A distalis femur nonunionjának kezelése során a fertőzést ki kell zárni. Negatív anamnézis és fertőzésre utaló jelek esetén azonban nehéz megállapítani, hogy a nonunion fertőzött-e vagy sem. E tanulmány célja az indolens fertőzés mint a feltételezett aszeptikus distalis femur nonunion feltételezett okának vizsgálata volt. Visszamenőlegesen áttekintették az 1998 és 2008 között kezelt összes feltételezett aszeptikus aszeptikus distalis femur nonuniót. Minden olyan beteget kizártunk, akinél klinikailag fertőzés gyanúja merült fel. Több szövettenyészetet végeztek a nonunion helyén. A fő eredmények a pozitív tenyészetek arányának elemzése volt a feltételezett aszeptikus disztális combcsont-nonunióban, valamint a másodlagos műtétek arányának összehasonlítása a pozitív és negatív tenyészetekkel rendelkező csoportokban. A 22 beteg közül 3 (13,6%) esetében volt pozitív tenyésztési eredmény. A tenyésztett organizmusok Staphylococcus aureus, Staphylococcus epidermidis és Enterobacter cloacae voltak. A fertőzés általános aránya 9,1% (2/22) volt, és egy betegnél másodlagos beavatkozásra került sor. A nyílt töréses csoportban 10 betegből 2 betegnél (20%) volt pozitív tenyésztés; mindegyiknél kialakult a fertőzés. A zárt töréscsoportban 12 betegből 1 betegnél (8,3%) volt pozitív tenyésztési eredmény, de a 3 hetes intravénás antibiotikumos kezelésben részesülő betegnél nem alakult ki fertőzés. A posztoperatív fertőzés aránya 67% (2/3) volt a pozitív intraoperatív tenyésztéssel rendelkező betegeknél, míg a negatív intraoperatív tenyésztéssel rendelkező csoportban 0% (0/18) (p<0,001). Az indolens fertőzés jelenléte igazolható a distalis combcsonttörések feltételezett aszeptikus nonunionjában szenvedő betegeknél intraoperatív biopsziás szövettenyészetek készítésével. A pozitív intraoperatív tenyésztési eredmények összefüggésben álltak a posztoperatív fertőzéssel.
Localizador
Blog Network
