Azzal már foglalkoztunk, hogy nem jutunk elég jódhoz, de az éremnek van egy másik oldala is: a jód nagyon veszélyes, ha túl sokat kapunk belőle, különösen, ha kiegészítőként szedjük, a többi tápanyag nélkül, amelyek természetesen a teljes értékű élelmiszerekben található jódot kísérik. És rengeteg téves információ kering arról, hogy hatalmas megadózisú jódot kell szedni különböző betegségek gyógyítására vagy a vegyi anyagoktól való “méregtelenítésre”. Ezért az alábbiakban vessünk egy pillantást a jóddal kapcsolatos néhány mítoszra és igazságra, hogy valójában mennyi jódra van szükségünk, és hogy miért nem csodaszer semmire.
Még egyszer, ne feledjük, hogy a Paleo Leap nem orvos! Különösen, ha komoly egészségügyi problémával küzd, MINDIG beszéljen orvosával, mielőtt bármilyen orvosi döntést hoz.
Jód: Mennyi elég?
Az Egyesült Államokban ajánlott napi jódbevitel a legtöbb felnőtt számára napi 150 mikrogramm (mcg), terhes és szoptató nők számára pedig ennek körülbelül kétszerese. Ez a jódbevitel megelőzi a golyva kialakulását, a szellemi visszamaradottságot és a jódhiánnyal járó valamennyi problémát.
Néhány alternatív gyógyász orvos szerint azonban ez nem elég. Ők magasabb bevitelt javasolnak – sokkal magasabbat, akár milligrammos adagokat. Nézzünk meg néhány okot, amelyek ezt az ajánlást alátámasztják, és azt, hogy milyen bizonyítékok támasztják alá őket.
Nagy dózisú jód a pajzsmirigy alulműködés tüneteire
Ez a leggyakoribb ok, amiért az emberek jódpótlást szednek, de a bizonyítékok nem egyszerűek, sőt, a nagy dózisú tabletták némi veszélyt is jelenthetnek.
A jódhiány egészséges embereknél egyértelműen összefügg a pajzsmirigy alulműködéssel, és a megfelelő jódbevitel megelőzést jelent. De a túl sok jóból nem feltétlenül jobb. Ez a tanulmány például azt találta, hogy a jódtúltápláltság is hozzájárult az autoimmun pajzsmirigyzavarokhoz és a pajzsmirigy alulműködéshez. Ez a tanulmány pedig pozitív összefüggést talált a tengeri moszat (gazdag jódforrás) fogyasztása és a pajzsmirigyrák között japán nőknél.
Ez a tanulmány még nagyobb fába vágta a fejszéjét, amikor megállapította, hogy a vizelet jódszintje többé-kevésbé nem függ össze a pajzsmirigyhormon-termeléssel egészséges, jódhiányban nem szenvedő embereknél. Az eredmények arra utalnak, hogy amíg elkerüljük a hiányt, a pajzsmirigyműködés valószínűleg nem javul a több jód bevitelével.
A dolgok még bonyolultabbá válnak, ha olyan emberekről beszélünk, akiknek már van pajzsmirigybetegségük. Jelentős bizonyíték van arra, hogy a már meglévő pajzsmirigyprobléma esetén a több jód még rosszabbá teheti a helyzetet. Ebben a vizsgálatban még egy nagyon alacsony dózisú jódpótlás is a pajzsmirigy alulműködés tüneteit idézte elő a már meglévő autoimmun problémákkal küzdő betegeknél.
A rövid változat: ha már van (vagy gyanítja) pajzsmirigy alulműködése, beszéljen orvosával, mielőtt megváltoztatja a jódbevitelt. A pajzsmirigyhormonok hihetetlenül bonyolultak, és nagyon kicsi az esélye annak, hogy valaki pontosan diagnosztizálja Önt az interneten keresztül.
Halid expozíció
Egy másik gyakori indok a nagy dózisú jódpótlásra a kémiai leves alapján, amelyet mindannyiunknak el kell viselnünk a modern világban.
Konkrétan, néhány gyakorló orvos a halogenideknek nevezett vegyszercsalád miatt aggódik – ez a család magában foglalja a jódot, de a brómot, a fluoridot és még néhány más vegyszert is. Ezek közül néhányat tartósítószerként használnak az élelmiszerekben és a gyógyszerekben; mások környezeti mérgek, rovarirtók és egyéb szennyező anyagok formájában jutnak el hozzánk. Az elmélet szerint, mivel szerkezetileg hasonlítanak a jódhoz, ezek az egyéb vegyi anyagok kötődnek a jódreceptorokhoz, és megakadályozzák, hogy a jód eljusson oda, ahová kell. Ahhoz, hogy ellensúlyozzuk az ezeknek való nagyfokú kitettségünket, a modern világban sokkal több jódra van szükségünk, mint korábban.
