STEVE INSKEEP, HOST:
Most sokan észrevették ezt – amikor rájössz, hogy valami fontos hiányzik az életedből, az agyad csak arra az egy dologra tud koncentrálni. Talán a pénz az, ami hiányzik, vagy az idő, vagy a szerelem, vagy csak a legújabb kütyü, ami másoknak látszólag megvan. Két kutató azt vizsgálta, hogyan reagálunk a hiányra, ahogy ők nevezik. Azt mondják, a szűkösség életünk számos aspektusát érinti. Itt van az NPR társadalomtudományi tudósítója, Shankar Vedantam.
SHANKAR VEDANTAM, BYLINE: Hat évvel ezelőtt Brandi Drew egy michigani idősek otthonában dolgozott. Több mint egy évtizede volt a munkaadójánál. Egy nap hibát követett el.
BRANDI DREW: Csak siettem haza, ennyi volt minden, mert a bölcsőde 6 órakor zár. 5 órakor végzek. Talán 10 mérföld volt az út, forgalmas környéken, és tudtam, hogy pelenkáért kell mennem, és úgy gondoltam, az lesz a legegyszerűbb, ha felveszem őket, mielőtt elviszem a gyereket.
VEDANTAM: Brandi tehát megállt egy boltnál, felvette a pelenkákat, és behúzta a hitelkártyáját az önkiszolgáló pénztárnál. Csak később jött rá, hogy rossz kártyát használt, nem a sajátját, hanem a céges hitelkártyát.
DREW: A felettesem behívott, és azt mondta, hé, mi ez a vásárlás? Szóval ha nem mondott volna semmit, nem hiszem, hogy ezt észrevettem volna.
VEDANTAM: Brandi úgy gondolta, hogy egy bocsánatkérés és egy magyarázat elég lesz. A főnöke nemet mondott. Brandit kirúgták.
DREW: Én csak sírtam. Vagy egy egész napig sírtam, mert nem tudtam elhinni. Nem akartam hazamenni és elmondani a gyerekeimnek, hogy mi történt. Nem akartam elmondani a férjemnek, hogy mi történt. Egyszerűen nem tudtam, mit tegyek. Úgy éreztem – úgy éreztem, hogy kudarcot vallottam szülőként, mert nem mutattam jó példát, még ha hiba is volt.
VEDANTAM: Brandi próbált pénzt keresni alkalmi munkákkal, de a stressz egyre nőtt. Hogy meg tudjon élni, rendelt egy új hitelkártyát. Aznap, amikor megérkezett, egyenesen a Wal-Martba rohant.
DREW: És vettem, mondjuk, egy családi méretű vécépapírt, egy családi méretű mosószert. Mintha egyszerre vásároltam volna fel mindent, ahelyett, hogy csak a biztonság kedvéért tartottam volna kéznél. Szóval, az első pár napban, amikor nálam volt, inkább kimerítettem, minthogy vészhelyzet esetére tartogattam volna.
VEDANTAM: Abban a pillanatban, ahogy kimerítette a hitelkártyát a szükséges háztartási kellékekre, Brandi megfeledkezett olyan dolgokról, amelyek valamivel kevésbé sürgetőek voltak.
DREW: Amire nem gondoltam, hogy mi van a benzinpénzzel? Nem gondoltam arra, hogy mennyibe fog kerülni a benzin. Ez volt a legnagyobb dolog. Mindig nehéz volt a benzin.
VEDANTAM: És persze ott volt maga a hitelkártya számla.
DREW: Mire kifizettem, már több mint 800 dollár volt egy 500 dolláros kártyáért.
VEDANTAM: Brandi mindig is óvatos és lelkiismeretes volt. Akkor miért követte el ezeket a hibákat? Az egyik magyarázat – a szűkösség pszichológiai jelensége.
SENDHIL MULLAINATHAN: Amikor szűkösség van, és ez szűkösségi gondolkodásmódot hoz létre, ez bizonyos viselkedési formákhoz vezet, amelyek rövid távon segítenek a szűkösség kezelésében, de hosszú távon csak rontanak a helyzeten.
VEDANTAM: Ő Sendhil Mullainathan, a Harvard közgazdászprofesszora. Néhány évvel ezelőtt ő és Eldar Shafir, a Princeton pszichológiaprofesszora egy hipotézis kutatásába kezdett. Ez így szólt: ha valamit nagyon akarunk, akkor megszállottan elkezdünk rá koncentrálni. Ha éhes vagy, nehéz másra gondolni, mint az ételre, ha kétségbeesetten szegény vagy, állandóan azon aggódsz, hogy miből fogsz megélni. A hiány egyfajta alagútlátást eredményez, és ez magyarázza, hogy amikor gödörben vagyunk, gyakran szem elől tévesztjük a hosszú távú prioritásokat, és még mélyebbre ássuk magunkat. Itt van Sendhil.
