A viking hajók
A vikingek hajói voltak a sikerük kulcsa. Bár az építési módszerek ugyanazok maradtak, a viking korban többféle hajótípust gyártottak és fejlesztettek ki.
A hosszúhajó a legismertebb ezek közül. Az izlandi és északi mondákból tudjuk, hogy ezeknek a hadihajóknak gyakran volt nevük, és a legfőbb fegyvernek és státuszszimbólumnak számítottak. Az Oseberg-hajó azt mutatja, hogy a hajókat gazdagon faragva is lehetett faragni – az ilyen díszítések a hajó szimbolikus értékét hangsúlyozták. A későbbi viking korszak hosszúhajói magasan specializált hajók voltak, amelyeket nagy sebesség elérésére és csapatok szállítására építettek. Hosszú, keskeny formájuknak köszönhetően gyorsak voltak a vízen, de a rakomány befogadóképessége is igen korlátozott volt. Általában csak egy heti ellátmánynak volt hely a fedélzeten, ami logisztikai követelményeket támasztott a viking expedíciókkal szemben.
Voltak azonban más típusú hajók is, amelyek ugyanolyan fontosak voltak a vikingek számára. A kereskedelmi hajó volt az egyik ilyen. A hadihajóhoz hasonlóan ezt a hajótípust is különböző méretekben gyártották. Ezek a kis hajóktól kezdve, amelyekkel a dán vizeken árut lehetett szállítani, egészen a nagy óceánjáró hajókig terjedtek, amelyek teherbírása elérte a 60 tonnát.
A viking korszak vége óta eltelt kb. 1000 év alatt elveszett a navigációval és az útkeresés képességével kapcsolatos tudás. A Hauksbók című norvég középkori írott forrásból tudjuk, hogy a tájékozódást földrajzi jellemzők alapján végezték, és hogy a hajósok a nap és a csillagok alapján is tájékozódtak. A nyílt tengeren a borult időjárás bizonyára gondot okozott a vikingeknek, másrészt azonban sokkal nagyobb természetismerettel rendelkeztek, mint mi ma. A vadon élő állatok például elárulhatták nekik a helyzetüket és a szárazföldtől való távolságukat. Ezek közé tartoztak a madárfajok, amelyek mindig bizonyos távolságon belül maradnak a fészkükhöz, és a vándorló bálnák.