Karibi szigetek Tartalomjegyzék
Jamaika Kubától 145 kilométerre délre, Haititől 160 kilométerre nyugatra fekszik. Fővárosa, Kingston, Miamitól mintegy 920 kilométerre délkeletre fekszik. Jamaika legnagyobb kiterjedésében 235 kilométer hosszú, szélessége pedig 35 és 82 kilométer között változik. A maga 10 911 négyzetkilométeres területével Jamaika a Karib-tengeri Nemzetközösség legnagyobb szigete, és a Nagy-Antillák harmadik legnagyobb szigete, Kuba és Hispaniola (a Dominikai Köztársaságot és Haitit magába foglaló sziget) után. Jamaikától délnyugatra fekszik a Pedro Banks, egy sekély tengerszakasz, amely több mint 160 kilométer hosszan, általában kelet-nyugati irányban húzódik. A partokhoz öblök csoportja kapcsolódik. Délkeletre fekszik a Morant Cays, ötvenegy kilométerre a Morant-foktól, Jamaika legkeletibb pontjától.
Jamaika és az Antillák többi szigete ősi vulkánok ívéből alakult ki, amelyek évmilliárdokkal ezelőtt emelkedtek ki a tengerből. A víz alámerülés időszakaiban vastag mészkőrétegek rakódtak le a régi vulkáni és metamorf kőzetekre. A mészkő sok helyen több ezer méter vastag. Az ország három domborzati régióra osztható: a keleti hegységekre, a középső völgyekre és fennsíkokra, valamint a tengerparti síkságokra.
A legmagasabb terület a Kék-hegység területe. Ezeket a keleti hegyeket egy északnyugat-délkeleti irányban futó, metamorf kőzetből álló központi gerinc alkotja, amelyből észak és dél felé számos hosszú kitüremkedés nyúlik ki. A gerinc csúcsa több mint 3 kilométer hosszan meghaladja az 1800 métert. A legmagasabb pont a 2 256 méteres Blue Mountain Peak. A Kék-hegység a tengerparti síkságról mintegy tizenhat kilométeren keresztül emelkedik ilyen magasra, így a világ egyik legmeredekebb általános lejtője. Az országnak ezen a részén a régi metamorf kőzet a környező mészkőn keresztül tárul fel.
A Kék-hegységtől északra fekszik a John Crow-hegységet alkotó, erősen megdöntött mészkőfennsík. Ez a hegység több mint 1000 méteres magasságba emelkedik. Nyugatra, az ország középső részén két magas, dombos fennsík található: északon a Dry Harbour-hegység, délen pedig a Manchester-fennsík. A kettő között a vidék zord, és itt is a mészkőrétegeket törik meg az idősebb kőzetek. A térségben eredő patakok kifelé áramlanak, és a mészkőrétegek elérése után hamarosan lesüllyednek.
A mészkőfennsík az ország kétharmadát borítja, így a karsztos képződmények uralják a szigetet. A karszt az oldott mészkő eróziója révén alakul ki. A karsztos táj megkülönböztető jegyei a víznyelők, barlangok és üregek, eltűnő patakok, buckás dombok és a terra rosa (vörös maradvány) talajok a völgyekben; ezek mind jelen vannak Jamaicában. A hegyektől nyugatra található a Cockpit Country zord terepe, a világ egyik legdrámaibb példája a karsztos domborzatnak.
A Cockpit Country-t meredek oldalú, akár tizenöt méter mély üregek tarkítják, amelyeket kúp alakú dombok és hegygerincek választanak el egymástól. Az országnak ezt a területét egykor “A hátranézés földje” néven ismerték, mert az ellenséges szökött rabszolgák e vidékére merészkedő spanyol lovasok állítólag ketten ültek egy lovon, az egyik lovas pedig hátrafelé nézett, hogy elővigyázatosan figyeljen. Ahol a fennsík területén a víznyelők közötti gerincek feloldódtak, lapos aljú medencék vagy völgyek alakultak ki, amelyeket terra rosa talaj töltött ki, a sziget egyik legtermékenyebb talajával. A legnagyobb medence a Vale of Clarendon, amely nyolcvan kilométer hosszú és harminckét kilométer széles. A Queen of Spains-völgy, a Nassau-völgy és a Cave-völgy ugyanezen folyamat során alakult ki.
Jamaika partvonala sok kontrasztot rejt magában. Az északkeleti partot erősen erodálta az óceán. A zord partvonalban sok kis öböl található, de nincs kiterjedt parti síkság. Az északi part mentén egy keskeny sík sávban nyugodt tenger és fehér homokos strandok találhatók. A strandok mögött egy lapos, felemelkedett korallzátonyból álló síkság húzódik.
A déli partvidéken kisebb síkságok húzódnak, amelyeket fekete homokos strandok szegélyeznek. Ezeket mészkősziklák támasztják alá, ahol a fennsíkok véget érnek. Sok olyan szakaszon, ahol nincs parti síkság, a sziklák 300 métert zuhannak egyenesen a tengerbe. Délnyugaton kilométereken át széles síkságok húzódnak a szárazföld belsejében. A Fekete-folyó hetven kilométer hosszan szeli át e síkságok legnagyobbikát. A síkságok nagy részét a Nagy-Morasz és a Felső-Morasz mocsárvidéke tölti ki. A nyugati partvidéken találhatók a sziget legszebb strandjai, amelyek több mint hat kilométer hosszan húzódnak egy homokpad mentén Negrilnél.
Jamaicán kétféle éghajlat található. A hegyek szél felőli oldalán hegyvidéki trópusi éghajlat uralkodik, míg a szél felőli oldalon félszáraz éghajlat uralkodik. A keletről és északkeletről érkező meleg passzátszelek egész évben csapadékot hoznak. A csapadék május és október között a legintenzívebb, és ebben a két hónapban van a csúcsidőszak. Az átlagos csapadékmennyiség 196 centiméter évente. Az északra és keletre néző hegyvidéki területeken azonban sokkal nagyobb a csapadékmennyiség. Ahol a John Crow-hegység és a Kék-hegység magasabban fekvő részei felfogják a nedvességgel teli szelek csapadékát, ott a csapadékmennyiség meghaladja az évi 508 centimétert. Mivel a sziget délnyugati fele a hegyek esőárnyékában fekszik, félszáraz éghajlatú, és évente kevesebb mint 762 milliméter csapadékot kap.
A hőmérséklet egész évben meglehetősen állandó, átlagosan 25 °C és 30 °C között mozog az alföldön és 15 °C és 22 °C között a magasabban fekvő területeken. A Kék-hegység csúcsain a hőmérséklet 10°C alá süllyedhet. A szigetet az északkeleti passzátszelek mellett napközben frissítő szárazföldi szellők, éjszaka pedig hűsítő tengeri szellők járják. Ezeket Jamaikán “Doktor Szellő”, illetve “Mészáros Szellő” néven ismerik.
Jamaika a hurrikánok pályájának szélén fekszik; ennek következtében a szigetet általában csak közvetett viharkárok érik. A hurrikánok azonban időnként közvetlen csapásokat mérnek a szigetekre. Az Allen hurrikán 1980-ban például szinte az egész jamaicai banántermést elpusztította.
Bár Jamaika őshonos növényzetének nagy részét kiirtották, hogy helyet csináljanak a földművelésnek, néhány területet Kolumbusz óta gyakorlatilag érintetlenül hagytak. Az őshonos növényzet megtalálható az északi part mentén Rio Buenótól a Discovery Bay-ig, a Kék-hegység legmagasabb részein és a Cockpit Country szívében.
