Jaltai konferencia, Winston Churchill brit miniszterelnök, Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök és Joszif Sztálin szovjet miniszterelnök találkozója (1945. február 4-11., Jalta, Krím, Szovjetunió). A meghozott fontos döntések többsége katonai vagy politikai okokból a második világháború végéig titokban maradt; az összes megállapodás teljes szövegét csak 1947-ben hozták nyilvánosságra. A jaltai konferencia résztvevői megerősítették a casablancai konferencián elfogadott politikát, amely Németország feltétel nélküli kapitulációját követelte. Terveket készítettek Németország négy megszállási zónára (amerikai, brit, francia és szovjet) való felosztásáról egy egységes berlini ellenőrző bizottság alatt, háborús bűnökkel kapcsolatos perekről és a jóvátételi kérdés tanulmányozásáról. Megállapodás született a (Sztálin által támogatott) lengyel lublini kormány szélesebb demokratikus alapon történő átszervezéséről is, amely magában foglalná a nyugati szövetségesek által támogatott londoni száműzetésben lévő lengyel kormány tagjait. A konferencia résztvevői úgy döntöttek, hogy felkérik Kínát és Franciaországot, hogy csatlakozzanak hozzájuk az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1945. április 25-én San Franciscóban összehívandó alapító konferenciájának szponzorálásában; megállapodás született a tervezett Biztonsági Tanácsban a vétórendszer alkalmazásáról. A Nagy Hármak külügyminisztereinek jövőbeli találkozóit tervezték. A Szovjetunió titokban beleegyezett, hogy Németország kapitulációját követő három hónapon belül belép a Japán elleni háborúba, és ígéretet kapott Szahalinra, a Kuril-szigetekre és egy megszállási övezetre Koreában. A Japán birtokainak elidegenítésére vonatkozó titkos megállapodás azt is előírta, hogy Dalian (Dairen) kikötőjét nemzetközivé kell tenni, hogy Port Arthurt vissza kell állítani az 1904?5. évi orosz-japán háború előtti állapotába, mint orosz haditengerészeti támaszpontot, és hogy a mandzsúriai vasutakat közös kínai-szovjet igazgatás alá kell helyezni. Kína később tiltakozott amiatt, hogy nem tájékoztatták ezekről a területét érintő döntésekről, és hogy megsértették szuverenitását. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia megállapodott továbbá Külső-Mongólia autonómiájának elismerésében, valamint abban, hogy Ukrajnát és Belorussziát (Fehéroroszországot) teljes jogú tagként felveszik az ENSZ-be. A jaltai megállapodásokat még a későbbi, 1945-ös potsdami konferencia előtt is vitatták. A hidegháború későbbi kitörése és a szovjet sikerek Kelet-Európában sok kritikát váltottak ki az Egyesült Államokban a jaltai konferenciával és Roosevelttel szemben, akit azzal vádoltak, hogy Kelet-Európát kiszolgáltatta a kommunista uralomnak.
Lásd R. Buhite (1986), F. J. Harbutt (2010) és S. M. Plokhy (2010) tanulmányait.