Okosabb vagy, mint egy nyúl?
Valószínűleg úgy érzed, hogy igen. De pontosan milyen szempontból? Laurel Carney idegtudósok és kollégái arról számolnak be, hogy a nyúl agya furcsa módon nem hatékony – és feltételezik, hogy az emberi agy jobb: Suboptimal Use of Neural Information in a Mammalian Auditory System
Carney és munkatársai megállapították, hogy a nyulak nem túl jók a hangok egy bizonyos tulajdonságának, az úgynevezett amplitúdómodulációnak a hallásában. A modulált és modulálatlan hangok megkülönböztetésére betanított nyulak (a helyes válaszokért ízletes tápot kaptak) csak akkor tudtak sikerrel járni, ha a moduláció mértéke meglehetősen magas volt. Az emberek sokkal gyengébb modulációt is érzékelnek.
Ez önmagában talán csak azt jelenti, hogy a nyulak füle nem érzékeli olyan jól ezeket az ingereket, mint a miénk. Carney és munkatársai azonban döntő módon megállapították, hogy a nyulak agya valójában kódolja a szükséges információt ahhoz, hogy ugyanolyan jól teljesítsenek, mint az emberek.
Rögzítő elektródák segítségével megállapították, hogy a nyulak inferior colliculus IC-je valóban reagál az ember által érzékelhető alacsony szintű amplitúdómodulációra. Az IC azonban meglehetősen finom módon teszi ezt, a moduláció jelenléte különbséget okoz a sejtek tüzelésének időzítésében (szinkronitásában).
Kizárólag a moduláció magasabb szintjeinél kezdenek az IC sejtjei reagálni a modulációra a tüzelés általános sebessége szempontjából. Úgy tűnik, hogy a nyulak képesek ezt hallani. Ezek a grafikonok mutatják az eredményt: a grafikon felső része kevesebb modulációt, azaz nehezebb feladatot mutat.
A fekete vonal az emberi viselkedési teljesítményt mutatja, míg az alsó, azaz rosszabb szürke vonal a nyúlét. A kék pontok az egyes nyúl IC sejtek modulációra adott tüzelési válaszát mutatják; látható, hogy a legérzékenyebb sejtek elég jól megfelelnek a nyúl viselkedési teljesítményének.
A piros pontok azonban azt mutatják, hogy sok nyúl sejt ennél sokkal érzékenyebb volt a modulációra – ha figyelembe vesszük tüzelésük szinkronitását. A legjobb nyúlsejtek paradox módon jobban teljesítették a feladatot, mint maguk a nyulak, és megközelítették az emberi teljesítményt.
Ez felveti azt a lenyűgöző gondolatot, hogy azért vagyunk jobbak a nyulaknál az amplitúdómoduláció hallásában, mert az agyunk jobban ki tudja használni ugyanazt az idegi információt – hogy valahogy mi le tudjuk fordítani az idegi szinkronitást viselkedésre, míg a nyulak nem (ebben az esetben.)
Ez azonban mind hipotetikus, mert Carney és munkatársai nem az emberi inferior colliculusról készítettek felvételeket. Lehet, hogy mi ugyanúgy a tüzelési sebességre támaszkodunk, nem pedig a szinkronitásra, mint a nyulak, csak a mi IC-nk könnyebben reagál megváltozott tüzelési sebességgel. Carney és munkatársai azt írják, hogy ez valószínűtlen, de nem tudják kizárni.
Mégis, ha feltételezzük, hogy jobban tudjuk hatékonyan felhasználni az idegi információt, lehet ez egy általános magyarázat arra, hogy az emberek miért tűnnek okosabbnak a nyulaknál – vagy akár más állatoknál? Megalapozhatná ez az “emberi egyediséget”? Valószínűleg nem (és a szerzők biztosan nem ezt állítják.) De mindenképpen elgondolkodtató tanulmány.
Laurel H. Carney, & et al (2014). A neurális információ szuboptimális felhasználása az emlősök hallórendszerében Journal of Neuroscience DOI: 10.1523/JNEUROSCI.3031-13.2014