Immunterápia

ALLERGEN IMMUNOTERÁPIA

vagy “AIT”, “ALLERGEN SPECIFIC IMMUNOTHERAPY”, “ASIT”

(eredeti grafika: marvistavet.com)

Az allergénspecifikus immunterápia, közismert nevén az “allergia injekciók”, a levegőben terjedő allergiák kezelésének leghatékonyabb módjává vált, és néha tartós gyógyulást is eredményez. Ez csodásan hangzik, de költségekkel jár, ráadásul általában egy évbe telik, mire eredményt érnek el, és nem segít azon a háziállaton (vagy emberen), aki éppen most tapasztalja a tüneteket. Az allergénspecifikus immunterápia vagy “ASIT” egy speciális, egyedileg előállított szérum használatát jelenti, amelyet kis mennyiségű allergén (fehérjék, amelyekkel szemben a személy vagy a háziállat reagál) felhasználásával állítanak elő. A páciens időszakonként fokozatosan növekvő mennyiségű allergénből álló injekciókat kap, amíg el nem éri a fenntartó szintet. Ez az allergiakontroll módszer a páciens saját immunrendszerét használja gyógyszerek helyett az allergia tüneteinek kezelésére. Furcsának tűnhet, hogy valakinek éppen azokkal az anyagokkal való injekciózása, amelyekre allergiás, hasznos lehet, de valójában működik. A levegőben terjedő allergiák minden más terápiája alapvetően a tünetek elnyomására irányul; az allergénspecifikus immunterápia az egyetlen olyan terápia, amely ténylegesen az immunológiai betegség ellen hat. Minél korábban kezdik el az allergiás beteg életében az ASIT-et, annál jobbak az eredmények, és az ASIT során rendszeres újraellenőrzésekre van szükség.

MIT VÁRJUNK AZ IMMUNOTERÁPIÁTÓL

Azzal kapcsolatban, hogy mit várhatunk az allergiás injekcióktól, van néhány pont. Először is fontos tisztában lenni azzal, hogy az ASIT csak egy része lehet a terápiának. Az immunterápiában részesülő kutyák körülbelül fele kiválóan reagál, és nem igényel további terápiát. Körülbelül 25%-uknak azonban részleges lesz a válasza, ami azt jelenti, hogy javulni fog, de továbbra is szükségük van a viszketés csillapításának más formáira a tünetek ellenőrzéséhez. Körülbelül 25%-uk egyáltalán nem reagál, és lényegében “vissza kell térni a tervezőasztalhoz” a tünetek ellenőrzését illetően. Ha az immunterápiát a viszketés enyhítésének más formáival kombinálják, még jobb eredményeket érnek el.

Egy évig is eltarthat annak megállapítása, hogy a háziállat reagál-e.

Sok ember azzal az elképzeléssel indul el viszkető háziállatával az állatorvosi bőrgyógyászhoz, hogy az immunterápia azonnali hatást fog kifejteni, pedig mi sem állhatna távolabb az igazságtól. Az immunterápia hetekig-hónapokig tart, mire hatni kezd, és az ember inkább a “következő szezonra” tervez, mint az ebben az allergiaszezonban jelentkező problémákra.

Az immunterápia nem fog segíteni az ételallergiás betegeken.
Az ételallergiás betegnek ételkísérletre van szüksége, nem allergiás injekciókra.

Nagyon valószínű, hogy hetente legalább néhányszor injekciót kell adnia kedvencének. Ez valójában nem nehéz, de tisztában kell lennie azzal, hogy valószínűleg tűkkel kell majd szúrni.

Ez egy “allergiateszt”

Az “allergiateszt” kifejezés egyfajta félreértés. Mire a beteg eljut ebbe a szakaszba, a klinikai megjelenés alapján már eléggé biztosak vagyunk benne, hogy légúti allergiája (atópiás dermatitis) van. Az általunk most ismertetésre kerülő vizsgálat nem egy olyan teszt, amellyel megállapítható, hogy a beteg allergiás-e vagy sem. Valójában még az is némi ugrás, ha azt mondjuk, hogy a beteg allergiás a reakciókat kiváltó anyagokra. A vizsgálatot azért végezzük, hogy felmérjük a bőr immunológiai reakcióit, hogy meghatározzuk, mely anyagok lennének a legjobb összetevők egy allergiaszérumhoz és/vagy mely anyagokat lenne a legjobb elkerülni. Ha egy anyag a vizsgálat során reakciót vált ki a bőrben, vagy a vérben nagy mennyiségű ellenanyaggal korrelál, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kutya viszket.

