Ha egy állam rendkívüli hangsúlyt fektet a homogén nemzeti identitásra, akkor – különösen a történelmi ellenségektől származó kisebbségek esetében – kemény, sőt szélsőséges intézkedésekhez folyamodhat a kisebbségi kultúra “kiirtása” érdekében, néha odáig, hogy az egyetlen alternatívának a fizikai megsemmisítést (kiűzést vagy akár népirtást) tekinti.
A többnyire a nemzet eszméjére épülő államok az etnikai vagy nyelvi kisebbségek jelenlétét saját területi integritásukra nézve veszélyként érzékelték. A kisebbségek ugyanis követelhették saját függetlenségüket, vagy azt, hogy újraegyesítsék őket saját anyaországukkal. Ennek következménye számos etnikai kisebbség meggyengülése vagy eltűnése volt. Mindkét világháborút követően kényszermigrációkra került sor.
A 19. század második felében és a 20. század első felében felerősödött a nacionalizmus. Korábban egy ország nagyrészt azokból a népekből állt, amelyek azon a földön éltek, amely egy adott uralkodó uralma alatt állt. Így, ahogy a fejedelemségek és királyságok hódítások és házasságok révén növekedtek, egy uralkodó sok különböző etnikumú népet tudott az uralma alá vonni. Ez tükrözte a különböző törzsek és népek Európán keresztül történő vándorlásának hosszú történetét is.
A nacionalizmus koncepciója egy olyan “nép” eszméjén alapult, amely a faj, a vallás, a nyelv és a kultúra révén közös kötelékben osztozott. Továbbá a nacionalizmus azt állította, hogy minden “népnek” joga van a saját nemzetéhez. A 19. század második felében és a 20. század első felében az európai történelem nagy része úgy értelmezhető, mint a nemzeti határoknak az “egy nép, egy nemzet” fogalmához való igazítására tett erőfeszítések. Ilyen jelenetek játszódtak le Japánban és Koreában is, mivel a két ország egynemzetiségű országként vallotta magát, az etnikai kisebbségeknek évszázadokon keresztül rejtegetniük kellett nemzeti identitásukat, és sokan asszimilációhoz vezettek, mint például az ainu és a ryukyuan nép Japánban, a goguryeói, a balhae és a tunguz népek bevándorlói Koreában. Hasonlóképpen Thaiföld is úgy igyekezett asszimilálni a sok kínai bevándorlót, hogy csak akkor adta meg a thai állampolgárságot, ha azok megtagadtak minden lojalitást Kína iránt, megtanultak thaiul beszélni, megváltoztatták a nevüket, és gyermekeiket thai iskolába küldték. Sok konfliktus merült fel, amikor az egyik nemzet területi jogokat követelt a határain kívül eső földterületekre az ott élő népekkel való közös kötelék alapján. (Példa: Oroszország által szervezett területi jogok Grúzia elszakadt tartománya, Dél-Oszétia számára Észak-Oszétiához) Egy másik konfliktusforrás akkor keletkezett, amikor egy népcsoport, amely kisebbséget alkotott egy nemzetben, el akart szakadni a nemzettől, hogy vagy független nemzetet alapítson, vagy csatlakozzon egy másik nemzethez, amelyhez erősebb kötelékeket érzett. Egy másik konfliktusforrás az volt, hogy egyes nemzetek ki akartak űzni embereket a határaikon belüli területről azon az alapon, hogy ezek az emberek nem osztoztak az adott nemzetben élő emberek többségével.
A németek Kelet-Európából történő tömeges elvándorlását és erőszakos kiűzését hasznos szembeállítani más tömeges lakosságcserékkel, például a Görögország és Törökország közötti lakosságcserével és az India felosztása után bekövetkezett lakosságcserékkel. Az elűzöttek minden esetben nagyon sokat szenvedtek.
Az Egyesült Államokban a nagy háború alatt az amerikai kormány valóban elégette a legtöbb német könyvet. Betiltotta a német nyelv használatát nyilvános helyeken, és sok olyan helyet, amelynek korábban német neve volt, angolosabban hangzó szavakkal nevezett át. Az erőltetett asszimiláció nagyon sikeres volt. Ezt megelőzően az amerikai német közösség egészében elutasította az asszimilációt, és megtartotta német hagyományait, például a vasárnapi sörözést. A német volt a polgármesteri nyelv is az ország számos részén.
Az Egyesült Államokban és Kanadában a kényszerasszimilációt az őslakosokkal szemben az indián bentlakásos iskolarendszer és az indián bentlakásos iskolák révén gyakorolták. Ugyanezzel az asszimilációval szembesültek az Egyesült Államokat és Kanadát benépesítő francia és spanyol nyelvű népek is, nyelvi tilalmak, erőszak és az anglofónok szélsőséges előítéletei révén a 20. században és az egész 20. században.
A kínai muszlim ujgur kisebbség legalább egymillió tagját tartották fogva Hszincsiangban tömeges fogolytáborokban, úgynevezett “átnevelő táborokban”, amelyek célja a fogvatartottak politikai gondolkodásának, identitásának és vallási meggyőződésének megváltoztatása volt.
2017 decemberében a Reuters arról számolt be, hogy “Ukrajna szomszédainak joguk van kritizálni egy új ukrán törvényt, amely megtiltja az iskolákban a kisebbségi nyelvek oktatását az általános iskolai szint után, mondta egy vezető európai jogvédő szervezet.”
2019-től kezdődően fokozatosan megszűnik az orosz nyelv oktatása a lettországi magánfőiskolákon és egyetemeken, valamint az általános oktatás a lett állami középiskolákban. Az Orosz Föderáció állandó képviselője az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnél, Alekszandr Lukasevics elítélte a reformot, mint “diszkriminatív politikát, amelynek célja az orosz ajkú lakosság erőszakos asszimilációja.”