHD-tünettel kell rendelkeznie, amelyek vagy figyelmetlenség, vagy hiperaktivitás-impulzivitás, vagy mindkettő. Ezenkívül ezeknek a tüneteknek legalább 6 hónapja vagy hosszabb ideje fenn kell állniuk, hétéves kora előtt kell jelentkezniük, és két vagy több környezetben, például otthon, az iskolában/munkahelyen vagy szociális környezetben jelentős károsodást vagy nehézségeket kell okozniuk. A figyelmetlenség tünetei közé tartozik a figyelem fenntartásának nehézsége, a hallgatás vagy az utasítások követésének nehézségei, a gondatlan hibák elkövetése, a tartós összpontosítást igénylő feladatok elkerülése, a feledékenység, a könnyű figyelemelterelés és a dolgok könnyű elvesztése. A hiperaktivitás-impulzivitás tünetei közé tartozik, hogy nehezen vesz részt nyugodt tevékenységekben, nyugtalan (például elhagyja az osztálytermet), túlzottan sokat beszél vagy válaszokat fecseg ki, gyakran félbeszakít másokat, és nehezen várja ki a sorát.
A legújabb ADHD-kutatási eredmények olvashatók.