2010-ben Barack Obama elnök aláírta a Megfizethető egészségügyi ellátásról szóló törvényt, egy átfogó egészségügyi reformtervet, amely egy bizonyos jövedelmi tartományba eső háztartások egészségügyi ellátásának támogatására irányult. Az Obamacare-nek nevezett törvény jelentős, bár népszerűtlen lépés volt a kormányzatnak a magán-egészségbiztosításba való bevonása felé.
De három évvel korábban San Francisco ugyanezen filozófia alapján cselekedett, egy kicsit megelőzve a korát. Egészségügyi hozzáférési programot indított a város nagyjából 73 000 nem biztosított lakosa számára, az első olyan kísérletként, amelyet egy önkormányzat tett az egyetemes egészségügyi ellátás biztosítására.
A Healthy SF sosem volt hivatott teljes körű egészségbiztosítási fedezetként működni. A résztvevőknek San Franciscóban kellett élniük, legalább 90 napja nem voltak biztosítottak, nagykorúnak kellett lenniük, és a szövetségi szegénységi szint 500%-án vagy az alatt kellett élniük. A program nem tartalmaz fogászati és látásjavító szolgáltatásokat, a mentőszolgálat csak életveszélyes vészhelyzetben, a mentális egészségügyi szolgáltatásokat csak akkor, ha azok “klinikailag megfelelőek” – és minden szolgáltatásnak San Franciscóban kell történnie.
Az ACA törvénybe iktatása körül a beiratkozás 54 348 fővel tetőzött, de a 2016-2017-es pénzügyi év végére 13 615 főre esett vissza. Ma az Egészséges SF-nek magas a leiratkozási aránya: A programban résztvevők 91%-a iratkozott ki. Ezek a résztvevők már nem jogosultak, vagy nem találtak biztosítási lehetőséget, de a leiratkozás leggyakoribb okai a díjak nem fizetése – amelyet csúszóskálán állapítottak meg – vagy a megújítás elmulasztása. Ez arra utal, hogy a résztvevők egy részhalmaza átcsúszik a biztonsági háló védőhálóján.
Ez felveti a kérdést: Kinek van még szüksége az Egészséges SF-re, és mennyire volt hatékony? A 2019-es adatösztöndíj projektem célja, hogy megválaszolja ezeket a kérdéseket, és tanulságokat vonjon le azon önkormányzatok számára, amelyek helyi szinten többet szeretnének tenni az egészségügyért.
Az egészségügy különösen forró téma volt a Trump-kormányzat alatt, amely nem tudta hatályon kívül helyezni az ACA-t, de néhány rendelkezést visszavont. A San Franciscó-i Közegészségügyi Minisztérium és a Planned Parenthood nemrégiben visszalépett az X. Családtervezési címtől az új abortuszkorlátozások nyomán, ami visszahathat más típusú ellátásokra is.
Beszámolóm szintén egy olyan időszakban készült, amikor egyes San Franciscó-i vezetők a modell kiterjesztését szorgalmazzák a mentális egészség kezelésére. Hillary Ronen és Matt Haney felügyelők az év elején vezették be a Mental Health SF-et, válaszul az állami és helyi szinten elfogadott ellentmondásos gondnoksági törvényekre. A program eredetileg arra törekedett, hogy a városban mindenki számára egyetemes mentális egészségügyi ellátórendszert hozzon létre.
A programot már módosították, hogy többé ne terjedjen ki a biztosított emberekre, ehelyett a legszegényebb és lakhatási szempontból legbizonytalanabb San Francisco-i emberekre koncentráljon. A Mental Health SF sorsa sokat elmondhat arról, hogyan gondolkodik most a város az önkormányzat szerepéről az egészségügyben. Ez a kérdés ugyanarra a 2020. márciusi szavazólapra kerülhet, amely meghatározza, hogy Kalifornia kit választ az elnökválasztáson – egy olyan választáson, amelyen a Demokrata Párt hevesen vitatkozik arról, hogy valóban egyetemes egészségügyi ellátást vezessenek-e be, amely ismét felboríthatja a rendszert.
De ha van valami, amit San Francisco nem csinál, akkor az az, hogy megvárja, amíg a szövetségi kormány közbelép.