Néhány ló képes békésen együtt enni, ha bőséges takarmány áll rendelkezésre, de a legjobb, ha egy csoportban etetjük a lovakat, ha mindegyiküknek külön szénakupacot biztosítunk.
Shelley Paulson
A táplálék minden élőlényt fenntart. Ennek következtében számos faj viselkedésében, így a lovakéban is, rendkívül motiváló tényező. A lovak fizikai és mentális jólétéhez elengedhetetlen, hogy elegendő táplálékhoz jussanak. Amikor a lovak csoportban élnek, az alapvető lovas viselkedésmódok és az egyes lovak személyiségei megnehezíthetik az étkezési folyamatot, ami diszharmóniát, stresszt és fizikai problémákat okozhat az alultápláltságtól a harci sebekig. Itt megvizsgáljuk, hogy milyen problémák merülhetnek fel a lovak csoportos etetésekor, és hogyan lehet ezeket megoldani.
Nature’s Way
A vadonban a lovak idejük körülbelül 60 százalékát táplálkozással vagy legeléssel töltik. A vadlovak csoportjai között ritkán alakulnak ki viták a fű miatt, mivel az általában eléggé szétszóródott ahhoz, hogy a csorda minden tagja kapjon esélyt a táplálkozásra. Ha túl kevés a fű, a csoport továbbáll. A lovak egy nap akár több tucat mérföldet is megtehetnek, miközben igyekeznek a csorda minden tagját ellátni.
A víz azonban nagyobb valószínűséggel válik csetepaté forrásává a vadlovak között, mert általában korlátozottabb. A csorda természetes sorrendje a vízlelőhelyen úgy szól, hogy a mén az első, a kancák a következő, a fiatal egyedek pedig a legutolsó.
Ez rávilágít arra, hogyan viselkednek a házi lovak egy csoportban etetéskor? Igen – úgy tűnik, arra utal, hogy amíg bőséges a táplálék, a lovak elméletileg képesek békésen együtt enni. Ha azonban egy erőforrás (táplálék vagy víz) korlátozott, hierarchia alakul ki. A háziasított lovaknál természetesen a hierarchiába jellemzően nem tartozik bele a mén, és azt tapasztaljuk, hogy a domináns viselkedés inkább a lovak egyéni személyiségéből, mint a nemükből vagy korukból ered.
Ha a lovakat csoportosan etetjük, fennáll a veszélye annak, hogy a domináns állatok agresszívan elűzik a többieket az élelemtől.
Shelley Paulson
Az agresszió gyökerei
Miért válnak egyes lovak agresszívvá, amikor a táplálék belép a forgatókönyvbe? Igen, a táplálék létfontosságú az életben, de hogyan rangsorolják a lovak más, számukra fontos dolgokkal szemben – például a szabadsággal, a társasággal, sőt még a keményen beidegződött erkölcstelenséggel szemben is?
A Cornell Egyetemen egy kísérletsorozaton dolgoztam, amely megmutatta, hogy a lovak számára a táplálék hol helyezkedik el. Operáns kondicionálást használtunk (a ló megtanult egy gombot megnyomni az orrával, hogy megkapja, amit akar), hogy teszteljük a lovak preferenciáit. Azt akartuk megtudni, hogy mennyire fontos számukra, hogy a) 23 óra lekötözés után kiengedjék magukat a kikötött istállóból a karámba; b) kapcsolatba kerüljenek egy másik lóval; és c) olyan helyzetbe kerüljenek, hogy engedhessenek a csikós szokásuknak. Mindegyik vágyat összevetettük az élelem fontosságával. Az eredmény? Az étel bizonyult a legmotiválóbbnak mind közül.
A lovak úgy találják, hogy a táplálékot érdemes más lovaktól őrizni, különösen akkor, ha nincs belőle elég. Még a széna is harcot szít, ha nincs belőle elég. Ha a széna etetése agressziót okoz (és főleg, ha a lovak fát is rágnak), akkor segít növelni a széna mennyiségét. Ezzel szemben a gabona vagy édes takarmány bármilyen mennyiségben még valószínűbb, hogy az indulatok elszabadulnak, és a lovak fogaikkal és patáikkal érvényesítik a csipkelődési sorrendet.
A csoportos táplálkozás jó
A lovak számára természetes és egészséges, hogy együtt élnek, és a csoportos táplálkozásnak egyértelmű előnyei vannak. Kutatások szerint a lovak jobban és hosszabb ideig esznek, ha evés közben látják a másik lovat (feltéve, hogy az agresszió nem zavarja őket).
