Introverzió definíció
Az introverzió egy stabil és örökletes személyiségdimenzió, amelyet a csendes környezet és az egyedüllét preferálása jellemez. Ez nem jelenti azt, hogy az introvertáltak barátságtalanok, letargikusak vagy ridegek lennének; ehelyett inkább visszafogottnak és kiegyensúlyozottnak mondhatóak, akik inkább alacsony, mint magas ingerültségű feladatokban vesznek részt. Az introvertáltságot az extraverzió ellentétének tekintik. Abban különbözik a félénkségtől, hogy a félénkséget jellemző szorongás és a társas helyzetektől való félelem hiányzik az introverzióból.
A kifejezést Carl Jung pszichoanalitikus találta ki. Ő olyan emberekre használta, akik saját belső késztetéseiket és meggyőződéseiket követik, ahelyett, hogy csak a tömeggel tartanának. Ez az eredeti jelentése némileg elveszett a társaságkedvelő és kifelé forduló személyiség hangsúlyozásával, de egyesek még mindig így használják.
Az introverzió mérése
Az introverzió mérésének két legelterjedtebb módja a NEO (Neuroticism-Extroversion-Openness) Személyiségleltár és a Myers-Briggs Típusmutató. Az előbbit, amely az új koncepciót mint kifelé forduló koncepciót hangsúlyozza, leginkább kutatási és tudományos környezetben használják, míg az utóbbit, amely Jung elméletein alapul, leginkább üzleti és ipari környezetben alkalmazzák. Mindkettő az introvertáltságot az extraverzió ellenpólusaként méri. A Minnesota Multiphasic Personality Inventory-2 szociális introverzió skálája az introverzió harmadik általánosan használt mérőeszköze.
Az introverzió életszakaszon átívelő fejlődése
Az introverzió általában stabil az életszakasz során, bár a stabilitás mértékére vonatkozó becslések széles skálán mozognak, 0,3 és 0,8 között. A relatív stabilitás egyik oka az lehet, hogy az introvertáltság részben biológiai alapú és genetikailag öröklődik, bár az öröklődés mértékére vonatkozó becslések szintén széles skálán mozognak. Az introvertáltság biológiai alapjainak egyik elmélete egy olyan idegi mechanizmust javasol, amely az extravertáltakat alulingereltté teszi, és az introvertáltakat érzékenyebbé teszi az ingerekre. Következésképpen az introvertáltak a túlzott ingerlés elkerülése érdekében kerülik a hangos, izgalmas társas helyzeteket, ami ellentmond azoknak a feltételezéseknek, amelyek szerint az introvertáltak azért kerülik az ilyen helyzeteket, mert barátságtalanok, félénkek vagy szociális szorongással küzdenek. Egy másik elmélet az impulzivitásbeli különbségeket hangsúlyozza, úgy, hogy az introvertáltaknak alacsony az ingerekre való reakciókészségük és magas a gátlórendszerük, ezért képesek viselkedésük gátlására és az impulzivitás megfékezésére.
Az introvertáltak demográfiája
Az Egyesült Államokban a lakosság nagyjából egyenlő arányban oszlik meg extravertáltak és introvertáltak között. Bár az extravertált viselkedést az amerikai kultúra gyakran ösztönzi, az introvertált preferenciákat, például az önreflexiót, általában normálisnak fogadják el. Az elmúlt években az internet egyedülálló lehetőséget biztosított az introvertáltak számára, hogy személyiségüknek megfelelő módon szocializálódjanak. Az egyik tényező, amely ehhez a komfortérzethez vezethet, az a képesség, hogy könnyen szabályozható a másokkal való interakció szintje.
Mellett, bár a boldogságot gyakran az extravertáltakkal hozzák összefüggésbe, az introvertáltak jelentős része nagyon is kielégítő és boldog életet él. Ennek oka lehet, hogy a boldogság szoros kapcsolatban áll mind a kiteljesedéssel, mind az érzelmi stabilitással. Az introvertáltak nagyon teljes életet élhetnek, ha arra koncentrálnak, ami örömet okoz nekik – általában ez magában foglalja a magányos elfoglaltságokat és a bizalmas kapcsolatok kiépítését egy kiválasztott baráti körrel, valamint néhány olyan tevékenységet, amelyet az extravertáltak is élveznek.