INTRADERMÁLIS BŐRTESZTÉS A vizsgálat történhet “intradermális bőrteszttel” vagy “in vitro” (vérvizsgálat). A bőrpróbához (“IDST”) a beteget szakemberhez kell irányítani, vagy legalábbis olyan személyhez, aki elegendő bőrpróbát végez ahhoz, hogy megfelelő allergéngyűjteményt tartson fenn a vizsgálathoz. A páciensnek egy ideig nem kell viszketés elleni gyógyszereket szednie (hogy mennyi ideig, az attól függ, hogy milyen gyógyszerekről van szó, és mit javasol az adott bőrgyógyász), a bőr egy területét le kell borotválni, és egy pontrácsot kell rajzolni a bőrre, hogy megjelölje, hová kerülnek az allergének. Szedációra általában nincs szükség, de ez természetesen a betegtől függ. Kis mennyiségű allergént fecskendeznek a bőrbe (az allergének kiválasztása régiónként és közösségenként változik, attól függően, hogy milyen pollenek és növények gyakoriak), valamint egy sóoldatos kontrollt (amely meghatározza, hogy milyen a reakció hiánya) és egy tiszta hisztaminmintát (amely meghatározza, hogy milyen az erős reakció). Néhány perces inkubációs idő után a bőr reakcióit osztályozzák. A legerősebb reakciókat kiváltó allergéneket választják ki a szérumba.

Kutyán végzett intradermális bőrteszt leolvasása (Fotóhitel: Carol Foil via Wikimedia Commons)

(Fotóhitel: CDC Public Health Image Library)

BLOOD (VAGY “IN VITRO”) TESTING Az in vitro vizsgálat nem igényel speciális felszerelést, például allergéngyűjtőt. Ehelyett vérmintát küldenek egy laboratóriumba elemzésre, és általában nem szükséges visszatartani a viszketés elleni gyógyszereket. A laboratórium az “IgE” osztályba tartozó antitesteket vizsgálja a vérből, mivel ezek az antitestek okozzák az allergiás tüneteket. A vérből különböző pollenek, fűfélék, poratka és egyéb levegőben terjedő anyagok elleni IgE antitesteket vizsgálnak. A szérumba azokat az anyagokat választják ki, amelyek a legnagyobb mennyiségű IgE-t generálták. Az, hogy melyik vizsgálati módszer a legjobb, erősen vitatott. Sok bőrgyógyász bőr- és vérvizsgálatot is végez a betegeken, hogy eldöntse, mely allergének kerüljenek a hiposzenzibilizációs szérumba. Egyes szakemberek a bőrtesztet tartják a legjobbnak, és minden bizonnyal a bőrteszt a hagyományos. Mások határozottan az “in vitro” (vér) tesztek mellett érvelnek. Azt gondolnánk, hogy mindkét tesztnek azonos eredményt kell adnia, de ez ritkán van így. Függetlenül attól, hogy melyik tesztet alkalmazzák, egy speciális céget vesznek igénybe, hogy elkészítse a szérum fiolát az adott beteg számára. Meg kell jegyezni, hogy sem a bőrteszt, sem a vérvizsgálat nem ad értelmezhető eredményeket az ételallergiák tekintetében. Az ételallergia értékeléséhez diétás vizsgálatra van szükség, és az IgE kimutatása a vérben egy élelmiszer-anyaggal szemben nem jelzi az adott anyaggal szembeni ételallergia meglétét.

Az injekciók beadása

Az allergén dózisát PNU (protein nitrogén egység) nevű egységekben fejezik ki. A felhasználandó szérum kezdeti fiolái a leggyengébbek lesznek (talán 1000-2000 PNU/ml). A beteg idővel egyre nagyobb mennyiségű allergént kap, és végül egy fenntartó injekciós üveggel fejezi be, amely akár 20 000 PNU/ml koncentrációjú is lehet.) Általában az injekciókat hetente kétszer kezdik, és végül kéthetente lehet beadni.

Elég sokféle adagolási protokollt lehet választani. Ideális esetben a tulajdonos otthon adja be az injekciókat, de ha ez nem lehetséges, az állatot be lehet vinni a kórházba az allergiás injekciókra. A tulajdonos kap egy ütemtervet, amely megmutatja, hogy az egyes injekciókat mikor és mennyit kell beadni. A mennyiségek addig növekednek, amíg el nem érkezik az idő a következő injekciós üvegre, ahol az allergének koncentrációja nagyobb.

videó, amely bemutatja, hogyan kell injekciót adni a kutyának
(Video from Expert Village via YouTube.com)

Várja, hogy a szérum felírásakor alaposan kioktassák az injekciók beadásának művészetéről. Elsőre ijesztőnek tűnhet, de nagyon egyszerű. Hasznos, ha a háziállat az injekciók után különleges jutalmat kap. A használt tűket a szokásos szemétbe lehet dobni, de hasznos, ha egy műanyag vagy fémtartályba (például folyékony mosószeres flakonba vagy zárt kávésdobozba) helyezzük őket, nehogy véletlenül átszúrja őket.

KALIFORNIA KÜLÖNLEGES SZABÁLYAI

2008. szeptember 1-je óta tilos a használt fecskendőket a normál szemétbe dobni, még akkor is, ha vastag műanyag edényben vannak. Ehelyett a használt tűket egy speciális tűgyűjtő központba kell visszavinni, vagy egy speciális “postán feladott” éles vagy hegyes eszközökkel kapcsolatos tárolóedényt kell használni. Kaliforniában az orvosi hulladékokat speciális orvosi hulladéklerakókba kell szállítani. A legtöbb esetben az is elfogadható, ha a tűket az állatorvosi rendelőbe viszik ártalmatlanításra. További információért kattintson ide.

