Hogyan gyakoroljuk a shamatha meditációt

A shamatha meditáció – az éberség vagy koncentráció – a buddhista gyakorlat alapja. Láma Rod Owens a Vajrayana hagyományból származó változatot tanít nekünk.

A shamatha jelentése “békés tartózkodás” vagy “nyugalom”. A shamatha, más néven tudatosság- vagy koncentrációs meditáció, fontos bevezető gyakorlat, amely a vipashyana vagy belátásmeditáció gyakorlatához vezet.

A shamatha meditáció célja az elme stabilizálása a meditáció tárgyának állandó tudatosságának ápolásával. A shamatha hagyományos gyakorlata különböző típusú támaszokat vagy horgonyokat használ a gyakorlatunkhoz. Végül ez elvezet ahhoz, hogy támaszok nélkül gyakoroljunk, és nyitott tudatosságban meditáljunk magáról az ürességről. Ehhez a konkrét gyakorlathoz az utasítások a shamatha meditációra vonatkoznak, a légzést használva a gyakorlatunk középpontjaként.

A shamatha meditáció lehetővé teszi számunkra, hogy megtapasztaljuk elménket olyannak, amilyen. Amikor a shamathát gyakoroljuk, képesek vagyunk látni, hogy elménk tele van gondolatokkal, amelyek közül egyesek elősegítik boldogságunkat és további megvalósulásunkat, mások pedig nem. Nem rendkívüli, hogy elménk tele van gondolatokkal, és fontos megérteni, hogy természetes, hogy ennyi minden történik az elménkben.

A shamatha-meditáció gyakorlása idővel megnyugtatja gondolatainkat és érzelmeinket. Megtapasztaljuk az elme nyugalmát, és nyugodtan megmaradunk a gondolatainkkal úgy, ahogy vannak. Végül ez a nem hasznos gondolatok csökkenéséhez vezet.

Amikor stabil tudatosságot tapasztalunk, akkor készen állunk a vipashyana gyakorlására, amelyben a gondolatok természetének vizsgálatával betekintést nyerünk abba, hogy mi is az “elme”. A buddhizmus Vajrayana hagyományában a végső cél a nyugodt megmaradás és az egyesülésben való belátás gyakorlása, ami megnyitja az ajtót az elme valódi természetének felismerése előtt.

A shamatha gyakorlatot hagyományosan a fizikai testre vonatkozó utasításokon keresztül tanítják, majd magukat a meditációs utasításokat vizsgálva.

A hétpontos testtartás

A Vairochana hétpontos testtartása a testtartás pontjainak ősi összessége, amelyek állítólag összehangolják a fizikai testet az energetikai testünkkel. A testtartást évezredek óta gyakorolják a hindu és buddhista jógik. A hét pont a következő:

1. Keresztbe tett lábakkal ülünk.
2. Kezek az ölben vagy a térdeken.
3. Egyenes hát.
4. Nyújtsuk meg a vállakat, hogy megnyissuk a szívközpontot.
5. Lassítsuk le az állunkat.
6. Tárjuk ki kissé a szánkat úgy, hogy a nyelv a szájpadláson nyugszik.
7. A szemek nyitva, az orr hegyénél körülbelül négy ujjnyira túlra tekintve.

Egy testérzékeny testtartás

Mindannyiunknak más a teste és a képességei. Fontos, hogy ezt az igényes hagyományos testtartást a saját testünk igényeihez igazítsuk, és ne küzdjünk azzal, hogy testünket a testtartáshoz igazítsuk. A testtartás szempontjából a legfontosabb, hogy a hát és a gerinc a lehető legegyenesebb legyen, és kényelmes maradjon. A testhez állóbb testtartás hét pontja tehát a következő lehetne:

1. Üljünk egy párnára vagy egy székre, álljunk vagy feküdjünk.
2. A kezünket bármilyen kényelmes módon rendezzük el.
3. Tartsuk a hátunkat a lehető legegyenesebben.
4. Tartsd a válladat lazán és a mellkasodat nyitva.
5. Tartsd a fejedet olyan szinten, ami kényelmes.
6. Tartsd az alsó állkapcsodat kissé nyitva.
7. Tartsd a szemedet csukva vagy nyitva.

A meditáció

A légzésmeditációnak sokféle fajtája létezik. Néhányat leírtak, míg másokat csak szóban adtak át tanítótól tanítványnak. A következő egy alapvető légzésmeditáció a Vajrayana hagyományból:

1. Állítsuk be a testet egy kényelmes pozícióba, és kezdjük a gyakorlatot azzal, hogy tudatosítjuk a légzésünket. Vegyük észre a belégzést és a kilégzést.
2. Miközben észrevesszük a légzést, továbbra is engedjük el a felmerülő gondolatokat. Minden alkalommal, amikor egy gondolathoz való ragaszkodás elvonja a figyelmedet, térj vissza a légzéshez. Csináld ezt újra és újra.
3. Végül, ahogy kilélegzel, legyél tudatában annak, hogy a lélegzeted kiszökik és feloldódik a térben. Tapasztald meg ugyanezt a belégzéssel.
4. A belégzésnél és a kilégzésnél is kezdd el engedni, hogy a tudatosságod a légzéssel együtt a nyílt térbe keveredjen.
5. A gyakorlat elmélyítése érdekében kezdd el a belégzés után a kilégzés előtt néhány másodpercig visszatartani a lélegzetet. Ezzel a légzést három részre osztod: belégzésre, tartásra és kilégzésre. Folytassuk ezt.
6. A belégzés közben kezdjük el kántálni magunkban az om-ot. Ahogy tartod, kántáld az ah-t. Ahogy kilélegzel, kántáld a hung-ot. Ezeknek a szent szótagoknak a kántálása segít a tudatosság további támogatásában, és úgy tartják, hogy megtisztítja elménket.
7. Amint folytatod a kilégzést, lazítsd el magad még jobban. Folytassuk a tudatosság gyakorlását, engedjük el a gondolatokat, és térjünk vissza a légzéshez. Csinálja ezt, ameddig csak tudja.