A csikló messze az egyik legnehezebb szexuális téma, amiről valaha is írtam, mert kevés róla a tudományos információ.
Ne értsen félre, az interneten rengeteg “információ” érhető el a csiklóról, de ezeknek az információknak a többsége nem a valóságban gyökerezik.
Nem mint cinikus mondom ezt, hanem mint olyan ember, aki – szándék nélkül – részese volt a klitoriszról szóló téves információk terjesztésének.
Hadd kérjek előre bocsánatot azért, amit most megosztok veletek…
Bocsánat.
A csikló egyik nyilvánvaló és minden bizonnyal igaz pszichofizikai jellemzője az érzékenysége. És ennek bizonyítására én, valamint az internet általánosságban idéztem, hogy a csikló idegi innervációja kétszerese a péniszének – “8000 idegvégződés van a csiklóban, szemben a péniszben lévő csak körülbelül 4000 idegvégződéssel.”
Ez az állítás nem teljesen hamis; valóban, az emberi csikló gazdag érzékszervi idegi innervációval rendelkezik. De ez az állítás sem teljesen igaz. Az elsődleges hivatkozás, amelyből ez az állítás származik, az amerikai pszichiáter, Thomas Lowry The Classic Clitoris: Historic Contributions to Scientific Sexuality című könyve.
A pontos számok, amelyekről Lowry beszámol, 7.733 – 8.000 idegvégződés helyett a csiklóra vonatkozóan; és 4.033 – 4.000 idegvégződés helyett a péniszre vonatkozóan, amikor … a tehén és a juh csiklóját és péniszét írja le, nem pedig az emberi csiklót és péniszt.
Még egyszer elnézést kérek, ígérem, hogy a jövőben körültekintőbben fogok bánni a számokkal és a fajokkal.
A tény az, hogy a csiklóval kapcsolatos tudományos kutatási irodalom kimerítő áttekintése nem eredményez semmilyen tanulmányt az emberi csikló teljes idegi innervációjáról.
Egyszerűen fogalmazva, az EMBER klitoriszáról szóló – a valóságban gyökerező – információk parlagosak.
Ezt maga is bebizonyíthatja, ha felugrik az internetre, és megáll a Google Scholarban. A Google Scholar egy olyan keresőmotor, amely csak tudományos kutatási tanulmányokat tartalmaz. Írja be a Google Scholar keresőjébe a pénisz szót, és nézze meg, hány tanulmányt eredményez ez a keresés – több mint 600 000-et; most írja be a csikló szót, és nézze meg, hány tanulmányt eredményez ez a keresés – csak körülbelül 60 000-et.
Ez azt jelenti, hogy a tudósokat körülbelül tízszer jobban érdekli a péniszek tanulmányozása, mint a csiklóé.
Tudományos szempontból tudjuk, hogy az emberi pénisz átlagos hossza körülbelül öt hüvelyk, de a csikló iránti relatív érdeklődés ilyen mértékű hiánya mellett, vajon tudományosan ismerjük-e az emberi csikló átlagos hosszát?
Ahhoz, hogy megválaszoljuk ezt a kérdést és teljesen megértsük a mai tudósok érdeklődését a péniszek iránt a csiklóval szemben, közel 500 évet kell visszamennünk az időben.
Először a francia anatómus, Charles Estienne írta le tudományosan 1545-ben a Dissection Des Parties Du Corps Humain című könyvében, a klitorisz funkciójáról azt feltételezték, hogy a vizeléssel kapcsolatos.
Változatos szavakat, mint a Vénusz szúnyogja, Amoris dulcedo, kis oszlop és menyasszony, használtak a történelem során a klitoriszra utalva, míg maga a klitorisz szó a 17. századig nem volt széles körben használatos – mivel a görög “domb” és “dörzsölni” jelentésű szavakból származik.
