A geotermikus energiafejlesztés és energiatermelés környezeti hatásai közé tartozik a feltárással és az erőművek építésével kapcsolatos földhasználati változások, a zaj- és látványszennyezés, a víz és gázok kibocsátása, a kellemetlen szagok keletkezése és a talajsüllyedés. E hatások többsége azonban a jelenlegi technológiával mérsékelhető, így a geotermikus felhasználás csak minimális hatást gyakorol a környezetre. Az Oregon állambeli Klamath Fallsban például mintegy 600 geotermikus kutat használnak lakossági helyiségek fűtésére. A város egy távfűtési rendszerbe és egy belvárosi hóolvasztó rendszerbe is beruházott, és fűtést biztosít a helyi vállalkozásoknak. A geotermikus energia ellátására és szállítására használt rendszerek egyike sem látható azonban a városban.
A GHP-k ráadásul nagyon minimális hatást gyakorolnak a környezetre, mivel a felszíntől 100 méteren (kb. 330 láb) belüli sekély geotermikus erőforrásokat hasznosítják. A GHP-k csak kis hőmérsékletváltozást okoznak a talajvízben vagy a talajban lévő kőzetekben és talajban. A zárt rendszerekben a talajhőmérséklet a függőleges fúrások körül kismértékben emelkedik vagy csökken; a hőmérsékletváltozás irányát az határozza meg, hogy a rendszerben a fűtés (ami hidegebb régiókban jellemző) vagy a hűtés (ami melegebb régiókban jellemző) dominál. Kiegyensúlyozott fűtési és hűtési terhelés esetén a talajhőmérséklet stabil marad. Hasonlóképpen, a talajvizet vagy tóvizet használó nyitott rendszereknek nagyon kevés hatása lenne a hőmérsékletre, különösen azokban a régiókban, amelyeket magas talajvíz-áramlás jellemez.
A geotermikus energia előnyeit összehasonlítva más megújuló energiaforrásokkal, a geotermikus energia fő előnye, hogy alapterhelése a nap 24 órájában, a hét minden napján rendelkezésre áll, míg a nap- és szélenergia csak az idő körülbelül egyharmadában. Ezenkívül a geotermikus energia költsége kilowattóránként 5-10 cent között mozog, ami versenyképes lehet más energiaforrásokkal, például a szénnel. A geotermikus energiafejlesztés fő hátránya a létesítmények és az infrastruktúra kiépítésének magas kezdeti beruházási költsége, valamint az erőforrások bizonyításának magas kockázata. (Gyakran találnak geotermikus erőforrásokat alacsony áteresztőképességű kőzetekben, és a feltárási tevékenységek során gyakran fúrnak “száraz” lyukakat – azaz olyan lyukakat, amelyek túl kis mennyiségű gőzt termelnek ahhoz, hogy gazdaságosan ki lehessen használni.) Ha azonban az erőforrás bizonyított, a tüzelőanyag (azaz a forró víz és a gőz) éves költsége alacsony, és általában nem emelkedik az ára.”
John W. Lund