intendant ?nt?nd?nt , francia közigazgatási tisztviselő, aki az ancien rgime alatt a király legfőbb képviselőjeként szolgált a tartományokban. Az intendánsok először Richelieu bíboros, XIII. Lajos főminisztere alatt nyertek jelentőséget a 17. század elején; ő széles körben használta őket az ország konszolidálására és a feudális hatalom aláásására. Eleinte az intendánsoknak nem volt hatalmuk a királytól kapott külön megbízáson kívül. XIV. Lajos uralkodása alatt (1643-1715) azonban az intendáns a király által kinevezett állandó állami tisztviselővé vált. A tartományokban az igazságszolgáltatás, a pénzügyek és a rendőrség területén teljes jogkörrel felruházott intendáns gyakran tárgyalt polgári és büntetőügyekben, felfüggesztette az alkalmatlan bírákat, különleges törvényszékeket hívott össze, szabályozta az önkormányzatokat, felszámolta a banditizmust és a csempészetet, adót vetett ki és szedett be, és sorshúzás útján összeállította a milíciát. Kezdetben az intendánsok nem nemesek voltak, és az előmenetelük a király kegyétől függött. A királyi központosítás hűséges eszközeiként kiváltották a helyi hatóságok, nevezetesen a parlementek és a tartományi kormányzók ellenségeskedését. A Fronde néven ismert sikertelen forradalom (1648?53) idején a tisztséget gyakorlatilag megszüntették, de a lázadás leverése után, 1653-ban visszaállították. Az egész birodalomban elosztva, 1689-re minden gnralitnak volt egy intendánsa. A 18. században minden intendáns a nemességhez tartozott; a francia forradalom kitörésekor (1789) Franciaországban 33 intendáns volt. Az intendánsok tekintélyét súlyosan megingatták az 1788-as tartományi felkelések. A tisztséget, amely a királyi abszolutizmus szimbóluma volt, a francia forradalom elején az Alkotmányozó Gyűlés eltörölte (1789. dec.).
Vö. V. Gruder tanulmánya (1968).