Folyamatosan új emberekkel találkozunk, számtalan helyen. Melyek lesznek ezek közül az emberek közül a romantikus partnereink, és mit számít, hogy hol találkoztunk? Egy átlagos nap folyamán a legtöbben közülünk biztosan találkoznak valakivel, akivel még soha nem találkoztak. Akár egy bevásárlótársunkkal futunk össze a közértben, akár egy közös barátunkon keresztül mutatkozunk be, állandóan idegenekkel kerülünk kapcsolatba. A legtöbb ilyen embert soha többé nem fogjuk látni, de néhány ilyen idegenből barátunk vagy akár romantikus partnerünk lesz.”
A partnerkeresés viszont olyan keresés, amibe sokan tudatosan vágnak bele. Az online társkereső oldalak kihasználják azt a tényt, hogy nem hagyatkozhatunk az idegenekkel való véletlenszerű találkozásokra, ha potenciális partnert keresünk. Ha szerencséje van, a virtuális világban történő szisztematikus keresés előállíthat egy valós életbeli romantikus partnert, aki szintén olyan valakit keres, mint Ön.
A párkapcsolat megtalálásának melyik megközelítése vezet a kívánt eredményhez? Meglepően kevés adat áll rendelkezésre a témában, talán azért, mert a kutatók csak most tudják nyomon követni az online kezdődött párkapcsolatok hosszú távú eredményeit. A régi elméletek a hasonlóságot állították szembe az “ellentétek vonzzák egymást” elmélettel arról, hogy mi eredményezi leginkább a kapcsolat stabilitását. Mindkettő a közelséget tartotta előnynek: Az egymás közelében élő emberek gyakran osztoznak más fontos kapcsolatokban is a szomszédság kialakulásához és stabilitásához vezető tényezők miatt. Más szóval, ha valaki az utca végén lakik, valószínűleg osztozik az Ön társadalmi státuszában, családi jövedelmében, esetleg faji vagy etnikai hovatartozásában. Ezek a tényezők tisztán szociológiai alapon összehozhatják az embereket, de néha ahhoz is vezetnek, hogy az emberek hasonló pszichológiai tulajdonságokkal rendelkeznek.
Ez azonban akkoriban volt. Ma már olyan módon fedezhetjük fel a virtuális közelséget, ami eddig soha nem volt lehetséges. A kérdés az, hogy a partnerekkel való találkozás újraírt szabályai megváltoztatják-e azt, ahogyan a párkapcsolati játékot játsszuk. A párkapcsolat kialakulását vizsgáló különböző legújabb tanulmányok olyan tényezőket vizsgálnak, mint a “kapcsolati orientáció” – a vágy, hogy egyáltalán legyen kapcsolatunk (DeCouto & Hennig, 2015) – és az altruizmus, vagyis az, hogy valaki hajlandó-e önmagát odaadni mások megsegítésére (Stavrova & Ehlebracht, 2015). Az online párkapcsolat kialakulásának egyik lenyűgöző tanulmányában Kotlyar és Ariely (2013) egy online társkereső oldalon sikerült tanulmányozniuk a nonverbális jelzéseket avatarok segítségével.
Azt a kérdést, hogy egy párkapcsolat kialakulásának melyik típusa viszi leginkább a hosszú távú elégedettségi stabilitás felé vezető útra, jelenleg nem állhatnak rendelkezésre adatok. Találhatunk azonban néhány kínzó utalást egy, a brit Daily Mailben megjelent felmérésben, amely egy online jegyértékesítő szolgáltatást, az Eventbrite-ot használta fel. Feltételezhetjük, hogy mivel a felhasználók nem kifejezetten társat kerestek, mint egy online társkereső oldalon, az eredmények a valós és a virtuális találkozási módok közötti tartományt ölelik fel. A tanulmányt nyilvánvalóan nem bírálták el, de talán egy jövőbeli tudományos vizsgálathoz adhat lendületet.
Vessünk egy pillantást az eredményekre: Az Everbrite 1000 felhasználója közül, akik arra a kérdésre válaszoltak, hogy hol ismerkedtek meg a párjukkal, a legnagyobb arányban az “Egyéb” kategóriát választották (27%). A többi kisebb kategóriát összeadva azonban csak 4% nyilatkozott úgy, hogy online ismerkedett meg a párjával. A személyes találkozás bizonyult a legjobb előrejelzőnek arra vonatkozóan, hogy ki fog hosszú távon elköteleződni egy kapcsolatban.