A Kaliforniai Egyetem Davis-i kutatói egy domináns és egy alárendelt lovat állítottak párba egy ketrecben, és feljegyezték, hogy melyik ló mennyi időt töltött evéssel. Mivel nem volt akadály a lovak között, a domináns sokkal több időt töltött evéssel, mint az alárendelt. Amikor szilárd akadályt állítottak közéjük, hogy ne lássák egymást, a domináns ló valóban kevesebb időt töltött evéssel, míg az alárendelt ló több időt tudott evéssel tölteni, mint akadálytalanul.
De most jön az érdekes rész. Amikor egy drótakadály került közéjük, amelyen a lovak át tudtak látni, mindkét ló többet evett, mint amikor nem látták egymást. Úgy tűnik, létezik az evés “szociális elősegítése” – vagyis a ló többet eszik, ha egy másik ló a közelben eszik, valószínűleg azért, mert biztonságosabbnak érzi magát.
A vadlovakhoz hasonlóan a bőséges füvön legeltetett lovak az idő körülbelül 60 százalékában legelnek. Hasonlóképpen, a száraz területen szabadon választott szénával ellátott lovak a napjuknak körülbelül ugyanezt a százalékát töltik szénaevéssel. E statisztikák alapján könnyen feltételezhető, hogy ha a lovakat ütemezetten, egyedi adagokkal etetjük, akkor a nap folyamán gyakoribb etetés biztosítása megnyugtatóbb lenne számukra.
A vizsgálatok során azonban a kutatók az ellenkezőjét találták igaznak. Más szóval, a nemkívánatos sztereotip viselkedések (mint például a csikorgás, a szövögetés és az istállóban járás) fokozódtak, amikor a lovakat naponta háromszor etették, ahelyett, hogy csak egyszer vagy kétszer etették volna őket. Miért van ez így? A vizsgálatok azt mutatták, hogy az etetési idő puszta várakozása, amely önmagában is stresszes a lovak számára, hozzájárul a szorongó viselkedéshez, ami viszont agresszív viselkedéshez vezethet. Ha egy csoportot menetrend szerint etetünk, ezek a szorongások vagy agresszió bizonyos fokig minden egyes csoporttagban felmerül.
Ezzel szemben az a lehetőség, hogy egész nap böngészhetünk – még akkor is, ha nem veszünk fel tartós mennyiségű táplálékot – segíthet az agresszió mérséklésében. A táplálékkeresést étvágygerjesztő viselkedésnek nevezik, és a lovak számára megnyugtató. (A táplálék tényleges elfogyasztását fogyasztási viselkedésnek nevezzük.) Mivel a lovak az étvágygerjesztő viselkedésből – vagyis abból, hogy egyszerűen csak sétálgathatnak és rágcsálhatják a legcsekélyebb növényzetet is – némi jóllakottságot nyernek, ez csökkentheti az agresszióra való hajlamukat.
Shelley Paulson
Az egyik lehetőség a domináns/agresszív lovak kikötése etetés közben, különösen a gabonánál (fent). Egy másik lehetőség, hogy egy extra etetőállomást biztosítunk, hogy az elkergetett ló könnyen találjon őrizetlen takarmányt.
Shelley Paulson
Solving Spats
A legegyszerűbb módja annak, hogy megtudjuk, hogy az etetési idő okoz-e viselkedési problémákat a saját lócsoportunkban, ha figyelmesen figyeljük, hogyan helyezzük ki a takarmányt, majd ott maradunk és megfigyeljük, ahogy a lovak esznek. Látni fogod, hogy mely egyedek fenyegetik a többieket, és melyek húzódnak hátra félve, egy falatot remélve. A baj további jelei a harapás- és rúgási sérülések vagy az alárendelt lovak fogyása.
Mégis, ha mindenki számára elegendő széna áll rendelkezésre, a lovaknak képesnek kell lenniük békésen, csoportosan enni. A béke további fokozása érdekében a takarmányt külön kupacokban vagy egymástól legalább 3 méter távolságra lévő etetőkben helyezzük el. Ezenkívül helyezzünk el egy plusz etetőállomást, hogy a szénájától megfélemlített lovak könnyen találjanak egy másik állomást, ahová átmehetnek. (Például, ha öt lovat etetünk, gondoskodjunk hat etetőállomásról.)
