John Danaher, aki nagyban felelős a lábzárak szemléletének megváltoztatásáért a mai Brazil Jiu-Jitsu kultúrában, létrehozott egy lábzárrendszert, amelyet most a “Danaher Death Squad” használ hihetetlen sikerrel a versenyeken és versenyeken világszerte. A ‘Danaher Death Squad’ neves tagjai közé tartozik Gordon Ryan, Garry Tonon és Nicky Ryan.
A csoport azért vált ismertté, mert hihetetlenül jól tudták kontrollálni ellenfeleiket a lábzár technikák segítségével. Danaher rendszere rendkívül hatékony, és magas szinten pánikot keltett a brazil Jiu-Jitsu közösségben, mert sok elit versenyző nem képes megérteni és kivédeni Ryan, Tonon és most a 16 éves Nicky Ryan lábtámadásait.
Szerencsére értékes betekintést nyerhettünk John Danaher módszertanába és gyakorlatába, amikor a múlt héten leült Joe Rogannal a Joe Rogan Experience MMA Show-ban.
Danaher hihetetlen kitartása, hogy gyakorlatilag megállíthatatlan lábzár technikákat alkosson, Dean Lister egyetlen mondatából eredt.
“Miért hagynád figyelmen kívül az emberi test 50%-át?”.
Lister, akit akkoriban az Achilles-zár technikák hatékonyságáért tartottak számon, furcsa módon felelős az egész “Danaher Death Squad” kampány elindításáért.
Amikor egy kíváncsi Danaher megkérdezte Listert arról a szokatlan hajlamáról, hogy Achilles-zárral próbálkozik és az ellenfél lábát támadja, Lister így válaszolt: “Miért hagynád figyelmen kívül az emberi test 50%-át?”. Danaher számára ez volt az a pillanat, ami mindent megváltoztatott.
Nézd, Lister nem egy technikát, módszert vagy akár egy bemutatót osztott meg Danaherrel, hanem egy olyan nézőpontot osztott meg, ami megváltoztatta a sportág megítélését, ahogy ő ismerte.
A brazil Jiu-Jitsu e megújult szemléletével Danaher elkezdte tanulmányozni a lábzárakat, és megpróbálta megérteni, miért ódzkodnak az emberek a technikák alkalmazásától.
Miért mellőzték?
Danaher hamar rájött, hogy akkoriban két fő kritika érte a lábzárakat:
- A lábzárak túl veszélyesek
- A lábzárak nem működnek
A Danaher szórakoztatására ez a két érv egyértelműen ellentmondott egymásnak is.
A lábzárak másik fő kritikája akkoriban az volt, hogy “helytelenül helytelen”. Danaher elmagyarázta Rogannek, hogy ugyanez a kritika vonatkozik sok más behódolásra is, beleértve például a karfeszítést és a guillotine fojtást full mountból.
A brazil Jiu-Jitsu négy lépése
De ami a legfontosabb, Danaher felfedezte, hogy a lábzárak egész koncepciója ellentétes a brazil Jiu-Jitsu hagyományos felfogásával.
Danaher elmagyarázta a négy különböző lépést, amit mindannyian (talán öntudatlanul) követünk:
- Fogd le az ellenfeled a földre
- Lépj át az ellenfeled veszélyes lábain
- Munkálkodj végig a csapások hierarchiáján, amelyek egyre inkább megérdemlik, hogy megüssék az ellenfeled és kárt okozzanak
- Támadj alávetéssel
Ez a négy lépés Danaher nézőpontja a Brazil Jiu-Jitsu alapjairól.
Miért vigyük ellenfelünket a földre? Danaher pontosan elmagyarázza, hogy azért viszünk valakit a földre, mert ezzel elveszítjük a robbanékony mozgások képességét és lehetőségét. Egész egyszerűen, azzal, hogy elveszed a lábakat egy harcostól, a harc egyik legveszélyesebb aspektusát veszed el.