Ez az elmélet sajnos a való életben nem igazolódik be. Ez a tanulmány például összefoglalja a jóddal és a fluoriddal kapcsolatos bizonyítékokat: a kémcsövekben és az extrém mennyiségű fluoridot használó állatkísérletekben nagyon kis hatás mutatkozik, de nincs észrevehető hatás a fluorid olyan szintjén, amellyel egy átlagember valószínűleg találkozik az ivóvízben vagy a fogkrémben. Hacsak nem tervezi, hogy minden nap több liter szájvizet iszogat, ne aggódjon a jódbevitel növelése miatt, hogy kompenzálja ezt.
“De Japánban így csinálják…”
Más orvosok tanulmányokat idéznek a japán jódbevitelről, amely a jelentések szerint a 150 mikrogrammos ajánlás többszörösét is eléri. Bár egyes jelentések még ennél is magasabbra teszik, ez a tanulmány elemezte a korábbi bizonyítékokat, és napi 1000-3000 mikrogrammot (1-3 milligramm) javasolt ésszerű becslésként. Ez 6 és 20-szorosa az USDA szabványának, és bár vannak elszigetelt jódtúltengéses esetek, úgy tűnik, hogy a japánok többsége nem szenved semmilyen káros hatást a jódban gazdag étrendjétől.
Ez a pont szinte már józan ész, hogy a hagyományos japán étrendet fogyasztó idős emberek valamit jól csinálnak (minden bizonnyal sokkal egészségesebbek, mint az átlagos amerikaiak). Tehát figyelembe véve, hogy a jódban gazdag tengeri moszatok magas fogyasztása a hagyományos japán étrend egyik jellegzetessége, ésszerű azt feltételezni, hogy talán a nagyon magas jódbevitel is része annak, ami a japán étrendet olyan egészségessé teszi.
Ez igaz lehet – bár annyi más különbség van Japán és az Egyesült Államok között, hogy teljesen lehetetlen bármit is a jódra fogni. Másrészt viszont az is valószínűtlennek tűnik, hogy úgy fejlődtünk volna, hogy szükségünk legyen a japán étrendre jellemző nagyon magas jódbevitelre. Ez a jódmennyiség nem érhető el tengeri moszatok vagy táplálékkiegészítők nélkül, és az emberek évezredek óta boldogulnak olyan területeken, ahol egyik sem található. Weston A. Price például számos olyan egészséges és virágzó kultúrát dokumentált, amelyek meg sem közelítették ezt a jódbeviteli szintet.
Az eredmény: Japán tanulmányozása nagyon érdekes, és a tengeri alga minden bizonnyal nagyon egészséges élelmiszer, de ne hagyatkozzunk a japán táplálkozási felmérésekre, mint meggyőző bizonyítékra, hogy mindenki másnak is megadózisú étrend-kiegészítőket kellene szednie.
Sugárzásvédelem
A jód másik érdekes felhasználási módja orvosi környezetben a sugárfertőzés ellenszere. A fukusimai katasztrófa után a jód került a címlapokra, mivel Japánban (és világszerte) az emberek nagyon nagy dózisú étrend-kiegészítőkhöz igyekeztek hozzájutni. Ezek a tabletták a táplálékkal történő ésszerű bevitelnél sokkal nagyobb adagokat alkalmazva teljesen telítik a pajzsmirigyet jóddal, így az képtelen a radioaktív jódot felvenni a szennyezett zónából.
Ez életmentő egy nukleáris katasztrófa közvetlen utóhatásaként. De miután erről olvastak, sokan nem azért kezdenek el jódpótláson gondolkodni, mert valahol atomreaktor közelében laknak, hanem azért, mert aggódnak a mobiltelefonokból, távvezetékekből vagy más forrásokból származó elektromágneses háttérsugárzás miatt, és azt gondolják, hogy a nagy dózisú jódpótlás megvédi őket. De semmi bizonyíték nincs arra, hogy az elektromágneses sugárzás egyáltalán problémát jelentene, még kevésbé arra, hogy a jód bármit is tehetne a probléma megoldására. Ezt részletesebben kifejtjük a mikrohullámokról szóló cikkben, de a rövid változat az, hogy nyugodt lehetsz: ha tényleg bekövetkezik egy olyan nukleáris katasztrófa, amihez jódpótlásra van szükség, az címlapsztori lesz.
Nagy dózisú jódpótlás: Az ítélet
A jódmegadózisok alátámasztására bemutatott különféle bizonyítékok áttekintése után az eredmény elég egyértelműnek kell lennie: az emberek túlnyomó többségének még csak fontolóra sem kellene vennie ezeket. A nukleáris szennyezés áldozatai számára a jód létfontosságú. A pajzsmirigybetegek számára lehet, hogy indokolt, de az is lehet, hogy nem – ezt az orvosa meg tudja majd beszélni Önnel. De szinte mindenki másnak jót tesz a 150 mcg-os ajánlott napi értékhez közeli bevitel, ami teljes értékű élelmiszerekből, étrend-kiegészítők nélkül is elérhető.