Azt hihetnéd, hogy valami szörnyű baj van ezzel a fával – de ne aggódj, teljesen rendben van! Ez a Jabuticaba, más néven brazil szőlőfa, és azok a furcsa kinövések valójában a gyümölcsei, amelyek igazán finomak.
Amint a neve is mutatja, a brazil szőlőfa főként Brazíliában nő, de Argentínában, Chilében és Peruban is megterem. A fa lassan növő örökzöld, termése egész évben elérhető; nyersen fogyasztható, vagy lekvár készítéséhez is felhasználható. A gyümölcsből több hatásos antioxidáns, gyulladáscsökkentő és rákellenes vegyületet izoláltak, köztük egyet, amely csak a gyümölcsben található: a jaboticabint.
A gyümölcsök kezdetben zöldek, és csak éréskor válnak ilyen sötét színűvé. Maguk a virágok évente legfeljebb kétszer jelennek meg a fán. A hátborzongató fehér pamacs még a gyümölcsöknél is furcsábban néz ki:
De miért fejlődött ki ez a fa ilyen különleges módon?
A válasz valószínűleg nagyon egyszerű: azért fejlődött így, hogy a mászni nem tudó állatok könnyebben meg tudják enni a gyümölcsét. A fa “azt akarja”, hogy az állatok megegyék a gyümölcsét, hogy később a magokat kiűzhessék az anyafából, hogy még több Jabuticabát növesszenek.
A fa etimológiája is elég érdekes. A jabuti a tupi szó a teknősbékára, a caba pedig helyet jelent, tehát a Jabuticaba valami olyasmit jelent, mint teknősbéka hely. Valószínűleg azért nevezték így, mert a brazil óriásteknős szívesen fogyasztja a földre hulló vagy a földhöz nagyon közel lévő gyümölcsöket.
Azt a fát a saját kertjében is termesztheti, aki trópusi vagy szubtrópusi éghajlaton él; a savanyú talajt és a sok vizet kedveli. Mindent egybevetve a Jabuticaba nemcsak figyelemre méltó fa, hanem nagyon ízletes is – ember és teknős számára egyaránt.