Az injekciókat úgy kell időzíteni, hogy az állatot az injekció beadása után 30-60 percig megfigyelhessük, hogy figyeljük a reakciókat. Bármilyen reakciót jelenteni kell az állatorvosnak a következő injekció beadása előtt. A súlyos reakciók ritkák (a betegek kevesebb mint 1%-ánál jelentkeznek), de azért fel kell tudni ismerni őket.

Súlyos, azonnali beavatkozást igénylő reakciók

• Csalánkiütés
• Az arc duzzanata
• Hányás vagy hasmenés
• Kollapszus

Nem olyan súlyos reakciók, amelyeket még mindig jelenteni kell

.
• Viszketés
• Fásultság
• Az injekció beadásának helyén jelentkező duzzanat
• Túlzott zihálás
• Gyakori nyelés
• Lármás gyomor/bélhurut

A reakciók valószínűleg a protokoll valamilyen módosításához vezetnek. Győződjön meg róla, hogy megértette, mikor kell visszatérnie az esetleges újraellenőrzésekre. Az ASIT az atópiás dermatitisz preferált kezelése, és a legnagyobb potenciállal rendelkezik a hosszú távú hatékonyság szempontjából, ritka mellékhatásokkal.

Az ALLERGENSPEZIFIKUS IMMUNOTERÁPIA MÁS VÁLTOZÁSAI:

RUSH THERAPIA: A hagyományos allergénspecifikus immunterápia hat hónaptól egy évig is eltarthat, mielőtt egyáltalán meg lehet mondani, hogy működik. Mi van, ha a beteg egyszerűen nem tud ennyit várni? A Rush terápiával az első 12 injekciót hat hét helyett hat óra alatt adjuk be. A beteget ez idő alatt a kórházban szorosan figyelni kell a reakciókra (csalánkiütés, viszketés, duzzanat vagy akár olyan súlyos dolog is előfordulhat, mint az anafilaxiás sokk, és az orvosnak ott kell lennie, hogy az esetleges reakciókat azonnal gyógyszerekkel visszafordítsa). A “rohanó” időszak után a beteg egy-két hét múlva belevághat a fenntartó kezelésbe. Bár a reakció kockázata megnő, ha az allergéneket túl intenzíven adjuk az érzékeny betegnek, az eljárás biztonságosnak tűnik, és néhány bőrgyógyászati szakrendelőben valóban ez a választott módszer. Ha az allergénspecifikus immunterápiának ez a változata érdekli, egyeztessen a háziállat szérumkészítését felügyelő orvossal.

SUBLINGUÁLIS IMMUNOTERÁPIA (“SLIT”): Míg az immunterápiának ez a változata a humán allergológusok számára már jó ideje elérhető, az állatorvosi gyakorlatban viszonylag újdonságnak számít. Ebben a helyzetben egy szájon át szedhető készítményt alkalmaznak naponta, néha naponta többször is, és nincs koptatási ütemterv, mint az injekciók esetében. Ez a módszer hasznosnak bizonyult azoknál a kutyáknál, amelyek nem reagáltak az injekciós immunterápiára (a hagyományos injekciós terápiában sikertelen kutyák 50%-a jól reagált a szublingvális terápiára). A szublingvális technika olyan gazdik számára is előnyösebb lehet, akik nem szívesen használnak tűket. Az anafilaxiás sokk kockázata a hagyományos injekciókhoz képest a szublingvális technikával csökkenthetőnek tűnik. A SLIT injekciós üvegek nem igényelnek hűtést, ellentétben az injekciós üvegekkel. Fontos, hogy a páciens ne nyelje le a SLIT allergénjeit, ezért a készítmény nem adható az ételbe, és a háziállat a készítmény beadása után egy ideig nem etethető. A SLIT kezeléseket naponta egyszer vagy kétszer adják, míg az injekciókat sokkal ritkábban (a fenntartási fázisban 2 hetente).

(Fotóhitel: ACTTAllergyDrops via YouTube.com)

Meg kell említeni, hogy az injekciókkal nem jól bíró kutyák gyakran jól bírják az SLIT-et
és az SLIT-tel nem bíró kutyák gyakran jól bírják az injekciókat.

Végeredményben az allergénspecifikus immunterápia megváltoztatta az allergiás betegek életét, mind az emberi, mind a nem emberi betegekét. A levegőben terjedő allergiás háziállatoknak általában viszkető szezonja van, amely várhatóan évente ismétlődik, és gyakran évről évre rosszabbodik. Bár az ASIT általában nem hoz gyors eredményeket, hosszabb távon vagy “összességében” általában nagyon hatékony. Ha ezt a kezelési formát szeretné megfontolni kedvence számára, kérdezze meg állatorvosát a további részletekről.

KERESSEN ÁLLATORVOS DERMATOLÓGUST

Az American College of Veterinary Dermatologists ezt a linket biztosította, hogy segítsen megtalálni egy helyi, bőrgyógyászatra szakosodott állatorvost.

http://acvd.org/tools/locator/locator.asp?ids=16_Find_Dermatologist

Az oldal legutóbb frissítve: 7/11/2019