A Damaszkusz és Libanon közötti völgyekben, ahol egész közösségek hagyták életüket a háború miatt, változás zajlik. A konfliktus kitörése óta most először kezdenek visszatérni az emberek.
A betelepülők azonban nem ugyanazok, mint akik az elmúlt hat év alatt elmenekültek.
Az újonnan érkezők máshova tartoznak és más a hitük, mint az egykor ott élő, túlnyomórészt szunnita muszlim családoknak. Azok szerint, akik elküldték őket, ők az előőrsei annak a törekvésnek, hogy a területet nem csak Szíria más részeiből, hanem Libanonból és Irakból származó síita muszlimokkal népesítsék be újra.
A lakosságcsere központi szerepet játszik abban a tervben, hogy demográfiai változásokat hajtsanak végre Szíria egyes részein, átrendezve az országot olyan befolyási övezetekre, amelyeket Bassár el-Aszad támogatói, élükön Iránnal, közvetlenül ellenőrizhetnek és felhasználhatnak szélesebb érdekeik érvényesítésére. Irán fokozza erőfeszítéseit, ahogy a konfliktus forrósága kezd elülni, és egészen más elképzelést követ, mint Oroszország, Aszad másik fő támogatója.
Oroszország Törökországgal szövetségben arra használja a névleges tűzszünetet, hogy politikai konszenzust szorgalmazzon az Aszad-rezsim és a száműzött ellenzék között. Irán eközben olyan projektbe kezdett, amely alapvetően megváltoztatja Szíria társadalmi tájképét, valamint megerősíti a Hezbollah erősségét Északkelet-Libanonban, és megszilárdítja befolyását Teherántól Izrael északi határáig.
“Irán és a rezsim nem akar szunnitákat Damaszkusz és Homsz és a libanoni határ között” – mondta egy magas rangú libanoni vezető. “Ez történelmi változást jelent a lakosság körében.”
Az Irán számára kulcsfontosságúak a lázadók által tartott Zabadani és Madaya városok, ahol a háború előtt a damaszkusziak nyári szünetet tartottak. Sorsuk 2015 közepe óta elhúzódó tárgyalások tárgyát képezi magas rangú iráni tisztviselők és az Ahrar al-Sham tagjai között, amely a térség domináns Aszad-ellenes ellenzéki csoportja és az egyik legerősebb Szíriában.
Az isztambuli tárgyalások középpontjában az Aleppótól nyugatra fekvő két síita falu, Fua és Kefraya lakóinak cseréje állt, amelyekért az elmúlt három évben mindkettő elkeseredett harc folyt. Ellenzéki csoportok, köztük dzsihadisták, Aleppó ostroma alatt mindkét falut ostromolták, és megpróbálták sorsukat a város korábban lázadók által ellenőrzött keleti feléhez kötni.
A csere a tervezők szerint lakmuszpapírként szolgált volna a Damaszkusz déli megközelítései mentén és Szíria északnyugati részén található alavita szívterületeken, ahonnan Aszad a támogatásának nagy részét meríti.
Labib al-Nahas, az Ahrar al-Sham külkapcsolati vezetője, aki az isztambuli tárgyalásokat vezette, azt mondta, hogy Teherán arra törekszik, hogy olyan területeket hozzon létre, amelyeket ellenőrizni tud. “Irán nagyon kész volt arra, hogy teljes cserét hajtson végre észak és dél között. Földrajzi folytatást akartak Libanonban. A teljes felekezeti elkülönítés az iráni projekt középpontjában áll Szíriában. Olyan földrajzi zónákat keresnek, amelyeket teljes mértékben uralni és befolyásolni tudnak. Ez kihatással lesz az egész régióra.
” Madaya és Zabadani kulcskérdéssé vált, hogy az ellenzék ne tudja visszafoglalni a kizárólag síita lakosságú Fua és Kefraya városokat. A Hezbollah ezt biztonsági zónának és libanoni területük természetes kiterjesztésének tekinti. Nagyon közvetlen utasítást kaptak Irán szellemi vezetésétől, hogy bármi áron megvédjék őket.”
Irán különösen aktív volt mind a négy város körül a Hezbollah megbízottjai révén. A libanoni Bekaa-völgy és Damaszkusz külvárosa közötti gerincvonalak mentén a Hezbollah dominánsan jelen volt, ostromolta Madayát és Zabadanit, és megerősítette a szíriai fővárost. Az északnyugatra fekvő Wadi Barada, ahol a folyamatos harcok az orosz közvetítésű tűzszünetet sértik, szintén része a számításoknak, erősítették meg a libanoni székhelyű mozgalmon belüli források.