MULLAINATHAN: Mi van, ha nem arról van szó, hogy a szegény emberek valahogyan hiányosak, hanem arról, hogy a szegénység mindenkit kevésbé képessé tesz, hogy ez a – hogy te és én holnap, ha szegények lennénk, hirtelen ugyanez lenne a hatás, hogy a szegénység bizonyos értelemben megváltoztatja a gondolkodásunkat?
VEDANTAM: Természetesen, ha ez a hipotézis igaz, akkor…
MULLAINATHAN: Ugyanannak a személynek, amikor szegény, egészen más kognitív képességekkel kellene rendelkeznie, mint amikor gazdag. Szóval hogyan tesztelnénk ezt? Nos, sajnos nincs annyi pénzünk, hogy szegény embereket gazdaggá tegyünk, de a cukornádtermelők tulajdonképpen egy természetes kísérletet hoznak létre számunkra.
VEDANTAM: Így van – az indiai cukornádtermelők. Ezek a gazdák, mint kiderült, évente csak egyszer kapnak fizetést, közvetlenül a betakarítás után.
MULLAINATHAN: A hónap, miután megkapják ezt a jövedelmet, elég gazdagok. De mint bárki, aki egyszerre kap egy hatalmas összeget, a pénzt egy kicsit túl gyorsan elköltik. És így a betakarítási ciklus végére viszonylag szegények lesznek. Tehát most ugyanaz a személy egy hónappal az aratás előtt szegény, egy hónappal az aratás után pedig jómódú.
VEDANTAM: Sendhil és Eldar tesztelte a gazdák hosszú távú gondolkodását, amikor nem volt pénzük, és amikor sok pénzük volt. Az eredmények megdöbbentőek voltak.
MULLAINATHAN: Hatalmas különbséget találtunk. Tehát azt találtuk, hogy a betakarítás után, amikor jómódúak, sokkal jobban tudják kontrollálni az impulzusokat.
VEDANTAM: Hogy világos legyen, nem arról van szó, hogy a szegény emberek a közvetlen szükségletekre koncentrálnak, mert csak erre akarnak gondolni. Ez minden, amire gondolni tudnak. A szűkösség foglyul ejti az elmét. Sőt, a szűkösség által keltett alagútlátás valójában csökkentheti az IQ-teszteken nyújtott teljesítményt.
MULLAINATHAN: Egyszerűen fogalmazva, szegénynek lenni olyan, mintha az ember épp most húzta volna végig az éjszakát.
(ZENE)
VEDANTAM: Évekbe és apró lépésekbe került, de végül Brandi Drew megtalálta a kiutat a szűkösség csapdájából. Munkát talált, és beiratkozott pénzügyi tanácsadásra. Megtanulta, hogyan használjon jelzéseket és emlékeztetőket, hogy a közvetlen szükségletei és vágyai mögé nézzen.
DREW: Most már van egy naptáram, amibe mindent felírok, hogy biztosan a megfelelő napon és időben fizessem ki a dolgokat.
VEDANTAM: Sendhil és Eldar szerint a szűkösség pszichológiai hatásai az élet számos területén megfigyelhetőek, a magányos embereknél, akiknek nincs társaságuk, még a nagyon elfoglaltaknál is, akiknek nincs idejük. Mindezekben az esetekben – érvelésük szerint – az embereknek fel kell ismerniük, hogy ha valamiből nincs elég, az olyan mániákusan rövid távú megoldásokra összpontosít, hogy szem elől tévesztjük a prioritásainkat. Ezekben a pillanatokban, mondják, fontos felnézni, észrevenni, hogy egy alagútban vagyunk. Shankar Vedantam, NPR News.
(ZENE)
INSKEEP: Shankar Vedantamból nincs hiány. Ha többet szeretnél róla, ő a Hidden Brain című podcast házigazdája.
Copyright © 2017 NPR. Minden jog fenntartva. További információkért látogasson el weboldalunk felhasználási feltételei és engedélyek oldalaira a www.npr.org címen.
Az NPR átiratokat a Verb8tm, Inc. az NPR szerződött vállalkozója készíti sürgős határidőre, és az NPR-rel közösen kifejlesztett, szabadalmaztatott átírási eljárással állítják elő. Ez a szöveg nem feltétlenül a végleges formája, és a jövőben frissülhet vagy átdolgozható. A pontosság és a rendelkezésre állás változhat. Az NPR műsorának hiteles felvétele a hangfelvétel.