Hogyan működik az izzadásgátló (és kinek árthat)

Újabb videó

Az izzadságszag eredete

A hónaljad alapvető szerepet játszik a testhőmérséklet szabályozásában, nagyjából hárommillió verejtékmirigyük naponta akár 14 liter vizet is kipumpál (extrém körülmények között óránként akár 4 liter vizet is). Érdekes módon, míg a legtöbb emlős rendelkezik verejtékmirigyekkel, nagyon kevesen – beleértve a lovakat és az embereket – termelnek bőséges mennyiségű folyadékot a hőszabályozáshoz.

A vizelethez hasonlóan az izzadság is steril és szagtalan, amikor először kiválasztódik, csak a folyadék környezeti baktériumok általi erjedése során keletkezik árulkodó szaga. A hónalji izzadás esetében két különböző típusú mirigy termel izzadságot. Az ekkrin mirigyek hűtik a testet, csak vizet és elektrolitokat választanak ki. Mivel ez az izzadság viszonylag tápanyagszegény, ritkán vonzza a baktériumokat, és nem befolyásolja erősen az illatát. Az apokrin mirigyek azonban az izzadsággal együtt zsírokat és fehérjéket is szállítanak a bőr felszínére, amelyeket aztán a baktériumtelepek – az elhalt bőr- és hajsejtekkel együtt – megemésztenek, hogy anyagcsere-melléktermékként izzadságszagot termeljenek.

A hónaljat a bőr jellemzően száraz domborzata közepette trópusi esőerdőkhöz hasonlítják, ami ideális otthont biztosít a baktériumok hatalmas választékának. Ezek a fajok a nedves, alacsony pH-értékű környezetben fejlődnek, amely akkor jön létre, amikor lúgos szappanokkal lemossuk a hónalj által termelt természetes savköpenyt. A hónalj borotválása elősegíti a baktériumok szaporodását, mivel eltávolítja a szőrszálakat, amelyek természetes módon elvezetik a nedvességet a bőrfelszínről. És bár az átlagos mosdatlan remete vagy a müzliző hippi azt fogja mondani, hogy ez a természetes pézsma egészen kellemes, érthető, hogy a legtöbben a szagtalanított bőr friss illatát választják.

A dezodorok és az izzadásgátlók közötti különbség

A dezodorok és az izzadásgátlók nem egy és ugyanazok. Ezt a két kémiai vegyületet gyökeresen eltérő célokra tervezték, és a bőrön alkalmazva nagyon különbözőképpen működnek.

A dezodorokra vonatkozó legkorábbi ismert utalás a 9. századi perzsa tudóstól és polihisztortól, Ziryabtól származik, a tisztaság és a személyes higiénia szorgalmazásának részeként az iszlám ibériai Omajjád udvarban, a fürdés és a fogkrém radikális elképzeléseivel együtt (amelyeket állítólag ő talált fel). De csak a viktoriánus korszakban, 1888-ban fejlesztette ki egy philadelphiai feltaláló (akinek a nevét kisöpörték a történelemből) az első kereskedelmi dezodort, a Mumot. A Bristol-Meyers 1931-ben felvásárolta a céget, és egy évtizeddel később forradalmasította a személyi higiéniát azzal, hogy a golyóstoll-technológia mintájára kifejlesztett roll-on applikátort, a Ban Roll-On dezodort.

A dezodorok nem sokat tesznek azért, hogy ténylegesen megakadályozzák az izzadást, ehelyett az izzadságból táplálkozó baktériumokat célozzák meg. Gyakran tartalmaznak alkohol- vagy kelát alapú összetevőket, amelyek barátságtalanná teszik a hónaljadat ezeknek a kolóniáknak, vagy olyan antibakteriális vegyi anyagokat tartalmaznak, mint a triklozán, amelyek elpusztítják a baktériumokat, mielőtt még lenne idejük megemészteni a folyadékot. Mint ilyeneket, az FDA a dezodorokat kozmetikumként szabályozza.

