Meghatározás/Bevezetés
A bármely betegség szűrése akkor eredményes, ha annak korai diagnózisa és beavatkozása előnyös. Ez a tevékenység a cukorbetegség szűrését tárgyalja, amely egyike azoknak a betegségeknek, amelyek világszerte milliókat érintenek.
A diabetes mellitus három betegségcsoportot foglal magában.
-
1. típusú diabetes mellitus
-
2. típusú diabetes mellitus
-
Gesztenciális cukorbetegség
1. típusú diabetes
Az I. típusú diabetes diagnózisa a hiperglikémia tünetei, például poliuria után történik, polydipsia, fogyás és letargia. Erőforráshiányos területeken diabéteszes ketoacidózis formájában is jelentkezhet. Az I. típusú cukorbetegség szűrése még gyerekcipőben jár, bár az inzulin, a 8-as cink-transzporter, a szigetsejtek ellenes antitestek, az IA-2 és a GAD65 vizsgálatával már folynak kísérletek.
2. típusú cukorbetegség
A 2. típusú cukorbetegség kezdetben kevés tünettel járhat, azonban a hosszú távú hatások számtalan különböző problémához vezetnek a betegség késői lefolyása során, ami legyengítő következményekhez vezet. Az Egyesült Államokban több mint 30 millió ember szenved cukorbetegségben. A kezdeti csendes lefolyás miatt a tünetek megjelenése előtt gyakran hosszú ideig észrevétlen marad. A betegség szűrése a betegség megelőzését és korai kezelését célozza, azzal a feltételezéssel, hogy a betegség korai felismerése hosszú távon előnyös. Jelenleg vizsgálják a szűrés hosszú távú előnyeit a klinikailag felismert cukorbetegséggel szemben. Számos gyenge evidenciával rendelkező tanulmány utal a szűrővizsgálatok alkalmazásának előnyeire.
A 2-es típusú cukorbetegség szűrése történhet akár éhgyomri vércukor, akár hemoglobin (A1C), akár glükóztolerancia-vizsgálat, akár véletlenszerű plazmacukorszint-vizsgálat segítségével. A vizeletcukor hasznos lehet, de rosszabb teszt a cukorbetegség szűrésére, bár a kutatások felülvizsgálják ezt az állítást.
A szűrés akkor tekinthető pozitívnak, ha ugyanabból a mintából vagy két különálló mintából az alábbi három első teszt esetében két kóros vizsgálat van:
1) HbA1C 6 fölött.5 százalék
2) 125 mg/dl-nél nagyobb vagy azzal egyenlő éhgyomri plazma glükóz
3) 200 mg/dl-nél nagyobb vagy azzal egyenlő 2 órás glükóz a 75 mg glükózterheléssel végzett orális glükóztolerancia tesztben.
4) 200 mg/dl-nél nagyobb vagy azzal egyenlő véletlenszerű vércukorszint tünetes betegeknél(szomjúság, poliuria, fogyás, homályos látás)
A diabetes mellitus diagnózisához a tünetes betegeknél nincs szükség további vizsgálatokra.
A HbA1C értékeket befolyásolhatják olyan tényezők, amelyek növelik vagy csökkentik az RBC élettartamát. Az anémiás állapotok tévesen növelik a HbA1C-értékeket, míg kezelésük tévesen csökkenti azokat. A vesebetegség befolyásolhatja az értékeket, és a beteg kezelésétől függően növelheti vagy csökkentheti az értékeket. Az eritropoetin tévesen csökkentheti a HbA1c-értékeket. Az olyan hemoglobinvariánsok, mint a HbS és a HbC szintén eltérést okoznak a HbA1c-értékekben.
Az amerikai Preventive Services Task Force ajánlása szerint a cukorbetegség szűrését 40 és 70 év közötti túlsúlyos vagy elhízott életkorban kell végezni, és háromévente meg kell ismételni a vizsgálatot, ha az eredmények normálisak.
