Forrás: Pablo Neruda
Most éjjel a legszomorúbb sorokat tudom írni.
Írd például: “Az éjszaka szilaj
és a kék csillagok remegnek a távolban.’Az éjszakai szél forog az égen és énekel.
Még ma éjjel meg tudom írni a legszomorúbb sorokat.
Szerettem őt, és néha ő is szeretett engem.Az ilyen éjszakákon, mint ez, a karjaimban tartottam
Újra és újra megcsókoltam a végtelen ég alatt.Valamikor szeretett engem, és én is szerettem őt.
Hogy nem lehetett volna szeretni nagy, mozdulatlan szemeit.Ma éjjel a legszomorúbb sorokat írhatom.
Kontextus
Ez a részlet Pablo Neruda “Ma éjjel a legszomorúbb sorokat írhatom” című verséből való (1924).
Ez a vers az elveszett szerelemről szól. Mint Adele, Neruda is a mélyben hempereg. Nagyon belezúgott ebbe a hölgybe, de most már mindennek vége. De a jó hír az, hogy ma este végre túlléphet rajta. Persze, lehet, hogy egy darabig csak búslakodott, de most le fogja írni az összes szomorú érzését, és egyszer s mindenkorra kiadja magából. Valószínűleg ezért ismételgeti újra és újra ezt a sort – ma este végre vége lesz mindennek. A vers azzal a kijelentéssel zárul, hogy “ezek az utolsó versek, amelyeket neki írok”.
Ezzel a lezárással, Pablo. Valószínűleg amúgy is túl jó voltál neki.”
Hol hallottad
Minden szomorú este alkalmas arra, hogy ezt az idézetet használd. Hey, we’ve all have been there.
Pretentious Factor
If you were to drop this quote at a dinner party, would you get an in-unison “awww” or would everyone roll their eyes and never invitation you back back? Itt van, egy 1-10-es skálán.
Oké, teljesen együtt érzünk veled, de ne legyél túl emós, különben komolyan fel kell emelnünk a nagyképűségi szintet.