Az izzadásgátlókat viszont az FDA a dezodorokkal együtt gyógyszereknek minősíti. Először a 20. századfordulón kerültek piacra az Everdry formájában. Ez a termék azonban hamar problémássá vált a megemelkedett alumínium-klorid-tartalom miatt, amely a lakosság egy részénél kontakt dermatitiszt (értsd: viszkető, irritált bőr) okoz, és halálos lehet, ha elég nagy koncentráció szivárog a szervezetbe, és leállítja a vesét. Jules Montenier 1941-ben oldotta meg ezt a problémát, amikor szabadalmaztatta az első modern izzadásgátló keveréket, amely az alumínium-klorid negatív hatását egy oldható nitrilvegyülettel enyhítette.

Az alumínium-klorid vegyületek – mint például az alumínium-cirkónium-tetraklórhidrex-glián – ma is a leghatékonyabb izzadásgátló szerek közé tartoznak a piacon. Ezek a vegyületek az izzadsággal keveredve gélszerű dugót képeznek, amely elzárja a verejtékmirigy-csatornát (valamint összehúzódást okoz). Minél több pórus van eltömődve, annál kevesebbet fog fizikailag izzadni. A folyamat természetesen átmeneti – a dugó végül a bőr leválásával lejön -, bár a hatás egyénenként változó. Az egyéb hatóanyagok között rendszeresen szerepelnek parabének és butilált hidroxitoluol (BHT) is, amelyek tartósítószerként működnek; maszkoló illatanyagok, hidratáló lágyító olajok, emulgeálószerek és talkum a súrlódás csökkentése érdekében.

“Azt szeretnénk, ha a hónalj a lehető legszárazabb lenne, hogy az izzadásgátló hatóanyagainak legyen esélyük elvégezni a munkájukat, beszivárogva a pórusokba és eltömítve az izzadságcsatornákat” – mondta Dr. David Pariser, a norfolki Eastern Virginia Medical School bőrgyógyász professzora a WebMD-nek. Ezért érdemes az izzadásgátlót este, lefekvés előtt felvinni, nem pedig reggel, közvetlenül a zuhany alól való kilépés után.”

Az izzadásgátló büdös lehet

Mint sok más modern kozmetikai gyógyszer, például a naptej és a fogkrém, a túl sok izzadásgátló is többet árthat, mint használ. Mint fentebb említettük, az amerikai lakosság egy kis része allergiás az alumíniumra, és alkalmazása viszketést, bőrpírt és gyulladást okozhat.

Mi több, a hosszú távú használat összefüggésbe hozható a felhasználó szervezetében az alumínium megemelkedett szintjével (amit “testterhelésnek” is neveznek, hasonlóan ahhoz, ahogy a halak idővel higannyal terhelődnek). A túl sok alumínium a szervezetben végzetes lehet, mivel a vesék leállását okozza, ezért az FDA az elmúlt évtizedben az izzadásgátlókat figyelmeztetéssel látta el, hogy a legyengült veséjű emberek ne használják őket. További potenciális irritáló anyagok a cirkónium és a propilénglikol, mindkettő gyakori izzadásgátló összetevő.

Ez nem jelenti azt, hogy a napi ésszerű mennyiségű izzadásgátló használata ártalmas lenne. De ha bizonyos területeken sérülékeny vagy – alumíniumérzékenység, gyenge vesék – érdemes mérsékelni a használatát

Tényleg rákot okoznak az izzadásgátlók?

A közhiedelemmel ellentétben az izzadásgátlók egy dolgot nem okoznak: rákot. Ezt állítja több jelentős orvosi kutatóintézet. De mivel ez itt az internet, és te úgyis arról fogsz fecsegni, hogy az egész egy hatalmas összeesküvés, nézzük meg, hogyan jött létre az izzadásgátló-rák mítosz.

A 21. század fordulója körül elterjedt egy pletyka, amely a mellrák kialakulásának fokozott kockázatát a borotválkozással és az izzadásgátlók hónaljra történő alkalmazásával hozta összefüggésbe. Az Amerikai Rákellenes Társaság (American Cancer Society) ezt az ügyet igyekszik eloszlatni, és két, 2002-ben és 2003-ban végzett tanulmányra hivatkozik:

Az orvosi irodalomban nincsenek olyan erős epidemiológiai tanulmányok, amelyek a mellrák kockázatát és az izzadásgátló használatát összekapcsolnák, és nagyon kevés tudományos bizonyíték támasztja alá ezt az állítást.