Másrészt, a lábak továbbra is veszélyes akadályként maradnak meg minden brazil Jiu-Jitsu gyakorló számára. Természetesen visszaszerezhetik a védekezést és segíthetnek a nyomásgyakorlásban, de ahogy később felfedezzük, arra is kiválóan alkalmasak, hogy számos különböző lábzár technikával irányítsuk az ellenfelet.
Harmadszor, Danaher elmagyarázta, hogy a cél az, hogy a kitűzések hierarchiáján keresztül dolgozzuk fel magunkat. Figyeljük meg, hogy nem egyszerűen azt mondta, hogy “menj át a guardon”, ehelyett arról beszél, hogy olyan pozíciókba kell előrehaladni, amelyek egyre inkább attól függően érdemesek, hogy a támadó képes-e ütésekkel kárt okozni.
És végül, miután mindezeket a lépéseket elértük, csak ezután szabad megkísérelni a behódolást.
A rendszer megtörése
Danaher intenzív tanulmányai során rájött, hogy a lábzárak nem igazán illenek bele ebbe a fent vázolt hagyományos négylépéses módszerbe.
Nézd, a lábzárak többnyire alsó pozícióból jönnek, és nem titok, hogy ezeket a pozíciókat korábban alsóbbrendűnek tekintették. Szinte úgy tűnik, hogy a négylépéses folyamatot követve ellenkezik a céllal, hogy az ellenfél lábait támadjuk meg.
A lábzárakra így mindig is úgy tekintettek, mint egy utolsó lehetőségre – egy alávetési kísérletre, ha minden más kudarcot vallott. Emiatt a lábzárak megkísérlése azt is eredményezte, hogy az emberek azt gondolták, hogy “rossz” Jiu-Jitsu játékos vagy, mert nem tudtál domináns pozíciót biztosítani.
De a lábzárak mögötti folyamat, és stratégiák megértésével Danaher rájött, hogy nem csak azt kereste, hogyan lehet ezeket a technikákat alkalmazni, hanem valójában a sportág egész irányát változtatta meg.
A brazil Jiu-Jitsu mindig is a lábaktól a fej felé irányuló mozgásról szólt; mindig egy irányba ment. Ha megálltál, vagy nem tudtál átjutni, akkor újra kezdted.
De ha egyszer a lábzárakat is hozzáadtad a keverékhez, akkor a sport kétirányúvá vált. Ahelyett, hogy csak felfelé haladnál a testen, most már felülről lefelé mozoghatsz. Természetesen ez több alávetést is megnyit, mint a Brazil Jiu-Jitsu hagyományos stílusa.
Kontroll, nem pozíció
A Danaher tanulmányainak legfontosabb megállapítása az volt, hogy már nem a domináns pozíció, vagy egyáltalán a pozíció elérése a lényeg.
Sőt, a hangsúly hamarosan az irányítás elérésére helyeződött át, nem pedig egy adott pozícióra.
Danaher kifejtette, hogy a Brazil Jiu-Jitsu összes legdominánsabb alávetése domináns jellemzője az irányítás. Ezért olyan módszereket dolgozott ki az ellenfél lábainak támadására, amelyek nagyrészt az irányításon alapulnak.
És a mai napig Danaher rendszere nagyrészt az Ashi Garami pozíció körül forog, mert ez lehetővé teszi az ellenfél látványos irányítását.
Ez a fejlődés miatt sokan tévesen értelmezték a lábzár technikákat. Például ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy valaki kiváló a sarokhorogban, gyakran pontosabb azt mondani, hogy ügyes abban, hogy képes kontrollálni a pozíciót.
A Danaher kontrollról alkotott felfogásának másik fontos koncepciója a “Double Trouble” volt. Danaher elmagyarázta, hogy az ellenfél ellenállásának 90%-a egy lábzárkísérlettel szemben a “szabad” lábból származik, vagyis abból a lábból, amelyet nem támadnak. Ezért Danaher kifejti, hogy fontosabb a másik lábat kontrollálni, mint azt, amelyik veszélyben van. A “Double Trouble” az ellenfél mindkét lábának ellenőrzésére utal. Egy példa erre, ha háromszögzár van azon a lábon, amelyet támadsz, de a másik lábán is biztosítottál egy overhookot.