De függetlenül a leírására használt szavaktól vagy a vele kapcsolatos anatómiai felfedezésektől, a klitorisz egész történelme során a férfiak úgy tekintettek rá, mint valami abnormálisra, amit el kell távolítani.
A francia sebészeti szöveg, a Chirurgie Francoise, amelyet Jacques Daléchamps tett népszerűvé a reneszánsz idején, például ezt állította a csiklóról:
“…amikor a nők más nők társaságában találják magukat, vagy a ruhájuk séta közben dörzsöli őket, feláll, mint egy férfi pénisz, és valóban arra használják, hogy más nőkkel játszanak, ahogy a férjeik tennék… Ezért le kell vágni, ahogy Aetius leírja.”
Flavius Aetius, egy 391-ben született római tábornok volt, aki arról írt, hogy a csiklóeltávolítás általános gyakorlat volt legalább az i. e. első századig visszamenőleg.
A csikló anatómiáját és működését csak a 19. század közepén írta le pontosabban Georg Kobelt német anatómus.
Még Kobelt viszonylag pontos, modern kori tudományos leírásai ellenére is folytatták azonban a tudomány és az orvostudomány emberei a klitorisz pszichés és fizikai eltávolítását az epilepszia, az elmebaj, a katalepszia és a hisztéria “gyógymódjai” nevében.
A beszélgetésterápia és a pszichoanalízis atyja, Sigmund Freud például 1905-ben megjelent, Három esszé a szexualitás elméletéről című könyvében azt állította, hogy a női öröm és orgazmus középpontjában a vagina áll.
És bár Freud tisztában volt azzal, hogy sok nő a klitoriszon keresztül él át orgazmust, ezeket az orgazmusokat éretlennek és “infantilisnek” nyilvánította. És azt mondta, hogy minden olyan nő, aki nem tudja érzékenységi központját a csiklóról a hüvelybe áthelyezni, frigid.
A 19. századi orvos-szülészorvos, Isaac Baker Brown még tovább vitte a csikló megvetését, a The Curability of Certain Forms of Insanity, Epilepsy, Catalepsy, and Hysteria in Females című könyvének fő tézisét védve azt állította, hogy “…a klitoridektómiák indokolt műtétek…amelyeket Hippokratész idejétől kezdve gyakoroltak, és azóta minden író újra és újra megemlíti őket.”
Mára, mint említettük, több mint 60 000 tudományos kutatás született a klitoriszról, mégis a legtöbb anatómia és élettan tankönyv hiányos leírást tartalmaz a klitorisz funkcióiról, és a klitorisz anatómiai leírásaikban gyakran csak a péniszhez viszonyítva szerepel.
Most már tudományosan tudjuk, hogy a csikló egyetlen célja a nő gyönyörködtetése, és a csiklóeltávolításnak semmilyen egészségügyi előnye nincs, mégis még mindig több mint 200 millió olyan lány és nő él ma, akinek már volt csiklóeltávolítása.
Most már tudjuk, hogy a csikló egy külső és egy belső szerv is. És a tudósok vitathatatlanul egyetértenek abban, hogy a csikló legalább öt részből áll.
Ez az öt rész a következő: az előburok, amely részben fedi a csikló makkját, a csikló makkja – amelyet a csikló fejének is neveznek – és a csikló teste, amely a csikló makkjából lép át.
A csikló ezen első három részének mindegyike külső, bár ez nőnként változik. Például egyes nőknél vagy csak a prepuka, vagy csak a glans a csikló szabad szemmel látható részei.
A csikló fennmaradó két része belső; a csikló teste a csikló szögletébe megy át; a csikló szöge pedig a csikló gyökerébe.
Megjegyezzük, hogy a csiklónak egyetlen teste van, és ez két szögletbe és két csiklógyökérbe megy át, amelyek körülveszik a hüvelyt.
