A háztartási alkalmazottak az informális foglalkoztatásban dolgozó globális munkaerő jelentős részét teszik ki, és a legkiszolgáltatottabb munkavállalói csoportok közé tartoznak. Magánháztartásoknak dolgoznak, gyakran egyértelmű munkafeltételek nélkül, semmilyen könyvben nem szerepelnek, és ki vannak zárva a munkaügyi jogszabályok hatálya alól. Jelenleg világszerte legalább 67 millió háztartási alkalmazott van, a gyermek háztartási alkalmazottakat nem számítva, és ez a szám folyamatosan növekszik a fejlett és a fejlődő országokban. Bár jelentős számú férfi dolgozik az ágazatban – gyakran kertészként, sofőrként vagy komornyikként -, az ágazat továbbra is erősen elnőiesedett: a háztartási alkalmazottak 80 százaléka nő.
A munkájuk olyan feladatokat foglalhat magában, mint a ház takarítása, főzés, mosás és vasalás, a gyermekek, illetve az idős vagy beteg családtagok gondozása, kertészkedés, házőrzés, vezetés a család számára, vagy akár a háziállatok gondozása.
A háztartási alkalmazott dolgozhat teljes vagy részmunkaidőben; lehet egyetlen háztartás vagy több munkaadó alkalmazásában; lakhat a munkaadó háztartásában (bentlakásos munkavállaló) vagy élhet saját lakásában (kintlakásos). A háztartási alkalmazott dolgozhat olyan országban is, amelynek nem állampolgára, így a háztartási alkalmazottat migráns háztartási alkalmazottnak nevezik.
A háztartási alkalmazottak jelenleg gyakran nagyon alacsony bérekkel, túl hosszú munkaidővel küzdenek, nincs garantált heti pihenőnapjuk, és időnként ki vannak téve fizikai, mentális és szexuális bántalmazásnak, illetve a mozgásszabadság korlátozásának. A háztartási alkalmazottak kizsákmányolása részben a nemzeti munkaügyi és foglalkoztatási jogszabályok hiányosságainak tudható be, és gyakran tükrözi a nem, faj és kaszt szerinti megkülönböztetést.