Az Everbrite felhasználói valóban olyan emberek, akik jegyet foglaltak élő eseményekre, így nem meglepő az az eredmény, hogy a sport (12%) és a zenei fesztiválok (11%) ilyen magasan szerepeltek ebben a felmérésben. A további főbb kategóriák közé tartoztak:
- Az oktatási, öregdiák- és jótékonysági események, amelyek együttesen 15%-ot tettek ki. Ennek van értelme, hiszen azok az emberek, akik ugyanabba az iskolába járnak, vagy ugyanazokat az ügyeket támogatják, valószínűleg hasonló szemléletűek és értékrendűek.
- A munkahelyi találkozás, akár közvetlenül a közös üzletben, akár a kapcsolatépítésen keresztül, szintén elég magasan szerepelt (18%).
- Egy kis, de szívós 1%, aki egy versenyen találkozott.
A következő kérdés az, hogy mit tesznek az emberek, amikor találkoznak egymással. Ebben a csoportban az újonnan megismertek körében a leggyakoribb tevékenység a telefonszám megosztása volt (35%). Valamivel ritkább volt a csókolózás (32%) vagy a kézfogás (25%). Néhányan bevallották, hogy lefeküdtek valakivel, akivel csak most találkoztak (16%), az igazán romantikusak (10%) pedig azt mondták, hogy ott és akkor estek szerelembe. (A legtöbb megkérdezett azonban azt állította, hogy a fentiek közül egyiket sem tette meg.)
Mennyire megbízhatóak ezek az eredmények? Végül is egy online felmérésben az emberek azt mondhatnak, amit akarnak. Lehet, hogy inkább nem vallják be, hogy online ismerkedtek meg a partnerükkel, talán feleslegesen szégyellik, hogy a való életben nem tudtak “találni” valakit. Másrészről viszont egy névtelen felmérés pontosan az a hely, ahol az embereknek nyugodtan be kellene vallaniuk szinte bármit. Nincs olyan ösztönzés a hazugságra, mint egy személyes interjúalany esetében, akit esetleg le akarnak nyűgözni.
A végeredmény
A valós élet felülmúlja a virtuális világot, mint a párkeresés módját. Ahogy a cikkben olvasható: “Az emberek túlnyomó többsége (92 százalék) inkább bemutatná új szerelmét a szüleinek, minthogy megváltoztassa a kapcsolati státuszát a Facebookon… Inkább a szoba túloldalán néznek össze először valakivel, minthogy barátkérést kapjanak a Facebookon.”
Úgy tűnik, a South Pacific dal, a “Some Enchanted Evening” (a szöveggel: “…you might meet a stranger, across a crowded room”) még mindig hat a mai bimbózó romantikusok körében, akárcsak az 1950-es években.
Ha új és teljesebb kapcsolatot keres, a legjobb megoldás az lehet, ha nyitott szemmel jár a környezetében élők felé, ahelyett, hogy egy társkereső alkalmazást görgetne. Sosem tudhatod, kit láthatsz.
Kövess engem a Twitteren @swhitbo a pszichológiával, az egészséggel és az öregedéssel kapcsolatos napi frissítésekért. Nyugodtan csatlakozzon a Facebook-csoportomhoz, a “Kiteljesedés bármely életkorban” csoporthoz, hogy megvitassa a mai blogot, vagy további kérdéseket tegyen fel ezzel a bejegyzéssel kapcsolatban.
- Do Couto, L., & Hennig, K. H. (2015). A nők kapcsolati orientációjának többféle aspektusa és szerepük a párkapcsolat kialakulásának folyamatában. Personality And Individual Differences, 77137-142. doi:10.1016/j.paid.2014.12.052
- Kotlyar, I., & Ariely, D. (2013). A nonverbális jelzések hatása a kapcsolatépítésre. Computers In Human Behavior, 29(3), 544-551. doi:10.1016/j.chb.2012.11.020
- Stavrova, O., & Ehlebracht, D. (2015). A romantikus kapcsolat kialakulásának longitudinális elemzése: A proszociális viselkedés hatása. Social Psychological And Personality Science, 6(5), 521-527. doi:10.1177/1948550614568867