Az anatómiát részben az teszi bonyolulttá, hogy úgy tűnik, harminc különböző neve van pontosan ugyanannak az anatómiai résznek. A csikló anatómiája sem kivétel ez alól a bonyolultság alól. A csikló gyökereit például gyakran nevezik corpus cavernosának. A corpus cavernosa végeit pedig crura néven emlegetik.
És bár vitatható, hogy a klitorisz részét képezik-e, több anatómus a klitorisz hatodik részének tekinti a klitoriszhagymákat, amelyeket vestibuláris hagymáknak is neveznek. A csiklóhagymák a csikló szögeiből lépnek át, és még a csikló gyökereinél is közelebb veszik körül a hüvelyt.”
A csikló anatómiájáról és funkciójáról még valamit el kell mondani:
Most már tudjuk, hogy a csikló a női anatómia normális része, amelynek normális élettani funkciója a gyönyör.
Hadd ismételjem meg, hogy világos legyen, a csikló a női anatómia normális része, amelynek normális fiziológiai funkciója a gyönyör.”
Nem vagyok biztos benne, hogy világosan fejeztem ki magam, a csikló a női anatómia normális része, amelynek normális fiziológiai funkciója a gyönyör.
Beszéljünk a csikló méretének részleteiről.
Mivel a csikló egy merevedő szerv, a fiziológiai izgalom és az izgalom befolyásolja a méretét; azonban a nő kora, súlya, magassága vagy az orális fogamzásgátló használata nincs hatással a csikló méretére.
A csikló normálisan kialakult mérete pedig – legyen az nagy vagy kicsi, kövér vagy vékony – nem befolyásolja a nő orgazmusra való képességét vagy orgazmusainak minőségét.
A glans klitorisz átmérője, 3 és 8 mm (.1 és 0,3 inch) között mozog, a klitorisz teste, 1 és 3 cm (.4 és 1,2 inch) között mozog, és a klitorisz gyökerei, 12 és 15 cm (4,7 és 6 inch) között mozognak. Ezeket a számokat összeadva egy átlagos méretű klitorisz 12,7 és 17,8 cm vagy 5 és 7 hüvelyk közötti hosszúságot kapunk.
Szóval most már tudja, hogy bár gyakran rejtve, pszichológiailag és fizikailag elnyomva, a csikló továbbra is a női gyönyör központja, amelynek mérete és ereje nagyobb, mint azt a legtöbb ember gondolná.
Buisson, O., Foldes, P., & Paniel, B.J. (2008). A klitorisz szonográfiája. Journal of Sexual Medicine, 5, 413-417.
Chalker R. (2000). A csikló igazsága: A titkos világ a kezed ügyében. New York: Seven Stories Press.
Dalechamps, J. (1573). Chirurgie Francoise. Lyon: Guillaume Rouille.
Kobelt, G. L. (1844). Die ma¨nnlichen und weibleichn Wollustorgane des Menschen und einiger Sa¨ugethiere. Freiburg.
O’Connell, H. E., Sanjeevan, K. V., & Hutson, J. M. (2005). A csikló anatómiája. The Journal of Urology, 174, 1189-1195.
Puppo, V. (2013). A csikló, a szeméremtestek és a kisajkak anatómiája és élettana a női orgazmus és a női szexuális diszfunkció megelőzésének áttekintésével. Clinical Anatomy, 26, 134-152.
World Health Organization (January 31, 2018). Female Genital Mutilation, https://www.who.int/news-room/fact-sheets/detail/female-genital-mutilation
…
Don Lucas a pszichológia professzora és a texasi San Antonio-i Northwest Vista College pszichológia tanszékének vezetője. Imádja a pszichológiát, a tanítást és a kutatást.
Ha tetszett ez a történet, akkor nézd meg Don videóit a YouTube-csatornáján, az 5MIweekly-n: https://www.youtube.com/channel/UCQFQ0vPPNPS-LYhlbKOzpFw/featured, kövesse őt az Instagramon @5MIweekly, és kedvelje őt a Facebookon: http://fb.me/5MIWeekly