A cukorbetegség kockázati tényezői közé tartoznak: – Magas vérnyomás – HDL < 35 mg/dl vagy TG > 250 mg/dl – Első fokú rokon cukorbetegségben – Magas kockázatú faji/etnikai hovatartozás (afroamerikai, latinó, amerikai őslakos, ázsiai amerikai, csendes-óceáni szigetlakó) – 23 kg/m-nél nagyobb vagy azzal egyenlő BMI-vel rendelkező ázsiai amerikaiak – 9 fontnál nagyobb gyermeket szült nők vagy terhességi cukorbetegségben szenvedő nők – HbA1c = 5.7%, csökkent éhgyomri glükóz (IFG) vagy csökkent glükóztolerancia (IGT)
Más: acanthosis nigricans, PCOS, koszorúér-betegség (CVD) a kórtörténetben, fizikai inaktivitás
A diabétesz kialakulásának magas kockázatával rendelkezők számára a koraibb/gyakoribb szűrés, korai viselkedési beavatkozás és intenzív kezelés javasolt.
A tünetmentes betegek szűrésének ajánlott intervalluma három év. Az intervallum rövid lehet azoknál a betegeknél, akiknél elhízás és a cukorbetegség kialakulásának egyéb jelentős kockázati tényezői vannak.
Az American Diabetes Association a 45 éves vagy annál idősebb felnőtteknél ajánlja a cukorbetegség szűrését, valamint életkortól függetlenül a több kockázati tényezővel rendelkező személyeknél a szűrést.
A Klinikai Endokrinológusok Amerikai Egyesülete, az Amerikai Családorvosok Akadémiája, a Diabetes Australia, a Diabetes UK és a Canadian Task Force on Preventive Health Care ajánlásai eltérnek a szűrés megközelítésében, de elismerik és hangsúlyozzák a kockázati tényezőket az idősebb életkorhoz képest.
Gesztenciális cukorbetegség
A terhességi cukorbetegség hátrányosan befolyásolja a magzat és az anya életét, ezért a szűrés a szülészeti ellátás lényeges része. A szűrés a cukorbetegség valamelyik rizikófaktorának megléte esetén szükséges. A fent tárgyalt rizikófaktorok mellett a többi között:
-
Prediabétesz története (csökkent glükóztolerancia/éjjeli glükóz, HbA1C>5.7)
-
Gesztenciális cukorbetegség előzményei
-
BMI>30 kg/m2
-
Családi cukorbetegség
-
többszörös terhesség
-
Öreg anyai életkor
-
Glikozuria az első terhesgondozáskor
-
Múltban megmagyarázhatatlan vetélés vagy rendellenesség
.
Az USA-ban, minden nőt kiszűrnek terhességi cukorbetegségre, mivel a legtöbbjüknél legalább az említett rizikófaktorok egyike fennáll.
A HbA1C és az éhgyomri vércukorszint nem bizonyult hasznosnak a terhességi cukorbetegség szűrésében. A glükóztolerancia-teszt segít az állapot hatékony szűrésében. A terhességi cukorbetegség szűrése kétféleképpen végezhető:
-
Egylépéses módszer: Glükóztolerancia-teszt 75 mg glükózterheléssel. (éjszakai koplalás szükséges)
-
Kétlépcsős módszer: Először 50 g glükóz provokációs teszttel, amelyet pozitív eredmény esetén megerősítő második 3 órás glükóztolerancia teszt követ 100 g glükóz terheléssel.
A 75 g-os egylépéses glükóztolerancia teszt az egyszerűbb és a legszélesebb körben alkalmazott módszer. A teszt akkor pozitív, ha az alábbiak közül bármelyiknek megfelel:
-
Étkezési glükóz ≥92 mg/dl (5.
-
1hr glükóz ≥180 mg/dl (10,0 mmol/l)
-
2hr glükóz ≥153 mg/dl (8,5 mmol/mol)
.