Szíriában máshol a demográfiai cserék szintén átformálják olyan közösségek geopolitikai szövetét, amelyek a háború előtt évszázadokig egymás mellett éltek. A Damaszkusztól délnyugatra fekvő Darayyában több mint 300 iraki síita család költözött a lázadók által tavaly augusztusban elhagyott városrészekbe egy megadási megállapodás részeként. Akár 700 lázadó harcost is áttelepítettek Idlíb tartományba, és az állami média napokon belül bejelentette, hogy az irakiak megérkeztek.
A dáráji és damaszkuszi síita szentélyek a Hezbollah és más, Irán által támogatott síita csoportok jelenlétének egyik létjogosultsága. A főváros nyugati megközelítésében lévő Sayeda Zainab mecsetet a Hezbollah erősen megerősítette, és a harcos csoport családjai lakják, akik 2012 vége óta költöztek oda. Teherán nagyszámú házat is vásárolt a Zainab mecset közelében, valamint egy földterületet, amelyet biztonsági puffer létrehozására használ – ez a nagyobb projektjének mikrokozmosza.
Abu Mazen Darkoush, az FSA egykori parancsnoka, aki Zabadaniból Wadi Baradába menekült, azt mondta, hogy Damaszkusz legnagyobb iszlám szentélye, az Omajjád mecset most szintén egy iráni megbízottak által ellenőrzött biztonsági övezet. “Sok síita van, akiket a mecset körüli területre hurcoltak. Ez egy szunnita terület, de azt tervezik, hogy síiták biztosítják, majd körülveszik.”
A szomszédos Libanonban magas rangú tisztviselők figyelték, hogy szerintük a rezsim nevében visszafoglalt szíriai területeken szisztematikusan felgyújtják a földhivatalokat. A nyilvántartások hiánya megnehezíti a lakosok számára a lakástulajdonlás igazolását. Megerősítették, hogy irodákat gyújtottak fel Zabadaniban, Darayyában, Szíria negyedik városában, Homszban és a libanoni határon fekvő Qusayrban, amelyet 2013 elején foglalt el a Hezbollah.
Darkoush elmondta, hogy Homszban egész városrészeket tisztítottak meg eredeti lakóiktól, és sok lakosnak nem engedélyezték, hogy visszatérjen az otthonába, a tisztviselők arra hivatkoztak, hogy nem volt bizonyíték arra, hogy valóban ott éltek-e.
“A terv első lépése megvalósult” – mondta. “Ez magában foglalta ezen területek lakóinak kiűzését és mindannak felégetését, ami a földjükhöz és az otthonaikhoz köti őket. A második lépés az lesz, hogy az eredeti lakosokat Irakból és Libanonból érkezett új lakosokkal helyettesítik.”
Zabadaniban Amir Berhan, a város kórházának igazgatója elmondta: “Az innen való kitelepítés 2012-ben kezdődött, de 2015-ben drámaian megnőtt. Mostanra a legtöbb emberünket már Idlíbbe vitték. Egyértelmű és nyilvánvaló terv van arra, hogy a szunnitákat Damaszkusz és Homsz közé költöztessék. Felgyújtották az otthonaikat és a földjeiket. Azt mondják az embereknek, hogy “ez a hely már nem a tiétek”.
“Ez a családok szétszakadásához vezet. A családi élet és a földhöz való kötődés fogalma felbomlik az egész deportálás és száműzetés miatt. Ez feldarabolja a szíriai társadalmat.”
A háború utáni Szíriában, ahol a háború kezd lecsengeni, többről van szó, mint arról, hogy ki hol él, amikor a harcok végre befejeződnek. Az identitástudat is kockán forog, ahogy az a nagyobb kérdés is, hogy ki határozza meg a nemzeti karaktert.
“Ez nem csak a demográfiai egyensúly megváltoztatásáról szól” – mondta Labib al-Nahas. “Ez megváltoztatja a befolyás egyensúlyát mindezeken a területeken és magának Szíriának az egész területén. Egész közösségek válnak sebezhetővé. Az Iránnal vívott háború identitásháborúvá válik. Egy olyan országot akarnak, amely a saját képükre hasonlít, és az érdekeiket szolgálja. A régió ezt nem tűrheti el.”
Kiegészítő tudósítás: Suzan Haidamous
{{topLeft}}
{{bottomLeft}}
{{topRight}}
{{bottomRight}}
{{bottomRight}}
{{/goalExceededMarkerPercentage}}
{{/ticker}}
{{heading}}
{{#paragraphs}}
{{.}}
{{{/paragraphs}}}{{{highlightedText}}
- Megosztás a Facebookon
- Megosztás a Twitteren
- Megosztás e-mailben
- Megosztás a LinkedInen
- Megosztás a Pinteresten
- Megosztás a WhatsAppon
- Megosztás a Messengeren