A gabona vagy az édes takarmány, ismétlem, sokkal nagyobb valószínűséggel okoz felfordulást a csoportban. Ha minden ló gabonát kap, a szénához hasonlóan külön etetőállomásokat alakítson ki. Ha a csoportban csak egy lónak adunk gabonát, a legjobb, ha azt a lovat kivesszük a karámból, mielőtt felkínálnánk vagy egyáltalán kezelnénk a gabonát. Azok a lovak, amelyek megérzik a gabona jelenlétét, közeledhetnek hozzád, és megnehezíthetik, hogy biztonságosan hozzáférj egyetlen lóhoz. Miután biztonságosan kivitted a lovadat a csoportból, hagyj neki elegendő időt, hogy békésen, egy különálló ketrecben vagy pórázon nyugodtan ehessen.
Főbb tippek a csoportos etetéshez
Vezess be egy etetési rutint. Az etetési idő fokozza a lovak szorongását, de ha pontosan tudják, hogy mit várhatnak tőled, az segít enyhíteni a szorongást és az agressziót. Győződjön meg róla, hogy mindenki más, aki etet, szintén ismeri a rutint.
Gondolja át a dolgokat, és minden etetésnél szánjon rá időt. Sok baleset történik, amikor az emberek kapkodnak és rövidítgetnek.
Ha lehetséges, etess a lovak karámján kívülről. Sokkal nagyobb az esélye annak, hogy megsérül, ha éhes állatok között van, miközben azok a helyükért lökdösődnek.
A szénakupacokat vagy etetőket legalább 3 méter távolságra helyezze el egymástól, és mindig biztosítson egy plusz (pl., öt kupac szénát négy lónak).
Ha eltávolítjuk vagy megkötözzük az agresszorokat vagy eltávolítjuk az alárendelteket etetés céljából, tegyük ezt jóval a takarmány felkínálása előtt, mivel annak hangja vagy illata elindíthatja a nem kívánt viselkedést.
A csoport agresszorát (vagy agresszorait – több is lehet belőlük) szükség esetén meg lehet kötni etetés közben, hogy a csoport többi tagja nyugodtan tudjon enni, különösen a gabona esetében. Rendezzünk el előre kikötőállomásokat, stabil oszlopokkal és biztonsági kioldó mechanizmusokkal baleset esetére. Az agresszorokat répával kapjuk el, hogy könnyebben hozzászokjanak ahhoz a rutinhoz, hogy a csoportos etetés alatt meg kell őket kötni. Kösse ki őket úgy, hogy a póráz éppen elég hosszú legyen ahhoz, hogy elérjék a saját takarmányukat.
Ha olyan szerencsés vagy, hogy megépítheted vagy átalakíthatod a ketrecedet, ne feledd, hogy minél kisebb a ketrec, annál valószínűbbek az etetési csetepaték. Ahol lehetséges, hagyjon bőséges helyet, hogy a lovak száma megfelelően eloszolhasson az étkezés alatt (ne feledje, legalább 10 láb távolságra egymástól). A karám alakja is számít. A lekerekített kialakítás megakadályozza, hogy a domináns lovak az alárendelt lovakat sarokba szorítsák és csapdába ejtsék őket, és ugyanezen okból kifolyólag a négyzet alakú karám jobb, mint a keskeny, téglalap alakú.
Az, hogy időt szánunk a ketrec javítására, és szükség esetén külön erőfeszítéseket teszünk a domináns és az alárendelt lovak elkülönítésére, megtérül, mivel a lovak nyugodtan tudnak enni. Így az etetési idő az Ön számára is biztonságosabb lesz.
Dr. Katherine Albro Houpt viselkedési problémákkal küzdő lovakat, kutyákat és macskákat kezel. Dr. Houpt amellett, hogy állatorvos, viselkedésbiológiából doktorált, az Amerikai Állatorvosi Viselkedéskutatók Kollégiuma (American College of Veterinary Behaviorists) által minősített, és a Cornell Egyetem Állatorvosi Főiskolájának emeritus professzora. Tanított kurzusokat a ló, a haszonállatok és a társállatok viselkedéséről, és mentorálta az állatorvosi viselkedésre szakosodni szándékozó rezidenseket. A Háziállatok viselkedése című tankönyv szerzője, emellett számos tudományos cikket írt.