A 2002-ben közzétett, gondosan megtervezett epidemiológiai tanulmányban 813 mellrákos és 793 olyan nőt hasonlítottak össze, akiknél nem fordult elő ez a betegség. A kutatók nem találtak kapcsolatot a mellrák kockázata és az izzadásgátló, dezodor vagy hónaljborotválás használata között.

Egy 2003-ban közzétett tanulmány a mellrákos nőknek kiküldött kérdőívek válaszait vizsgálta. A kutató arról számolt be, hogy azok a nők, akiknél fiatalabb korban diagnosztizálták a mellrákot, azt mondták, hogy korábban használtak izzadásgátlót és korábban kezdték el borotválni a hónaljukat, és gyakrabban borotválkoztak, mint azok a nők, akiknél idősebb korban diagnosztizálták. A vizsgálat felépítése azonban nem tartalmazott mellrák nélküli nőkből álló kontrollcsoportot, és a szakértők kritizálták, hogy nem releváns ezeknek a hónaljhigiéniai gyakorlatoknak a biztonságossága szempontjából.

Röviddel ezután a Susan G. Komen Cancer Foundation, a National Cancer Institute és a BreastCancer.org egymástól függetlenül csatlakozott az ACS álláspontjának támogatásához. Az NCI kutatói, odáig mentek, hogy azt mondták, hogy “nincs tudomásuk semmilyen meggyőző bizonyítékról, amely összekapcsolná a hónalj alatti izzadásgátlók vagy dezodorok használatát és a mellrák későbbi kialakulását”. De nem minden kutató volt meggyőződve.

“A bizonyítékok hiánya nem bizonyíték a káros hatás hiányára”, és “ezeket a vegyi anyagokat naponta közvetlenül alkalmazzák, nagyon sok ember által, és az expozíció hosszú távú egészségügyi hatásai lényegében ismeretlenek” – mondta Philip W. Harvey toxikológus a WebMD-nek.

2004-ben és 2005-ben egy Dr. Philippa Darbre által vezetett és a Journal of Applied Toxicology, illetve a Journal of Inorganic Chemistry című folyóiratban közzétett két tanulmány összefüggést mutatott ki az alumínium alkalmazása és a kontrollálatlan DNS-mutációk – a daganatok növekedésének előfeltétele – között. Egy későbbi, 2007-es tanulmány azt sugallta, hogy az izzadásgátlók hozzájárulnak a szervezet fentebb tárgyalt alumíniumterheléséhez.

Ezeket a tanulmányokat más kutatók mind gyorsan megcáfolták, de nem túl jól. Michael Thun, az ACS epidemiológusa 2008-ban azzal érvelt, hogy “a vizsgálatok nem mutattak ki közvetlen kapcsolatot a parabének és bármilyen egészségügyi probléma között, beleértve a mellrákot is. Azt találták, hogy sok más vegyület van a környezetben, amelyek szintén utánozzák a természetesen termelődő ösztrogént”. Úgy folytatta, hogy “még ha a parabének valóban elősegítik is az ösztrogénfüggő daganatnövekedést, a kozmetikai használatból eredő kockázat “elenyésző” más ismert tumorpromóderekhez képest”.

És ismét 2009-ben egy újabb tanulmány hozta összefüggésbe a ftalátok és alumíniumsók használatát a mellrák kialakulásával, arra hivatkozva, hogy a vegyi anyagok képesek felhalmozódni a szervezetben és utánozni (vagy legalábbis felerősíteni) az ösztrogén hatásait. Összességében a Darbre megállapításainak reprodukálására tett kísérletek vegyes eredményeket hoztak, ami a jelenlegi kétértelmű körülményekhez vezetett e termékek biztonságosságát illetően.

Az e-cigarettákhoz hasonlóan tehát a zsűri még mindig nem döntött az általános biztonságosságukat illetően. Ha aggódik, hogy az izzadásgátlója valahol rákos daganatot fog szítani, akkor ne au naturale, hanem váltson egyen dezodorra. A liftben mindenki meg fogja köszönni.

Főcímkép: